2012. szeptember 13., csütörtök

semmi sincs ellened

Ami "volt" ami van ami "lesz" az mind értem történik és sohasem ellenem legyen az bármilyen történés megtapasztalás legyen az boldogság vagy fájdalom öröm vagy félelem bizalom vagy csalódás mind engem erősít mind engem segít mindenki akivel 
találkozom értem jön az életembe és engem tanít azzal ahogyan megnyilvánul az én létezésemben. Történjen bármi az sosem ellenem történik. 


Akkor sem ha olyan sötétet tapasztalok, hogy azt hiszem nem látok többé fényt akkor is, ha úgy érzem mindent elvesztettem.


 Bár semmi sem az enyém véglegesen, néha megszokom hogy "valamim" van, ha elvesztem a "valamim" akkor megtanulom felismerni és értékelni azt ami bármennyi időre megadatott nekem.


 Ha sötétben vagyok egy szikra is ragyogó fényt ad.


Nem ellenem vannak a "pofonok" hanem értem és, ha elkezdem felismerni, hogy minden valóban értem történik akkor már nincsenek "pofonok" csak az elfogadás és a felismerés.
 
Az élet egy lélek "feladat" a lelkünk tudja miért jöttünk ide, ha engedjük megszólalni és hallgatunk rá akkor ő segít nekünk. 
Az aki bennünk szól és bánt, kritizál, lehúz az nem a lelkünk az az egó tudatossága amely a túlélésért felelős. Sokan el akarják pusztítani manapság... én azt mondom egyensúlyban tartani, felismerni mi az ami a mi érdekünket szolgálja és elengedni azt ami hátráltat
A megbocsájtás rengeteg terhet levesz rólunk. A legkönnyebb dolog megbocsájtani, ha felismered, hogy minden teérted történik és nem ellened.Mindegy, hogy az "ördög" érkezik hozzád vagy az "angyal" mindegyik téged szolgál neked segít.Ismerd fel, hogy semmi sincs ellened.


2012. június 24., vasárnap

Az óceán körül nincs korlát


Ültem a gép előtt fejemen a füles a dal száguldott bennem. Hihetetlen gyengédséget kezdtem érezni, majd erősebbet szinte tombolót, a karomon, hátamon mellemen érintés bizsergését és hirtelen a hasamban a robbanást. Levegőt nem kaptam és a kéj hullámai végig vágtatnak bennem, teljesen fizikai szinten éltem meg az orgazmust. Reszkettem, megdöbbentem és levegőt sem kaptam. Annyi erőm volt abban a pillanatban, hogy beírjam IGEN. 
IGEN az életre. IGEN az érzésre. IGEN neked a gyógyulásodra és az enyémre és az Övére. IGEN!       Nem vettem észre a szerelmemet a Mindenséghez való szerelmem. Ott van az ő születésében a túlélésem. A fiam szemében a reménységem és minden Ígérete ennek a világnak.
És neked fogalmad sincs arról, hogy meggyógyítottál. Rájöttem. Az IGEN erről szól. Te törölted ki azt a fájó gyönyörű eszement szerelmet ami a húsomba mart a lelkembe karmolt és mindenemet széttépte. Mert elindultam feltétel nélkül, botladozva az igazság az önfeladás tökéletes útján és a földre zuhantam hirtelen. Többé nem sütött úgy a napom. Elvesztettem a jogarom és a palást ami rámborult a fájdalom és a hiány szőtte. Te adtad nekem minden érzésedet eleinte bizonytalanul és zártan visszahúzódásra azonnal készen és egyszer végre feltétel nélkül a kínodban szabadulásodra vágyva. Talán elvitázol elemzed ezeket, de nem számít. Tudom hogy akkor amikor kinyitottam magam, amikor kinyitottál áteresztettem a Mindent magamon és felrobbant a testem is akkor magával vitte az én fájdalmam. A Mindennel lesöpörte a hiányt. Kitöltött majd megszünt és újra kitöltött.Rájöttem az óceán körül nincs korlát... Azóta újra élek. Az a váratlan "érintés nélküli" MINDEN ÉRZÉS extázisa indított el a gyógyulás útján. Olyan tiszta volt, olyan erős olyan váratlan, pedig vártam rá, tudtam és mégis. Akkor úgy éreztem kivilágosodott és tiszta lettem. Az az érzés tart azóta is bennem, a tisztaság a könnyedség érzése...és úgy érzem tényleg szeretek végre, úgy ahogyan csak én tudok szeretni:). Köszönöm Neked minden alázatos hálámmal, hogy felébresztettél-újraélesztettél. A sebeim kitisztultak és beheggedtek. Már csak azt akarom Ti is megtaláljátok egymást újra és tökéletesen.Nincs már helye a hazugságnak a fájdalomnak a haragnak a sértődöttségnek az ÖRÖM az IGEN az töltsön ki benneteket most hogy esik az eső az óceánba és mossa le a fájdalmas sebeinket, könnyeinket.... 


Fagyban izzó ragyogás



Nem hiszem el, hogy mindig fáj a szerelem,
ha rád gondolok lepkék vannak a szivemben.
És mégis a szememre hulló hópelyheket
rózsaszínné festi a kifolyó vérem.
A vágy lüktetve ragyog bennem
és mossa zuhogó életté a szivem.
Érezlek mint a vért az erek,
kitöltöd a lelkem a testem
lüktetve, fénylően elengedlek.
Mert semmi sem egészen
a miénk, sem születésünk, sem
életünk,halálunk. A szerelmünk sem.
De azért enyém vagy egy kis időre,
bennem lehetsz, élhetsz és én benned.
Forró viasz-meztelen fehéren
két kezedben fogod az életemet.
Reszketve várlak minden éjjel,
tüzes labdák pattognak bennem 
ha megérkezel gyengéden érintve
Mélyen magamba lélegezlek.
És megyek feléd, ha nem érkezel.
Ráhajlok a szivedre minden érzésemmel
Hagyom hogy be és kilélegezz engem
megköszönlek érintelek viaszfehéren
belüről lágyan kitöltelek Téged.  


Érintésed


Itt áltál előttem. Annyiszor vártam erre az évek folyamán. Elképzeltem mit mondanál és hogy én mit mondanék.
Semmit nem szóltál. Semmit nem szóltam. Csak néztelek. Úgy reszketett a kezem, hogy kiejtettem a tányért. A törés éles hangja térített magamhoz. Hogy nem hallucinálok itt vagy és már szeded is a tányér cserepeit. Otthonosan léptél a szemeteshez. Szétesett a szivem. Odaléptem hozzád. Végigsimogattam az arcod a mutató ujjammal mint mindig. Megöleltél és már csókolóztunk is éhesen marva a másikat. Nem vettem észre, hogy csorognak a könnyeim csak amikor rád néztem a könnyeimen át. Ujjaiddal kented el a könnyeket.
-Hát szia mondtad rekedt remegő hangon. Meg sem bírtam szólalni.
A kezed kerestem összekulcsoltuk az ujjaink. Ugy hajoltam vissza a csókodért.
Egyszerűen semmi nem létezett csak Te és a pillanat ahogy csókolsz ahogy csókollak.
Csak néztünk egymás szemébe és úgy éreztem beszippantasz elmerülök belefulladok a szemed mélyébe. És bennem elindult a búcsúzás.
-El kell hogy engedjelek. Annyira szeretlek, hogy el akarlak felejteni. Mert soha többé nem bírnám elviselni ha elmennél tőlem.
Megsimogattad a tarkómat és ujra csókolni kezdtél. A szemedbe néztem miközben becsúsztattad a kezed a ruhám alá. Égetett az érintésed.Duzzadt és lüktetett a szétcsókolt szám. Csak most! Csak most egyszer még utoljára! Türelmetlenül kerestem a meztelen bőrödet, hogy minél előbb összeérjünk. Nem volt rendszer az érintéseinkben. A szemedbe néztem és beszélni kezdtem a hiányodról és arról most mit érzek. Nem volt összefüggő. Szűkűlt Tágult a pupillád. Magamat láttam benne ahogy rámhajoltál. Csak Téged éreztelek magamban. Nem engedtem elcsúszni a tudatom a szenvedélybe. Csak figyeltem ahogyan kitöltesz, ahogyan érintessz, ahogyan rám nézel és nem láttam mást csak a vágyat, a szerelmet, és valamit amit még sohasem, hogy nem vagy magadnál. Megrándultál minden érintésemtől és egyszerre nem akartam mást csak odaadni neked örökre búcsúzóul magam. Mozdultam és kértelek -Nézz a szemembe. És nyíltam neked, nyíltam magamért. A hasamban feszült sűrűsödött az energia. Éreztem ahogy szétfeszít ahogyan utat tör a fejtetőmön át és felsikoltottam kiengedtem a levegőt, de nem vettem ujjat. Csak a szemedbe néztem. Nem mozdultál lüktetett a világ és a szemedben magamat láttam és a boldogságot. Színtiszta boldogságot.
Hirtelen újra mozdultál erősen szinte dühösen mélyedtél belém. Elsötétűlt a szemed kékje mint a viharos víz.
-Add nekem magad! Add nekem mindened! Nem tudok élni nélküled. Nem tudok aludni. Nem merek egyedül maradni mert azonnal rád gondolok. Nem tudok mást ölelni, sem szeretni mert ott teremsz és rád gondolok. Minden kielégülésemkor téged látlak.Amikor rájövök, hogy nem veled vagyok gyűlölöm magam.Ha látom hogy nem vagy velem lekonyulok. Megőrülök érted. Megőrülök a hiányodtól. Add nekem magad! Adj a nyáladból hagy igyak belőlled. Szomjas vagyok. Haldoklom hagy igyak belőlled. Mit csináltál velem!? Mit csináltál velem?! Én nem ezt akartam! Hagy egyek belőlled.
Harapások a vállamon. Bennem hirtelen feszült a vágy ujra.
-Adj a nyáladból! És csókoltál, ittál, habzsoltál.
Nem voltál magadnál. Valami olyan önkivületben voltál amit nem ismertem. Kétségbeesett és dühös voltál. Haraptál és ittál belöllem. Minden döfésed egy kés volt . Mintha el tudnál pusztitani
-Szeretsz? Kezdjük újra! Enyém vagy érzed ezt?!
Rácsúszott a kezed a torkomra és megszorítottad. Megfojtasz? Ha igen most meghalok. Tedd amit akarsz. Aláígazítottam kézségesen a nyakam a kezednek.
Döbbenet a szemedben lejjebb csúszott a kezed. Majd lobbanás és visszafogtál a torkomra, Nem szorítottad túlerősen. Úgy néztél mintha most döntenél. Közben minden mozdulatod egy tördöfés. Erős, erőszakos, követelőző és végleges.
Mintha meg tudnál engem szüntetni vele.
Vagy valamit ami benned van. Fájtak a mozdulataid, fájt minden döfésed mégis lángolt bennem a vágy egyre erősebben szinte elviselhetetlené és kibírhatatlanná vált.Jó fájdalom volt. Mintha tisztulnék tőle. Vágytam minen következő erős döfésed. Úgy! Tedd! Őlj meg!! Most!!Egyszer csak ordítani kezdtem, nem bírtam a feszülést magamban és éreztem ahogy hullámokban kitör belőlem a fejtetőmön át, de csak ordítottam és hallottam Te is ordítassz. Olyan ősi hangon ami nem emberi. Rám feküdtél és bennem maradtál. Jó volt a súlyod alatt lenni és érezni a nyomásod.Jó volt magamban érezni a lüktetésed az enyémmel közösen. Kegyelmi pillanatok.
-Enyém vagy örökre. Senki nem vehet el tőlem. Visszavonhatatlanul kijelentetted. Már nem voltál haragos, csak elszánt,kétségbeesett, szomorú.
- Tiéd vagyok, mindig is a tiéd voltam és az is leszek. Belém égetted magad. De élni akarok szabadon. Biztonságban. Akár egyedül is. Nem birom ki, hogy elmész tőllem a feleségedhez, vagy a szeretődhöz.Nem birom ki hogy rád várjak.Gyenge vagyok ahhoz hogy szeresselek úgy ahogyan Te akarod. Nem birom azt ami eltört egybe tenni ujra.Harapásnyomok vannak a szívemen. Mi elrontottuk. Bántottuk egymást. Se Te se én nem tudjuk ezt elfelejteni.
Menj el most és soha többé ne gyere vissza. Hagy éljük az életünket tovább. Van kedvesem. Szeret engem. Én is szeretem. Jó vele. Senkit nem akarok úgy szeretni mint Téged soha többé. Nem is tudok úgy szeretni. Ha egy kicsit szeretsz menj el és soha többé ne gyere vissza.Kérlek. Könyörgöm. Tudni akarom, hogy nem jössz vissza többé!
Sírva mondtam. Magadhoz öleltél a válladon zokogtam. Kimerültem.Mélyeket szívtam a bőröd illatából. Búcsúzóul csókoltál azt hittem meghal a világ, vagy én. De minden közönyösen élt tovább. Én is.
Néztem utánnad ahogy kimentél a kapun és beszáltál az autódba. Békességet kezdtem érezni magamban. Majdnem tökéletes boldogságot.




A túlélésről?



Ott a halál sétányán? Ott megszűnik minden akarat. Hörögve jajdulva vett levegők. Utolsó kiszaggatott lélegzetek. Süllyed és rándulva emelkedik a mellkas. Bódulat a fájdalom csillapítóktól. De csak a tudat bódulata. A fájdalom felőröl mindent ami volt az ember. Vasmarokkal fogott egymásbanézős pillanataim. Elsimult, ragyogó, megbékélt arcok.
-És jön a racionális agy ami azt mondja, ez borzalom és nem lehet feleslegesen hagyni valakit szenvedni így napokon, heteken és néha hónapokon át.
-Nincs felesleges szenvedés csak választott szenvedés....
-Passzív eutanázis amit kimondatlanul gyakorol sok orvos a beteg megkapja a fájdalomcsillapítót egyre növekedő adagban ami lerombolja a légzőközpontot és halálhoz vezet. Nincs vizsgálat, nincs gyógyítási kísérlet az élethez szükséges alapfunctiók vannak minimálisan ellátva.
-Bárki aki szeret és ott van. Benne sikoltozik a fájdalom a saját fájdalma a saját félelme a saját kínlódása. 
-A rákosoktól egyébként is elvárják néha hogy mosolyogva halljanak meg és semmi kínt ne okozzanak-némelyikük képes rá...
-Volt aki megútáltatta magát folyamatos házsártosságával veszekedéseivel...mindennap zokogva mentek el tőlle. Azt mondta nekem, most sírjanak, most fájjon nekik, ha megdöglök könnyebbüljenek csak meg....és milyen önző dolog nekem a szivem szakadt meg majd mindennap mindeggyikükért. Az én szivem. Ugye milyen önző dolog? Persze semmi sem egészen a miénk még a halálunk sem de a másik halála nem rólunk szól.
-Édesanyám azt kérdezte: ha meghalok tudni fogom? Vagy ugyanígy szenvedek tovább? Mert akkor az nagy hmm ráb...szás! Megnyugtattam, hogy tudni fogja. Amikor ránéztem valószerűtlenül szép halott arcára, megnyugodtam , hogy tudja.
(de azért nekem fájt)
-Jelen lenni a másik fájdalmának, nem arra gondolni nekünk mennyire fáj a legnehezebb dolog a világon.
Milyen dolog meghalni? Nem megy örömmel. Csak szenvedéssel, fájdalommal és tökéletes feladással. Mire meghalsz nem vagy benne te. Nincs benne az egó. Nem tudom hova lesz de az a makacs valami amik voltunk amikkel túléltünk veszekedtünk az eltünik.Ami ott marad valami gyünyörűséges, ami mi vagyunk. Ami csak születésünk röpke pillanatában és halálunk előtti pár másodpercben van.A tökéletes összhang.
- A többi időben megy az élni akarás a túlélés a harc és a félelmeink, fájdalmaink.
Eutanázia? Álszemérmes dolog azt mondani, hogy gyilkosság és azt is hogy szükség van rá, ezerszer szétboncolhatod vizsgálhatod a végén mindenképp meghalunk. 
-Mindenképpen feladjuk magunkat sőt felajánljuk egy megváltásért, csak azért nevezem megváltásnak mert nincs rá jobb szavam. Igazából csatlakozás és nem elmúlás.
-De ahogy a születés kínját meg kell élnünk úgy a halálét is be kell fogadnunk. Azt gondolom a születéssel kezdődnek a félelmeink és a halállal fejeződnek be. Nem tapasztaltam hogy a hit vagy bármi segítene az enyhülésben...valami mélyen bent játszódó folyamat amihez az élők kívőlről rácsatlakoznak és megadatik mindenkinek a személyes részvétele ebben az átváltozásban. Azt mondják, ha meghal valaki örülni kell az átváltozásának elfelejteni a sebezhetőségeinket.
-Amikor hiányzik valaki az nem a személy hiánya hanem annak az érzéseknek a hiánya amit velük, rajtuk keresztül megéltünk , éreztünk.
A halálos betegségnek mindig kétféle kimenetele lehet az egyik túlélni és aki túlél az megváltozott tudattal, rezgéssel fog hozzá az itteni élethez a másik belehalni és akkor találkozni a hmm forással amit csak a halálon túl tud megtapasztalni aki ezt választja.
- Aki ezen az úton jár bármelyik történik meg vele mindenképpen nyereség lesz számára. 
-Nekünk túlélőknek akik " elveszítenek valakit" nekünk bomlik meg a harmóniánk önmagunkkal szemben a mi személyes forrásunk örömünk zárul be roncsolódik szét addig amig meg nem találjuk újra.
-Nekünk talán a halálra van szükségünk ahhoz hogy tudjuk milyen becses az élet. 
-A halál arra figyelmeztet hogy éljünk. Azt hiszem mi azért tudjuk születésünk pillanatától, hogy meghalunk, hogy élni tudjunk. 
Azt hiszem az eutanázia is meg a szeretet a gondoskodás a haldoklóról mind rizsa, mind rólunk szól a túlélőkről.Hogy nekünk legyen könnyebb élni....
Még az őszinte beszélgetés is amikor meztelen lélekkel hallgatod azt aki meghalni készül....egyik sem róla szól....
-A halál csak azoknak veszteség akik szeretik az eltávozottat vagy bármit éreznek irányában. Az eltávozónak nyereség. Csak a fizikai teste szűnik meg...
-Bocsássátok meg a szaggatot gondolatmenetem....márcsak azért is mert egyszercsak meghalok én is ....


2012. április 22., vasárnap

rekviem a fenyőfáért

Tegnap hajnali fél hétkor megszólalt valami istencsapása berregés.Fűrészgép azonosítottam be. Az hagyján hogy szombat volt és munkanap de mi a jó fenéért kellett a favágási akciót hajnalra tervezni?
Kávézás közben szemléltem hogy a hatalmas fenyőfát a szomszéd udvarában amin mindig pihen a szemem elkezdték legallyazni. Ekkor ahogy néztem a csupaszodó fát még reméltem, hogy nem lesz kivágva. Frusztrált voltam és kommunikációra alkalmatlan. Jobbról a rádió loccsantotta rám az erkölcstant és hittant az általános iskolákba mint híreket....persze nem én kapcsoltam be azt a rohadt rádiót szemből a fűrészgép hasított a fába. Balról a szomszéd néni csevegett a kutyájával imígyen "egy kettő neked szarik a festő" magamban pedig a fa sikoltozásait éreztem ahogy darabokat vágnak le belőle és még telefonon is komunikáltam volna.... Totál kiakasztó reggel. És a hatalmas fenyőfa egyre kopaszabb lett és én azt kérdeztem fel lehet jelenteni a szomszédot amiért kivágja a saját fáját azért mert nekem ez pszichés traumát okoz? Én idióta nekem okoz pszichés traumát???? Mikor a fa sikoltozott bennem???Akkor ő mit érzett???? Milyen traumát???? Na most csak gondolatban folytatom mert szitokszavak jönnek csak elő és válogatott hosszadalmas a káromkodási szókincsem....tehetetlenségem most is elszomorít....

----és elkezdték felülről ledarabolni a fát. Hatalmas fácska zuhant le a csúcsról és a fogam megcsikordult ahogy néztem a groteszk csupasz torzót meredni az égbe....az alpinista legény lejjebb csúszott és elkezdte lejjebb is nyiszatolni a sikoltozó fát és bennem a képek peregtek a téli havas fáról a tavaszi madárcsicsergős fáról. Fogalmam sincs hány madárfészek volt rajta és a fa tovább könyörgött "Ments meg !!!!" és én tehetetlen voltam....

Az a fa részese volt az életemnek az ébredéseimnek a napjaimnak madárkák pihentek rajta láttam minden állapotában ahogyan ő is ismert minden állapotomban és én semmit nem tudtam érte tenni csak végignézni hogyan ölik meg.

Nem vigasz hogy az udvarunk kivilágosodott ma reggel nem hozta közel a szemem a fenyőfát tekintetem egy sivár háztetőn siklott el és akkor becsuktam a szemem kinyitottam és előragyogott helyén a fenyőfa ezüstös fehéren és eltakarta a sivár háztetőt egy rövid időre.... kicsordult a könnyem....

2012. február 18., szombat

macska nevelés:)

Elgondolkoztam a tegnapi fészbukkos szösszeneteken amit Füsti macskám idézett elő. És eszembe jutott Neó cica aki engem megtanított macskákkal élni.
Neó cica a fiam vágya volt és mivel macskaszőr allergiás komolyan végiggondoltam a dolgot. Oda jutottam a macskaszőr nem kizárható tényező az életéből az iskolában is találkozik vele mert a macskás gyerekek ruháján biztos van a szomszédoknak is van mindenkinek van köröttünk macskája tehát a macskaszőrt nem tudom távol tartani tőle innentől megvizsgáltam magam akarok -e macskát.
Nem akartam, de a fiam igen és ezért a szív döntése az lett, hogy jöjjön a nyüdves macska megleszünk vele se nem szeretem se nem utálom.
A macskagyerek év végén ígérődött nekünk az iskolatárstól, hogy majd egy hét múlva érte mehetünk.
Addigra a gyerek szétszedte az idegrendszerem és komoly alkudozásokat folytattunk mely szerint a macska kinti macska lesz....végre eljött a nap és mentünk a macskagyerekért. Meleg volt. A macskagyereket másfél órás küzdelemmel tudtuk megfogni szőlő sorok közt cikázott oda vissza és simán lóvá tett mindannyiunkat. Én láttam a szemén, hogy röhög is rajtunk rendesen. Én nem tudhatom miért a legkisebb és vörös macska kelet.... volt ott fehér, hagyományos házi macska, többszínű és fekete is barátságosak és nem félősek, vadak mint a testvérük Neó.

Ő Neó cica.

Tehát hazavittük Neót a fiam egész délután mással sem foglalkozott csak a macskagyerekkel....estére elkezdődött a cirkusz hogy hagyjuk benn aludni....emlékeztettem a gyerkőcöt a megállapodásra és kitessékeltem a macskagyereket az udvarra....némi bűntudattal és próbáltam magam meggyőzni, hogy eddig is az udvaron lakott....persze most magányos, de majd megszokja....és a gyerekem igaz rettegése, hogy mi van ha reggelre eltűnik, elvesződik a Neó ??végül engedményt tettem....Aludhat a macskagyerek a konyhában, de nem tovább.... békésen elkezdtünk volna szuszókálni ám a macskagyerek felfedezte az ajtó kilincset és arra felugorva nyitotta a szoba öreg ajtaját....fogalmam sincs öklömnyi macska létére hogy volt képes ezt megcsinálni, de pillanatokon belül benn volt az ágyunkban....kitámasztottam a gyerek trombita bőröndjével az ajtót jobb ötletem nem volt na ez távol tartotta....nehezen aludtunk el mert folyamatosan küzdött az ajtóval....nem nyávogott csak a koppanásokat hallottuk....aztán arra riadtam valami belemar a lábamba és valaki jár rajtam....hát az ágyra felugráshoz a lelógó lábam használta....belefáradtan próbáltam aludni és akkor elhelyezkedett köztünk és dorombolni kezdett ordítva ez a traktorhoz hasonlatos hang eresztett álomba....reggel félkábán ébredve elindultam a szokásos menetrendem szerint kávét bekészíteni....pisilni....és eccercsak valaki berohant a lábaim közzé mint egy féltégla és majd orra buktam és megszólalt....mit megszólalt, ordítva ! nyávogni kezdett....rémülten próbáltam meg elcsitítani hagy aludjon a gyerkőc még, és persze adtam enni neki....végre kiültem a teraszra és elkezdtem volna a reggeli szertartásos kávézást cigizést és a béke élvezetét amikor Ő végigcsikarva a lábam befészkelte magát az ölembe és dorombolva dagasztani kezdett a szattyánbőr combjaimon....körmei nyomán felszálkázódott a bőröm....néztem az öklömnyi jószágot és elmondtam neki a szabályokat szépen csendeskén....én a naiva....alig egy hét múlva már automata alvajáróként botorkáltam reggel és adtam neki aki lábaim között kerregve és fogászati fúrógéphez hasonlító idegölő hangon követelte az ételét és én hűséges rabszolgaként adtam neki a mózsit pisilés kávézás és cigarettázás előtt....a humán embertársaim akik túl akartak élni azok még levegőt sem mertek venni az ébredésem utáni fél órában és utána is kerülték a kommunikációt velem még egy bő óráig, de nem így a Neó nevet kapott macskagyerek az első reggeli eseményünk szertartássá változott....táplálkozása után a lábamat létraként használva jött az ölembe és kezdett ott dorombolva pihenni....természetesen az ágyunkban aludt....ennyit a szigorú szabályokról bátran kijelenthetem a macskák java része individualista :-D Neó beilleszkedett az életünkbe a fiamnak csak legugolnia kellet és már rohant is hozzá, hogy honnan tudta hogy hívva van azt én nem tudhatom.... bóhókás szökkelő játékai a lehullot szilvákkal, falevelekkel vagy bármivel megnevettetett és naponta szórakoztatott minket....éjjelente az ő dorombolása segített álomba minket....látszott rajta, hogy erős, kemény, hatalmas macska lesz belőle járása mozdulatai méltóságteljesek voltak....nevelt minket folyamatosan a toleranciára....éjjelente már titkos utakon járt zajlott a macskaszerenád....egy reggel nem várt már és nem akart elgáncsolni türelmetlen macskakérésével és tudtam, hogy baja esett....kétségbeesett csend ülte meg a házat....másnap a szomszéd elmondta hogy látta a tetemét egy másik macskával együtt ütötte el valami lelketlen gazember....én életemben először hazudtam a fiam szemébe, hogy Neó családot alapított és most azokkal él....védi a családját....anyai szívem megsejtette, hogy mennyire szüksége van a fiamnak erre a kegyes csalásra....hosszú ideig várta vissza a macskát mindennap....üres lett a lakás és reggelente is hiányzott nekem i9s rettenetesen....mintha elveszett volna a jókedv a házból....gyászoltunk. Másik macskáról szó sem esett hosszú ideig....aztán egy év múlva a fiam megemlítette, hogy szeretne egy macskát mert Neó már biztos nem jön haza....minő véletlen előző nap mondta a kolleganőm, hogy macskaszaporulat van nálla....két hónapot vártunk a fehér macskagyerekre akinek a homlokán egy ecsetvonásnyi diszkrét szürke szín is keveredett....telefonon fotózva hoztam a híreket a fiamnak a várakozás ideje alatt....már rutinos macskatulajdonosként fogadtuk megvolt a tálkája a macskaalom tálcája és a macskaalom is és megérkezett White....a neveket a fiam adja mindig....és hirtelen macska dömping lett a szomszéd Hópehelynek nevezett siheder macskája







is hozzánk költözött a White-tal élt aludt....nálunk kosztolt....kicsit mulattatott és aggasztott, hogy az egyik fiú a másik lány mi lesz ebből és alig éltünk így egy hónapot amikor macskalopásra vetemedett a család....történt az, hogy a másik kolleganőmnek is macskaszaporulata támadt és tudtam gazdikat keres....mutatta a telefon képeket elbájolt a két vörös és szürke macskagyerekek, de acélos lelkületemmel nemet mondtam....ám észben tartottam, hogy gazdára van szükség....egy januári napon érkeztek hozzánk kosárban piros kendővel lekötve....megnéztem őket és aztán kemény szívvel visszatettem a kosárra a fedést és elvittem a leendő gazdáknak a szomszédban akik éppen költözködtek....mivel éjszakáztam és a szemeim kifolytak már a fáradtságtól, hát lefeküdtem aludni....arra ébredtem, hogy valaki traktorként dorombolva helyezkedik az ágyban mellém és teszi a kezemre valamely alkatrészét....küzködve nyitogattam a szemem és egy kis szürke gombócból zöld macskaszempár nézett rám két keze pedig a karomon pihent....kicsit késöbb huppanást éreztem és a vörös is megérkezett....mi történt? Kérdeztem teljesen felébredve....családom tagjai szemlesütve közölték bizony macskát loptak és jött a puhításom....hogy milyen szépek....hogy mennyire aranyosak és 10 perc alatt legendát szőttek köréjük....holott nem kellet már engem puhítani hiszen ágyamra érkezéskor örökbe fogadtam a két öklömnyi macskagyereket

Íme a teljes macskacsalád....legalól White....vele gömbölyödve a tarka Hópehely a kis szürke Füsti....és a vörös aki a Rozsdi




keresztnevet kapta a fiamtól ünnepélyes ceremónia keretében....Ám valami relytélyes oknál fogva elébb a hatalmasra növekedő White tünt el később a Rozsdi macskasiheder is aki pedig túlélt a két kutyával egy egész éjszakát egybezáródva....a kutyáim nem macskabarátok....de mindig bemutattam az új családtagot és a lelkükre beszéltem ígyképp ....Nézzétek meg ez White a mi családunk tagja....szagoljátok meg és bőráldozatot hozva odanyomtam a macskát az orrukhoz a macska pedig felborzolva kétmétereseket köpködve hántotta vérzővé a kezem....a kutyák megértették....a macskák elfogadták....de minden kemény felséges macska eltűnt....elvesztésüket már nem siratta annyira a gyerekem hiszen a többi macska vigasztalta és lekötötte....de bennem bizony vízhangot vert a hiányuk....Hópehely gömbölyödni kezdett és bekövetkezett amitől tartottam szaporodásnak indultunk....Hópehely szülését én vezettem le nekem nyávogott kétségbeesetten és én készítettem a nyúlketrecbe a szülőszobát és segítettem ki belőlle a két hatalmas macskagyereket....


A két macskababa a Dagi és Folti nevet kapta....valamely rejtélyes okból kifolyólag a fiú a Folti (felől) a fényképezés napján beteggé vált és hiába kapott az orvostól injekciót bizony pár óra múlva elpusztult....a Himnuszt énekelte a fiam a kerti temetéskor végső fekhelyét virágszirmokkal bélelte....Dagi pedig egy harcos nokedliként támadt mindenre ami mozdult és ami nem a hozzánk költöző tacsót pedig öklömnyi macska révén is hatalmasra borzolódva átkozódva köpdösve üldözte ezen teljesítménye révén a híres Janics Natasa hatalmas küzdő lelkére emlékezve elkezdtük rá felválltva a Janics és a Natasa nevet használni....rendkivül mulatságos volt ahogy megszelídítették egymást a kutyával....

A macskagyerekek születése előtt ütötte el az autó Füstit és élesztettem újra minden szakmai tudásommal rettegve zokogva. Jó pár napig aggódva figyeltem a ziháló lélegzését....bevallom a kígyó újraélesztésén kívül még erre a hőstettemre legbüszkébb a családom:).... mit számít az a sok ember....hiszen őket nem ismerték....
Füsti



balról A Nati jobbról a Hópehely gömbölyödik a széken

A macskák türelemre, szeretetre, kitartásra és a személyek szabadságára tiszteletére tanítottak.... örülök amiért mindennapjaink részesei....vígyáznak ránk bármilyen rejtélyesnek is tűnik bizony őrszemek Ők....










Nati és Füsti barátsága :