Ki az aki nyitott kézzel képes szeretni? Aki képes a másikra odafigyelni és megérteni amikor az küszködik aki nem elbújik abbahagy vagy támad amikor a másik gondolatot cserél vele hanem megérteni akarja és elfogadni a másikat.Olyan hosszú utat tesz meg az ember mire felismeri a társa értékeit. Annyi hibát képes lazán felsorolni pillanatok alatt róla és magáról is, de az értékeket nem. Miért azokat jegyezzük meg amikor fájdalmat okoznak? Amikor vita van? Miért ilyen nagy bennünk az ellenállás magunkkal és a másikkal szemben? Talán a fájdalom erősebb lenne a szeretetnél? Vagy természetesebb? Vagy valóban egy "káros hiedelem lenne?"És ujra meg ujra generálja magát minden hasonlatos élethelyzetben és megteremté azt hogy valóban az legyen amitől félünk. Mert egyszer becsapott akkor azt mondta: " azt hittem" most azt hallom "azt hittem" és máris fájok támadok és végül igazam lesz én állok a romok tetején győztesen de a fájdalom gennye folyik ki belőlem. Mi a szeretet? Mi az amikor nem akarjuk a másikat megölni, megváltoztatni hanem pont olyannak szeretjük tovább amilyen ő valójában. A kedves, közvetlen és vicces fiúnak vagy a szeplős, félénk törékeny és csodálatos lánynak. Hogyan kezdem megváltoztatni és fosztom meg attól a jogától hogy felelősséget vállaljon a döntéseiért az életéért? Van erre bárkinek joga? Nincs? Akkor miért csináljuk? Ki vagyok én hogy hatalmat akarok gyakorolni rajta? Hogy csak az lehet jó amit én gondolok? És neki ehhez igazodnia kell? Hogyan lehet azt a lényt korlátozni bántani és sérteni fájdalmat okozni neki akit egykor társamnak választottam? És amikor félni kezd tőlem és elhidegülni akkor tolok rajta még vagy markolom vacogó szívvel-kézzel. Miért akkor válik értésessé az ember amikor már elveszíteni készülünk. Egy kapcsolatban MINDENT meg kell egymással osztani mindent ami jó bennünk és ami rossz. (Bár szerintem olyan nincs hogy jó vagy rossz de ezek az emberi fogalmak erre.) Őszintének lenni nehéz ha félünk a másiktól. Ha a másik nem képes magába befogadni minden sötét és világos tulajdonságommal ha nem képes annak elfogadni ami vagyok. Mi van ha nem vagyok képes magam adni mindenestől amilyen vagyok? Akkor az a kapcsolat hazuggá válik. Hogy mi teszi hazuggá? A félelem. A félelem az ami miatt annyi mindet elvétünk. Ami miatt hazudunk egymásnak. Ha túlzottan óvom, féltem azt erősítem benne hogy egyedül nem képes dönteni, felelősséget vállalni sem fejlődni és azt is hogy ő az enyém nekem kell vele törődni. Rabbá tesszük azt akit szeretünk.
Kinyílni a másiknak egy csodálatos élmény és olyan bensőséges dolog ami örökre összeköt.
Nyitott kézzel szeretni azt jelenti olyannak szeretni amilyen mert így önmaga tud fejlődni.
Nyitott kézzel szeretni az amikor nincs titkunk egymás előtt amikor együtt vagyunk bánatban örömben egymást erősítjük amikor kétségbe esünk. Amikor tudjuk hogy bármikor számíthatunk a másikra. Amikor figyelünk egymásra bár nem mindig fogunk egyet érteni olyankor vigyázunk rád hogy ne sérülj meg. Hogy elmondom ha dühös, ha kétségbeesett vagyok ha haragszom rád vagy a világra és azt is ha félek hogy tudd nem veled van a bajom.Ugye milyen egyszerű ha szólsz hogy ideges vagy vagy flúgos? Akkor a másik tudja és felkészülhet rá.... Elmondom neked ki vagyok és adom magam fenntartások nélkül és te elfogadsz engem. Néha ez nem sikerül de igyekszel mindennap minden pillanatában. Remélem.
