Anyám kutyája Pötyi

Anyám kutyája. Több mint egy éve örököltem Pötyit anyámtól.
Pötyi mindig nagy vihánccal üdvözölt amikor anyámhoz mentem. Beszélgetéseinket végig ugatta még a telefonbeszélgetéseinket is. Valószínűleg féltékenységből és azért hogy szeressük foglalkozzunk vele. Pötyi foxi keverék.
Anyám az egyik szomszédjától hozta el az ellopott ebgyereket.Mert ellopták valahonnan ahol szerették ezt a kutyust, majd megunták és láncon tartva nem etették, nem itatták. Anyám nem bírta nézni a csontra soványodott kiskutya szenvedéseit.
Átment a szomszédba megemlegetett mindent rendörséget is majd elhozta Pötyit.
Anyámnál láncon volt mert így tudta megvédeni a szomszédoktól.
Akkoriban is nagyon nehezen élt anyám, ennivalóra is alig futotta, de a kutya kigömbölyödött, jól elvoltak egymással. Nem tudom pontosan hány éves lehet talán 8-10 éves.
Az első éjszakákat végigsírta nállunk és szótlan volt.
Most itt futkos a hátsó udvaron és vigyázza az első udvart az idegen macskákat megugatja a rendszeres látogatókat másként jelzi.
A mi macskánk szabadon jöhet -mehet.
Nem akartam kutyát, egyáltalán nem.
Két kutyát vesztettem el a mai napig is fáj a hiányuk.
Itt van anyám kutyája mosolygok rajta úgy ül mint egy buddha majdnem lótusz üllésben. Ilyent nem láttam még kutyánál. Sokszor felemeli egyik mellső lábát és úgy álldigál.
Érkezése után nemsokkal kerekedő hasa elárulta, hogy nem egyedül érkezett hozzánk. Nemsokára megszületett Ghost egyszem gyereke aki egyáltalán nem hasonlított az anyjára.
Ma elaludt Pötyi. Elment anyám mellé. Élt velünk 20 hónapot. Tegnap még megsimogattam ma már nem jött elő. Elaludt. Öreg volt, de végig vidám és mozgékony. Hiányzik és hiányával anyám hiánya is felerősödött. Szerettem, hogy velünk van mintha egy kis darabja élne velünk anyámból....Jó pihenést neked Pötyi.

-jelenlét-eutanázia-hospice

Azt hiszem ez a téma örökös vita tárgya marad. Annak idején azért hagytam ott az Intensiv osztályt amit nagyon szerettem mert egy 41 éves rákos nőt egy nap 6x kellett újraéleszteni, holott annyira lesoványodott, hogy a hasfalon keresztül a csigolyáit ki lehetett egyesével tapintani. A hatodik újraélesztésnél elpattant bennem valami. Most is előttem van a cselekedeteink kegyetlensége a defibrilátorral megütött pihe test torz rándulásai a szem sarkából lecsorduló könnycsepp. Kegyetlenségnek éreztem az újraélesztést. Akkor fogalmazódott meg bennem a mindenkinek joga van meghalni érzés. Bár még eutanázia híre sem jutott a fülünkbe. Visszastartoltam a belosztályra és azt láttam a nállunk dolgozó utolsó apáca imádkozik a betegért az ágy mellett az hörögve kétségbeesve vonaglik az ágyon. Egyáltalán nem nyugtatta meg a másik ember jelenléte imája fájdalmai, voltak.
Olyat tettem ami ütötte a kórházi belső leíratlan szabályt. Felszívtam az orvos által előírt morfiumot és beadtam a betegnek. Gizellát pedig otthagytam imádkozni mondtam mindent megcsinálok az egész osztályon. Közben figyeltem ahogy a haldokló megnyugszik tudata eltűnik a kábítószer alatt, igaz a fájdalmait is elnyomta.Estére halt meg. Arca békés volt.
A hozzátartozók kapaszkodó szeretete a kétségbeesés, hogy minél tovább éljen akit szeret a hazudozások oda-vissza kíméletből és szeretetből. Ezek azok amik megfosztják az embert a békétől. Ezek azok amik kapoccsá válnak. Jelen lenni és elengedni bizony meg kell tanulni, ha máskor nem akkor a meghaláskor. Kísérni hasonló folyamat mint maga a halál.Számtalan haldokló mellett ültem az utolsó légvételig a kórházban is.Mikor azt gondolná az ember nincs is szükség rá és a másik nincs tudatánál akkor ad jelzést a másik, hogy maradj még.
A halál megváltoztathatatlanul eljön. A halálra is meg kell érni. Felfogni és elfogadni az érkezését. Röviden írom a halál öt szakaszát.

-elutasítás
-düh
-alkudozás
-depresszió
-belenyugvás

Régen amikor generációk éltek együtt természetes volt, hogy a halálozás is mint ahogy a születés is otthon a szeretteink a családunk körében történik meg. Együtt érték meg a kapcsolatuk kiteljesedését a gondozás folyamán. Láthatták az utat ami a halálhoz vezetett. Elfogadhatta a hozzátartozó aki gondozott a család aki jelen volt és maga a haldokló is a folyamatot. A halállal kiteljesedhetett a kapcsolat és az összes érzelmek oda -vissza kifejeződhettek....elkezdve az élők gyászmunkáját is ezzel.

A halál egy teljesen élettani normális folyamat volt addig amíg be nem zárták a kórházak vastag falai közzé. Amíg el nem különítették a haldoklókat az élőktől.

A haldoklók legtöbbször igénylik, hogy beszélhessenek a halálról.A saját halálukról is. Rendelkezhessenek a temetésükről a ruházatuk viseléséről. A legtöbb hozzátartozó ettől visszaretten és rémülten próbálja elhallgattatni szerettét. Ahogy az idő múlik az emberben felmerül a halála ilyenkor azzal a hozzátartozóval akivel bensőségesebb a kapcsolata azzal igyekszik megbeszélni a temetésének rítusait. Azt javaslom, ha erős és egészséges szerettünk édesanyánk, édesapánk hirtelen erről kezd beszélni, ne utasítsuk el. Ne fojtsuk belé a szót azzal, hogy ez még soká lesz vagy jaj anya!Hanem segítsük őt azzal, hogy megkérdezzük milyen zenét szeretne pl.
Tudom, hogy nem könnyű. Tudom, hogy hirtelen félelmetes, de azt is, hogy milyen megnyugtató az idősödő még egészségesnek tűnő ember számára, ha erről beszélhet.Megnyugtató mert elmondhatja tisztán a gondolatait kívánságait. Megnyugtató mert tudja, ha jön a vég akkor lesz aki mellette van aki megteszi az utolsó szolgálatot neki amivel még ő rendelkezhet.

-Aktív eutanázia Magyarországon pl.: amikor kikapcsolják a gépeket, leveszik a lélegeztető gépről és várnak.Alapvető gyógyszeres és egyéb ellátást és megkapja a haldokló.
Vagy amikor megemelik a fájdalomcsillapító adagjait és alkalmazásának gyakoriságát. Kimondatlanul is ennyi az aktív eutanázia. Ennyire enged teret a meghaláshoz való jognak a magyar törvény.

-Passzív eutanázia az amikor beadjuk az alapvető gyógyszereket nem törekszünk a gyógyításra gondozzuk a testet és a lelket. Magyarországon elindult a Hospice passzív eutanázia egyesület a címet nem pontosan írom csak a főbb ismertetőit ennek az egyesületnek megalapítója:Polcz Alaine (1922—2007) pszichológus, tanatológus. Érdemes munkásságának utána nézni cikkeit, könyveit elolvasni és a videómegosztókon meghallgatni őt.

Segítőként tapasztaltam mennyire fontos a bizalom az alázat az eltávozni készülő felé.Milyen kapcsolatok épülnek ki a gondozott és a gondozó között. Milyen hosszú lehet az út addig vagy épp a hirtelen rövidségét amikor esetleg csak percek vannak a meghalásig. Milyen fájdalmas a hozzátartozóknak és mennyi a fájdalom bennük.
-Tudom, hogy a meghalás egy út ennek az életnek a vége és elengedése és egy új út kezdete....egy döntésé ami bekövetkezik mindenképpen. Az ember egy olyan élőlény aki születése pillanatában is tudatában van a halálnak és az idők folyamán míg megérik a halálra egyre többször szembesül is vele.
Láttam a békét ami a halál pillanatával érkezett.Megkaptam az üzeneteket is melyek misztikusan érkeztek és megtapasztalásaik megváltoztatták a halálról való gondolataimat, felfogásomat.

Fontosnak tartom, hogy ott legyek, ha engem kérnek segítségül, addig ameddig szükség van rám.
- A haldoklók nem elvettek tőlem, belőlem, hanem adományoztak az életemhez.Az életem nem feketévé és sötétté vált, hanem segített a fény az élet szépségeinek megtalálásában. Köszönöm.

pisilések küzdelmei:)

Na igen a pisilés. Otthon elég kényelmesen a saját megszokott intim szférádban és a számodra megfelelő higiéniai állapotban komfortosan elvégzed. Általában nem kell várnod a helységre csak, ha népes a családod vagy vendégség van. Na jó némi csete pata lehet a családod hím tagjaival akik sehogy nem képesek ülve pisilni, de az üllőkét felhajtani és visszahajtani sem. Ha párszor nekik kellene a wc-t kitakarítani és lemosni minden pisicseppüket a slagozásuk után lehet megértenének minket nőket miért frusztrál a fel nem hajtott üllőke vagy a vissza nem hajtottra, ha rácsapnák félálomban a jéghideg porcelánra a feneküket biztos megértenék miért fontos visszahajtani. Ezek a női "hisztiknek" egyik kiindulása, hogy úgy tanuljuk kislány korunkban nyilvános wc-n nem pisilünk amíg nem muszáj. Anyukánk a szemünk láttára törli le a nyilvános wc üllőkéjét még papírokat is rak rá szépen hogy elfedjék a mocskos részt majd ezek után megkér, ha lehet ne ülljünk rá az üllőkére. Ez a félig ülve félig állva testhelyzet megtartása pl sok sok tanulást igényel ami stabil wc-n is igen nehéz megtartani. Mikor úgy döntesz, hogy mégis használnod kell azt a rettegett nyilvános helyiséget és betámadod eléggé elrettentő tapasztalataid lehetnek. Pl egy szinházi előadás szünetében hosszú sor áll a női toalett előtt míg a férfi részlegnél semmi tumultus az urak vígan jönnek ki és be. Nemrég egy ilyen alkalomkor kezdtem gondolkozni miért is járnak a nők csapatostól pisilni. A férfinép szerint kipletyizni a különböző dolgainkat. Tehát állok a színházi soromra várva a nők egyedül vannak semmi páros vagy csapatos rajzás mivel ide főként a párjukkal jöttek. Egyesek arcán szenvedés és keresztbe tett lábak jelzik az ügylet sürgősségét. Ez a szenvedés fokozódik amikor már a helyiségben várakozol ahol egyesek kezet mosnak mások lehúzzák az öblítőt szinte ingereli a folyó víz a kisdolog eleresztését. Ilyenkor a hólyagod már nagyon fájdalmasan feszül kisebb izadtságcseppek elindulnak a homlokodról a lábaid megcseréled a tenyered izzad a szemed egyre jobban kiguvad (feltehetőleg az agynyomás fokozódása is fellépett nemcsak a hólyagnyomás kritikus). Minél közelebb vagy a kis helyiséghez annál kevésbé tudod tartani magad. Úgy érzed mingyárt bepisilsz. Azt hiszem ilyenkor kezdünk valamiféle jógalégzéseket elkezdeni és lábat csereberélni. Ilyenkorra szó sem lehet hogy kiválasztod a neked tetsző kis rekeszt a 3-4 részből. Beéred azzal ami szabadul mikor te vagy a soros és ügyesen elgáncsolod az eléd tolakodni készülőt esetleg némi könyökütést helyezel be, de azért empatikusan gyomor vagy oldali érintéssel az alhast elkerülve elvégre pontosan tudod, hogy nőtársad is mindjárt ,de mindjárt becsorgat a nylonharisnyájába is. Bizony bizony ez a farkastörvény a színház illedelmes környezetében is működik a gyönyörű ruhák a hajköltemények parfűmök tengerében. Tehát ügyesen megszerzed a rádeső helyiséget. Szembesülsz azzal, hogy a kilincs furcsán nedves az ajtót pedig nem tudod bezárni. Nedvesebb mint a tenyered aztán a padlón kisebb csermelyeket találsz amibe igyekszel nem belelépni főleg ha magassarkúban tipródol. A wc üllőke vagy papírcsíkkal letakart és nedves vagy akár különböző színekkel festett is lehet illetve ezek kombinációja bármilyen felállásban előfordul.Esetleg barna pettyes a porcelán de ilyesmin nem akadsz ki a szemetes mellé dobott intim cuccost is ügyesen kikerülöd főleg ha hengeres fajta de a ragasztós cuccot is érdemes nagyívben elkerülni mert aztán az istennek sem tudod a cipősarkadról levakarintani a kezed segedelme nélkül. Erre még gondolni is szörnyű. A táskád, még azt a cseppet sem tudod felakasztani mert pont a te külön helyiségedben nincs meg a fogas vagy ha felakasztod a táskád akkor az a fogas pont olyan magas, hogy leérjen a tatyó gyanús nedves padlóig. Ilyenkor a nyakadba akasztod a táskácskád tekerve kettőt a szíjján a nyakad körül és örvendezve gondolsz arra hogy az alkalmi táskád van nálad és nem a munkába járós 20 kilós túlélőtáska. Felrántod a nyakadba a szoknyád ruhád és remegve igyekszel egy kézzel harisnyát és bugyit lecibálni mivel a másik kezeddel a nedves kilincsbe kapaszkodol, hogy zárva tartsd az ajtót és senki ne rontson rád.
Tehát mivel nincs már időd letakarítani az üllőkét felveszed a se nem álló se nem üllő helyzetet és megpróbálsz csorgatni. Ilyenkor rántják meg kívülröl az ajtót és válaszolsz lila hangon hogy foglalt !!Kényes egyensúlyodból persze kibillensz és a hólyagod pár másodpercre görcsöt kap ennek a felengedéséhez pár pillanatnyi szünet és relax gyakorlat szükséges mire ez megtörténik ismét megrántják kívülről a kilincset. Ismét kiszólsz hogy foglalt ki ki vérmérséklete alapján esetleg különböző jelzőket is hozzátesz. Miközben a pihe táskád himbálózását nézed próbálod elengedni magad és végre sikerül is. Minő megkönnyebbülés! Szinte kéjes öröm tölt el na ilyenkor érkezik a harmadik bepróbálkozás a kilincsnél. Ezt egyébként sosem értem akik kint vannak pontosan láthatják hogy bementem és még nem jöttem ki. Tehát bent vagyok. Vagy némelyek azt hiszik x aktásan képes vagyok onnan eltűnni és ők hamarabb bejutnak? Tehát érzékeled hogy némi melegség végigfolyik a lábad kicsi területén. Meg sem rezzensz igazítasz a helyzeteden és csorgatsz egy Buddha türelmével tovább. Mire befejezed a combjaid remegnek a szokatlan megterheléstől. Ekkor jössz rá, hogy elfelejtettél a bejáratnál tekerni magadnak papírt vagy nem olyan a szokás erre és a fülkédből viszont elfogyott. Na ilyenkor kezdesz a túlélő papírzsepiért kotorni az alkalmi táskádban egy kézzel. Végre megtörlöd magad és az a malőr sem ért hogy a feneked a rettenetes üllőkével érintkezzen. Fél kézzel ráncigálod magadra a bugyikád és a nylon harisnyád. Lehúzod az öblítőt.Felemelkedve letekered a nyakadról az alkalmi kistáskád és méltóságteljesen kilépnél a fülkéből mikor valaki szinte berohan melletted és kilök az ajtóval így kecsesen ráhajolsz a mosdóra és megkönyebülsz, hogy legalább van szappan. Igaz nyúlik és málik de szappan. Mert az általában nincs. A kézszárítóhoz nem sorakozol be nedves tenyereddel feligazítod a harisnyád egyúttal megtörlöd a kezedet. Odakint kellemesen mosolyogsz a párodra aki mit sem sejtve megkérdezi hogy mi tartott ilyen sokáig. Ilyenkor azt hiszem ismét veszünk egy mélyebb jógalégzést és nem válaszolunk esetleg dünnyögünk valamit.
Nos ezek a helyzetek pl sima nyilvános illemhelyen fokozottabbak lehetnek és ne beszéljünk a toy-toy cuccokról egy egy kültéri koncert alkalmával vagy a 200 kilométeres vonatút alkalmával mozgó járművön elkövetett pisiléssel egyéb elrettentő példáim már külországi illemhelységi állapotokról szólna ahol pl nem használatos az angol wc csak a taposó khmm rács és a lehúzóka kétméteres magasságban lengedez. Bár ennél lesúlytóbb pisildében is jártam valahol Oroszországban ahol az öblítés szuttyodékos vederből történt saját kézügyileg egy "taposós luk " felett ami átmérője sacc 15 cm volt na abba beletalálni bármivel szintén elég ügyességet és elszántságot igényel.
De megesett az ellentéte is egy ultramodern wc-ben elébb kezdett a fenekem alatt körbefordulni az automata üllőke mosó mikor még rajt ültem elég hökkenten ugrottam fel onnan. Na ott pl a különböző titkos hieroglifák tanulmányozása ellenére se tudtam kezet mosni addig amíg egy gyakorlottabb nőtársam megfigyelése után rájöttem se nem nyomni se nem csavarni se nem hajtani de sehol csak alátartani ....
Kipróbáltam az ilyen események ellen kifejlesztett női állva pisilő tölcsérszerű cuccot, de nem sikerült állva pisilnem valamilyen gátlásom miatt így tökéletes leírást erről az élményről nem tudok adni hacsak annyit: nekem állva nem megy:)

Tehát miért megyünk párban pisilni? Hogy segítsük egymást a kilincs az akasztóka hiánya esetén hogy beadjuk a papírzsepit megtartsuk a táskát a kabátot és őrízzük, védjük a barátnőnket az ilyen kényes műveletek közben.

megyünk

Szóval megyünk mindig a fenyő illatú úton egyre többször felragyogva Én Te és Ő és jönnek mások is és meg fogják érteni a fenyő illatát. A szeretet az igaz mindig és mindenhol.Legyél te bármi vagy bárki csak az a szeretet számít amit a fenyő illatában adsz.Mindig és mindenütt ott leszünk a fenyő illatában.Nemcsak egy perc, óra vagy év....Késő sötét éjjel pedig fényekké válunk egymásért. Fenyő illatú fényként ragyogva mutatjuk az utat minden fénynek csendesen. A szeretet maga a pihenés. A lélek pihen, ha a szív szünetelteti a ritmusát, ha a tüdő megszünteti a mozgását a szeretet akkor is létezik a fenyőillatban csendesen mindig....

széken a lepkék

Emlékszem az összes ígéretre amik beszennyezett lepkeként ülnek a széken.Kaptam a szenvedélyes ígéreteket a boldogságra. Elhangoztak a szavak "örökké" "szeretlek" "soha" és "mindig". Halott hazug szavak a sárga lámpafényben, szárny égett pillangóként repkednek. Meggyalázta őket a szerelem. A szerelmet karon fogta a Szeretet. A Te szereteted besétált az életembe és most ülnek a széken az égett lepkék.
Benned hiszek, hogy semmi szárnyam nem fogod megégetni.Mert a szerelem olyan nagy tűz aminek lángja túl forró, túl erős és túl birtokló.
A Te szereted az egyetlen ami alázattal térdelt mellém a sárba. Te térdelsz mellettem Kedves. És a szárnyunk összeérve remeg.Túllépek minden elhalt szerelmem sírján. A szárnyam ragyog. Minden szivárvány színében. Nézd meg a szívem! A szívem tiszta és szűz újra.
Minden égett szárnyú lepkét arra kérek fürödjön újra a szívemben és repüljön el a magas csillagokig.
Nincs bűn már és nincs tovább fájdalom mert a szeretet megérkezett.
Azt gondolom ha én is egy lepke vagyok, lángoló szárnyú lepke akkor repülnék égve. Engedem, hogy lássad minden fényem színem és ha a székedre esnék elszenesedve azt gondolnám utoljára: jártam a Szeretet Lángodban mert csak így volt értelme. Így lett az én szívem tiszta és szűz....Mert a szereteted szelíden megérkezett....

Nincs maszk a szíveken.

Ahogy húztad a kötelet
úgy ébredtem fel.
Lassan. A szemem
még zárva. Szivem
még tágranyílva lüktetett.
Aztán jött az idő a történések.
És belémkortyolt a tömeg.
Nézz rám! Ne keress
itt vagyok neked, itt lüktet
a szivem. Ne máshol keress.
Én ülök a hullámvasúton veled.
Emelkedek süllyedek. A tükörben
én nézek rád vissza. És a szíved
dobbanására én felelek.
Ahogy kinyitom a szemem
észreveszem a szívverésed
mintáiban a saját jeleimet.
Nincs maszk a szíveken.

A macska

Bringázni voltunk a fiammal. Béke volt szabadság és még a nyár illata. A folyópartig mentünk. A fiam gyakorlatlan bringás sokszor kellett megállni mert nem bírta a karja, de jött hősiesen örömmel. Élveztük a fényeket a levegőt a madarakat és az illatát a természetnek. A folyóparton leültem néztem a vizet és emlékeimbe merültem. Kisgyerekké váltam és emlékeimben nagyapámmal horgásztam, aztán a szerelemre emlékeztem. Kavicsokat dobáltunk a vízbe fűszálat, hogy a lusta sodrását nézzük a víznek. Néha halak ugrottak fel. A gyerek elbóklászott kicsit. Én még az emlékeimben jártam mikor meghallottam a segélyhívását fülemmel halottam, hogy nem neki van baja, de mégis elöntött az adrenalin a hangja irányába igyekeztem.
Macskanyávogást hallottam olyan panaszosat olyan kétségbeesettet, hogy a szánalom már összerántotta a gyomrom.Ott feküdt Ő az út szélétől bejjeb és a döglegyek sokasága zöldeskedett rajta.Elborzadtam.Nézet rám világoszöld szemével és jajongott odanyúltam lehajtottam a legyeket rólla megérintettem a gerincét és televolt légypetével csomókban fehérlettek rajta az élősködők.Iszonyat járt át.Kétségbeesettségemben egy pillanatig az járt a fejemben, hogy menthetetlen agyon kéne ütni.Akkor felállt és odatántorgott hozzám.Precíziós agyam felmérte, hogy nem túl sovány nincs még legyengülve annyira.... nemrég ütthette el valami. A legyek meg a felhámsérülését kezdték beköpni, rengeteg légypete volt rajta. Az agyam már az otthoni gyógyszereken szántott.A fiam rám nézett könyörögve, anya gyógyítsd meg.Ez az amire nem lehet nemet mondani.
-Jól van, ha megmarad a bicaj kosarában akkor megpróbálok mindent megtenni érte.
Már hozta a biciklit megfeszülő arccal a gyerek. Szinte égetett a tekintete. Semmiben nem vitázott szedte a friss füvet mert nem volt semmi amivel tompíthattam volna az út rázkódását. Óvatosan emeltem bele a kosárba a macskát. Ujjaim ismét végigszántottak a gerincén. Ott nincs sérülése. Dorombolni kezdett. Ettől gombóc lett a torkomban. Azt a kis erejét arra használja, hogy nekem kedveskedjen. Pár csepp vizet öntöttem a kezembe odatartottam neki a tenyeremből ivott. Hazafelé egyszer sem kellett megállni a fiam karfájdalma miatt. A nagy utat egyben tette volna meg, ha nem mondom hogy nekem van pihenésre szükségem és a macskát is megakarom nézni. Otthon kéjgyilkosként estem neki többmaréknyi légynyűnek. Mostam fertőtlenítővel pezsgett habzott a légypondrók dögledeztek.Minden lavor vízben több marék féreg volt. Ha nem kell a segítségem biztos hánytam volna, de így erősnek kelett lennem. A fiam minden kérésemet azonnal teljesítette. A macska sem tiltakozott.Mikor az írtást befejeztem megtörölgettem egy törölközővel amit halálra is ítéltem és a kukába dobtam.Ő hozzánk vánszorgott odadörgölődött és dorombolt. Óvatosan ivott és pár falatot evett. Nem mertem neki sokat adni nehogy a gyomra is beteg legyen. evett- A garázsban elszállásoltuk.Nem kiabált éjszaka.Sokat beszélgettünk róla mindkettőnk gondolatai rólla szóltak. Reggelre teljesen nyűtelenné takarította magát .Jobban lábra tudott állni megpróbált kísérni az udvaron.Betettem a csomagtartóba elvittem az orvoshoz kapott injectiót. Egyeztettük a gyógymódot és nem kért egy fillért sem az orvos.
Egy hétig volt velünk. A második nap estéjére voltam biztos abban hogy túléli. Egy hét múlva egy reggel nem találtam. Dani volt a bölcsebb.
-Anya elindult megkeresni a gazdáját. Te mondtad ,hogy a macskák a területüket és a gazdájukat nagyon szeretik és átölelt.Köszönöm anya, hogy segítettél rajta.
-Neked nem hiányzik?
-Nem magunknak gyógyítottuk meg, hanem annak aki a bolhaírtó nyakörvet rátette. Mert ilyen az én fiam :)

Egyedül vagy Minden.

Összetörsz és összeraksz. Mag hangod lelkemre hull. Egyedül vagy Minden.
Én kérdeztem az üres konyha romjaiban sután. Rántottát vagy tükörtojást? Mit kérsz
Ő válaszolt mindegy. Én kérdeztem, mit kérsz egyik sem gond, mindkettőt először készítem,
de képes vagyok rá. S ő válaszolt nekem mindegy kedves, és én zavartan topogtam.
Mi lenne neki jó. Rántottát csináltam, ropogós kenyérrel ettük és a fiam elment. Mi az ágyba borultunk. Szeretett és boldog voltam teljes és tökéletes és jött az este és együtt mentünk a gyerekért, beszélgettünk, és én bíztam benne. Azt mondta, bízzam benne, és még jobban bíztam
és akkor azt mondta, miért nem hagytam a fenébe a tojásokat. Neki nem ez kellett, neki én kellettem. Én csak életemben először enni akartam adni annak, akit szerettem és valami összetört, mert bennem a hang azt mondta, akkor miért nem ezt mondtad.
Zárva volt az ajtóm, lelkem befogadott, de nem nyílt senkinek. Egyszer vettem mimózát, az minden érintésre összecsukódott. Aztán keresztanyám macskája körbe- körbe szeretgette és a mimóza elpusztult a ráragadt macskaszőröktől. Nyomomra nem találhatott senki sem, ajtóm zárva volt. Most magamban kóborlok és a fényekkel beszélgetek. Ti vagytok a fényeim és én tudom, hogy a lelkem elpusztul, ha rám ragad a macskaszőr. De az érintésetek mindig hiányzik, és én látom a fényeiteket, és érzem a levegőt. Minden más lett attól hogy lettetek, olyan gazdaggá váltam és olyan méllyé, amit nem ismertem magamban, ott megpihenek nálatok. Valamiért megtalálom a harmóniát, a békét magammal a világban és nem fáj. Érdekes, tudtad hogy a fájdalmat mindig intenzívebben érezzük? És olyan kevés az öröm, és mind az, ami tiszta. Egyedül vagy Minden. Áldottnak érzem magam miattatok és köszönöm, hogy engeded elmondanom, mert jó kimondani. És nem sírok, csak csorog a könnyem, én nem az vagyok, aki voltam. Veletek változtam, veletek bejártam világokat, értettem, féltem vagy nem értettem.
És ti sem, de mégis ott voltatok velem, köszönlek titeket, én bennem béke van. S mikor majd útra kelünk a csillagok szőttesében jusson eszetekbe csöndben szálljunk.
A fák a virágok illatát és a harmat cseppjét magunkban őrizzük meg, csönd palásttal ők így védenek.

Nyitott kézzel szeretni.

Ki az aki nyitott kézzel képes szeretni? Aki képes a másikra odafigyelni és megérteni amikor az küszködik aki nem elbújik abbahagy vagy támad amikor a másik gondolatot cserél vele hanem megérteni akarja és elfogadni a másikat.Olyan hosszú utat tesz meg az ember mire felismeri a társa értékeit. Annyi hibát képes lazán felsorolni pillanatok alatt róla és magáról is, de az értékeket nem. Miért azokat jegyezzük meg amikor fájdalmat okoznak? Amikor vita van? Miért ilyen nagy bennünk az ellenállás magunkkal és a másikkal szemben? Talán a fájdalom erősebb lenne a szeretetnél? Vagy természetesebb? Vagy valóban egy "káros hiedelem lenne?"És ujra meg ujra generálja magát minden hasonlatos élethelyzetben és megteremté azt hogy valóban az legyen amitől félünk. Mert egyszer becsapott akkor azt mondta: " azt hittem" most azt hallom "azt hittem" és máris fájok támadok és végül igazam lesz én állok a romok tetején győztesen de a fájdalom gennye folyik ki belőlem. Mi a szeretet? Mi az amikor nem akarjuk a másikat megölni, megváltoztatni hanem pont olyannak szeretjük tovább amilyen ő valójában. A kedves, közvetlen és vicces fiúnak vagy a szeplős, félénk törékeny és csodálatos lánynak. Hogyan kezdem megváltoztatni és fosztom meg attól a jogától hogy felelősséget vállaljon a döntéseiért az életéért? Van erre bárkinek joga? Nincs? Akkor miért csináljuk? Ki vagyok én hogy hatalmat akarok gyakorolni rajta? Hogy csak az lehet jó amit én gondolok? És neki ehhez igazodnia kell? Hogyan lehet azt a lényt korlátozni bántani és sérteni fájdalmat okozni neki akit egykor társamnak választottam? És amikor félni kezd tőlem és elhidegülni akkor tolok rajta még vagy markolom vacogó szívvel-kézzel. Miért akkor válik értésessé az ember amikor már elveszíteni készülünk. Egy kapcsolatban MINDENT meg kell egymással osztani mindent ami jó bennünk és ami rossz. (Bár szerintem olyan nincs hogy jó vagy rossz de ezek az emberi fogalmak erre.) Őszintének lenni nehéz ha félünk a másiktól. Ha a másik nem képes magába befogadni minden sötét és világos tulajdonságommal ha nem képes annak elfogadni ami vagyok. Mi van ha nem vagyok képes magam adni mindenestől amilyen vagyok? Akkor az a kapcsolat hazuggá válik. Hogy mi teszi hazuggá? A félelem. A félelem az ami miatt annyi mindet elvétünk. Ami miatt hazudunk egymásnak. Ha túlzottan óvom, féltem azt erősítem benne hogy egyedül nem képes dönteni, felelősséget vállalni sem fejlődni és azt is hogy ő az enyém nekem kell vele törődni. Rabbá tesszük azt akit szeretünk.
Kinyílni a másiknak egy csodálatos élmény és olyan bensőséges dolog ami örökre összeköt.
Nyitott kézzel szeretni azt jelenti olyannak szeretni amilyen mert így önmaga tud fejlődni.
Nyitott kézzel szeretni az amikor nincs titkunk egymás előtt amikor együtt vagyunk bánatban örömben egymást erősítjük amikor kétségbe esünk. Amikor tudjuk hogy bármikor számíthatunk a másikra. Amikor figyelünk egymásra bár nem mindig fogunk egyet érteni olyankor vigyázunk rád hogy ne sérülj meg. Hogy elmondom ha dühös, ha kétségbeesett vagyok ha haragszom rád vagy a világra és azt is ha félek hogy tudd nem veled van a bajom.Ugye milyen egyszerű ha szólsz hogy ideges vagy vagy flúgos? Akkor a másik tudja és felkészülhet rá.... Elmondom neked ki vagyok és adom magam fenntartások nélkül és te elfogadsz engem. Néha ez nem sikerül de igyekszel mindennap minden pillanatában. Remélem.

életmorzsák (Misi)

-Jaj megint a pelenkába csináltam!
-Nem baj Misi ! Akkor jön a nővér.
- Ki van itt nővér mostan Feri?
- A Tulit láttam.
-Repülővel jött?
-Már hogy jött volna repülővel te bolond Misi! Helikopter volt az!
-Nincs is helikoptere te kikszemű cigány!
-Csengettél már Misi?
- Ja elfelejtettem, csengetel cigány? Szerinted kiabálni fog? Hehe nem szeretem ha kiabál, de majd jól kinevetem.
-Attól lesznek idegesek, hogy kineveted őket mondja Feri és
a pizsoma ujjába kezd beszélni -ellopták a nyugdíjjamat, 17 év óta nem voltam szabadságon! Fúj de büdös a disznó! Már megint kieresztette a bélsarát így kell szépen mondani!
-Hallod Misi? Bélsár!
-Nem bélsár az hanem széklet!
-Csöngettél már Miska?
-Nem még széjjelebbdolgozom akkor elvisz fürdeni. Akkor megmossa a babacsinálómat is az olyan finom érzés nekem. Képzeld tegnapelőtt nem húzott kesztyűt!
-Az ííígen! Nem volt kesztyű! Jelentés a pizsomaujjba: 17 éve nem voltam a házamban, 17 éve ellopják a pénzemet, semmim sincs. Kesztyűt sem vesznek, de az nem baj.
-Csengettél már? Nem? Mindig elfelejted! Akkor megyek én csengetek. Misi odadöcög a csengőhöz megnyomja és kikapcsolja
majd visszabiceg az ágyához félbéna karja szorosan könyökben behajlítva a hasához fogva. Pelenkája félig lecsúszva.
-Mikor jön már a nővér Feri?
-Most csengettél.
-Nem is csengettem megyek csengetek.
Ismét megjárja merev lábbal a pár lépést a csengőig csenget és kikapcsolja. Asszonyosan kerekké vált fenekéről térdig lecsúszik a nehéz pelenka mire visszaér az ágyához.
A nővér benyit a szobába gyorsan körbenéz szimatol egyet elfintorodik.
-Melyik disznózott be már megint?
-Kibacott velem a tyúkzsír. Nem való az csak az állatoknak.
-Az tyúkzsír! Az eszed tokja Misi! Szedjed elő a szivacsot megyünk fürödni hozom a kocsit.
-Ugye mondtam, hogy megfürdet! Mondtam! Jaj annyira örülök! Finom lesz nekem. Majd simogat a szivaccsal a finom meleg vízbe! Hehehe megmossa a babacsinálómat, na jó nem nevetek többet és derűs kék szeme villog a visszafojtott nevetéstől.
A kocsi zörögve érkezik a nővér megszokott mozdulattal rutinosan tolja.
-Űljél bele Misi, Várj leveszem a pelenkád! Ne röhögjél már a szentségit hajnal két óra van Csendesen legyél mert itthagylak.
-Ne legyél velem goromba Tulika! Mondtam a Ferinek hogy repülővel jöttél. Ugye azzal jöttél? Ha veszekedel akkor szomorú leszek. Megyünk pestre? Ott van bírkapörkölt meg pálinka meg csütemény fehér habos csütemény! Ebédre megjárjuk.
-Nem megyek én veled sehova Misi, de pestre főleg nem! mert csak szégyenkeznék miattad.
-Megyünk pestre? Ott van bírkapörkölt
- Van Misi de főleg birka!
-Jössz velem Tuli nővérke?
-Nincs is annyi pénzed Misi!
-Kell oda pénz? 2 forint a dinnye.
-17 éve ellopják a nyugdíjjam nincs meg a házam.
-Jaj Feri pihenjen már egy kicsit azzal a jelentéssel!
-Vigyázz Tuli még kiesek ne toljad olyan gyorsan. Félek!
-Csendesen legyél Misi olyan lassan tolom, hogy megfázol mire odaérünk csak csendesen legyél.
-Szép a szemed Tuli repülővel jöttél?
-Nem !helikopterrel .
- Mondta a Feri is.
-Jaj Te! Hogy jönnék repülővel? biciklivel jöttem.
-Úgy! Most toljál egész a csaphoz le ne essek. Meleg vizet csinálj nekem Tulika.
Egyszer Emese kiejtett a földre. Nem bírt felemelni.
-Nem foglak elejteni. Csendesen legyél már a többiek alszanak.
-A Feri nem alszik. Mossál meg jól Tulika. Most sincs kesztyűd? Megyünk Pestre? Van ott bírkapörkölt meg csütemény habos csütemény.Hehehe , jó nem nevetek többet. Adjál jó meleg vizet.Milyen finom szagod van megint. Kölni? Hehehe.
-Álljál fel hagy mossam meg a feneked is.
-És a babacsinálómat is mosod Tuli? Az is Tyúkzsíros lett. Mossad még már növekszik érzed?
- Ha disznólkodol itt hagylak!
-Nem disznólkodom csak dagad a babacsinálóm. Tele van a cicid tejjel attól ilyen nagy Tulika? hehehe
Milyen finom még mossad ottan! Látod már milyen nagy? Gyere aludj velem én alszom kívül te aludol belül. Csinálok neked két gyereket egy fiút egy kislányt nem tudja meg senki. Ha velem alszol bírkapörkölt sem kell. Ne zárd el olyan hamar még mossál Tulika még egy kicsit mossál. Még piszkos vagyok ottan. Mossál még nagyon finom a zuhany is. Mindig olyan hamar fürdetel meg Tulika. Adsz nekem csüteményt? Neked biztos van csüteményed. Még türüljél nem vagyok száraz. Nézd csak mekkora lila feje lett a babacsinálómnak. Már visszaviszel? Lassan toljál kiesek!
- Álljál csak fel had tegyem rád a pelenkát. Maradj már nyugton Misi.
Úgy mostmár aludjál!
- Gyere feküdj ide belűre nem tudja meg senki Tulika. Hát elment. Nem volt kesztyűje a Tulinak Feri. Jaj nagyon fáj a hasam. Nem szabad odanyúlni a pap bácsi megtiltotta de nekem muszáj odanyúlni. Becsukom a szemem akkor látom a Tulit. Nagyon fáj a hasam csengess a Tulinak Feri.
-Tulika csak a beteg kezemet fogjad kicsit űlj ide mellém. Fáj a hasam nagyon. Finom a szagod kölni? Megyünk pestre? Van ott bírkapörkölt meg csütemény. Még fogjad a kezem. Te szép vagy. Nekem a legszebb vagy Tuli. Örülök hogy itt ülsz és finom minden.Olyan finom mint a csütemény meg a bírkapörkölt. Láttad a babacsinálóm? Már nem dagadt megnézed? Teneked van a legjobb szagod Tulika.Most nem kérek már csüteményt se bírkapörköltet finoman vagyok.

hópehely peremén

Úgy szeretni, olyan mélyen
ahogyan te teszed velem.
Ahogyan magadba ölelsz
és belémcseppented
minden szeretetmeleged.
Kinyitottál egészen.
Amikor nem vagy velem
a melegedbe takaródzom teljesen.
Jó amikor megérkezel,
mert elmúlik minden
értelmetlen félelmem, fáradtságom.
Tenyereid összeborított védelmében
tükörsima tavon csónakázom.
Szívdobbanásaim benned
vernek viszhangot.
Homlokom közepére
csókoltad a végtelent.
Veled a Mindenség a szerelmem.


Úgy bízom benned, olyan feltétel nélkül ahogyan még senkiben.
Ha elengednél összetörnél egészen


Hagyom, hogy bennem élj
még egy pár napig remélj

Hópehelyperemén vacogó szivem
mosta lobogó életté szived.
Hajadban ujjaim dermedtsége
felengedett. Belédsímulok örökre
mert leég ebben a tűzben
rólunk a sok év alatt összeszedett
ránksimuló fagyott fekete csipke

lélegezz velem

Lélegezz velem
Azt érzem nem vagyok sehol
lélegezz velem
akkor megtalálom
magam a lélegzetedben
legyél a barátom
érezni akarom a meleged
most minden megváltozott
lélegezz velem
kitárom a karom
lélegzem a fényben veled
megmutatod, hogy szeretsz
és én megmutatom neked
mennyire szeretlek
csak kérlek lélegezz velem
hogy érezzem a meleged
Ma minden megváltozott
nem szégyenlem a hibákat
amiket annak gondolok.
Ez az életem
ami lehet sosem volt
lélegezz velem
kérlek ha már itt vagyunk most
megmutatom a szeretetem
látni szeretném veled az arany napot.
Megbocsájtok mindent ami nem volt
Én vagyok, aki sosem volt
csak egy álom benned
kitárt ölelő karom
egy kereszt neked
vagy nekem.
Lélegezz velem és emlékezz
Minden könnyre ami karcolt
minden ködre ami áthatolt
a szeretetre ami sosem múlt
arra amikor befagytak a szívek
az óceánokba és a hullámok
élesek voltak és hidegek.
Az egy másik idő volt
akkor is veled lélegeztem.
Itt vagyunk egymás szemében
megállt lélegzettel
törölhetetlen elfelejtett emlékekkel
de tudom hogy valami megváltozott
csak lélegezz velem

csak neked :)mert hatottál

A nap minden percében történik valami valahol bennem az életben a világban.
Főleg bennem. Útrakelek mindig magányosan a sötétbe.Hosszú évek hosszú magánya.
Ami őriz az a Hang ami segít az Te vagy.
Persze nem tudod, de a darabkákat veled együtt lelem meg.
Te mondod ki amit én csak érzek.
Minden ismerős és minden ismeretlen
ami megrémít engem.
Keresem az egyensúlyt és remélem
megmarad a józan eszem
és működik még ebben a világban
annyira hogy be ne zárjanak.
A magány tényleg olyan hogy ezren lehetnek
körülötted és benned egyre mélyebb a csend.
Eleinte fáj. Aztán lassan körülölel.
Veled marad és te megszokod lassan.
Ebbe a magányba karcolódtál napról napra mélyebben
egyre többet adva magadból és elfogadva a csészébe
töltöttfelhős érzéseket belőlem.
Nem tudom mikor történt, hogy betakartál a szíveddel
és elkezdtem bízni benned.
Nem tudom mikor történt hogy zuhanásom felfogtad a lelkeddel.
Nem tudom mikor hittem el hogy valóban szeretsz engem
pont úgy ahogyan jó nekem.
Nem emlékszem mikor kértem, hogy segíts nekem,
de ott voltál vízzé váltál a vizemben
hogy segíthess.
És nem tudod, de visszahívtál a fénybe
egy másik fénybe
egy másik helyre az univerzum közepébe.
Te tudod, hogy Minden pont az Univerzum közepe?
Most még gyönyörűséges súlyok tartanak
....laknak bennem és rajtam....
te pedig egy csepp szivárvány vagy az életemben....

szeretlelkek:)

Hát szeress, ne tétovázz ne gondolkozz ne mérlegelj ne ítélkezz ne félj.Szeresd őt annak ami pontosan. Szeresd minden félelmével, dühével, bánatával, fájdalmával és minden marhaságával együtt. Vedd észre milyen csodálatos ember. Vedd észre minden nap. Vedd észre minden percben! Vedd észre akkor ha fáradt vagy, ha dühös vagy ha kimerültél azt hogy milyen nagyszerű ember ő. Vedd észre mennyi szeretet van benne vedd észre mennyire várja hogy megértsd elfogadd és szeresd. Vedd észre mennyire szeret, hogy nincs semmi amit ne fogadna el belőled és ne tenne meg érted. Mond el meséld el a gondolataidat érzéseidet a mindennapjaidat. Beszélgessetek őszintén egymásról magatokról, hogy mit éreztek mit szeretnétek és ha igazán őszintén bíztok egymásban nincs semmi ami megállíthatna. A félelem a negatív hiedelmek azok amik egy csomó fészekalja gonosz gyermeket nemzenek. Attól mert valami egyszer úgy történt ahogy történt az nem jelenti azt hogy mindig úgy történik. Ha csalódtál vagy fájt stb. valami egyszer az nem jelenti hogy mindig az lesz....a szeretettel minden lidércet legyőzhetsz....magadban és azután lassan benne- m is
És megint az utolsó kérdés. Mersz szeretni? Mert én bizony néha félek. Félek hogy nem fogsz szeretni és akkor fájni fog nagyon. Nem lehetne csak úgy elfogadni mindent, hogy többet ne csalódjak magamban
Egy "gonosz- gyermek- lidérc most múlt el láttam ahogy szürkefénnyel elfüstölögött a lélegzetemmel....és valami mézes ragyogás beérkezett....
Nem fogom engedni, hogy a fény a szeretet a boldogság úgy döntsön ma itt végeztem továbbmegyek mert ha én elengedem..... belőled engedtem el a csodát a fényt az érzéseket....

A reményt köszönve

A halál jégüres csendjétől
hűlő, rettegő szívemben
a remény vérzik melegedve.
Amit pőre tekinteted
féltő hite élesztett bennem.
Visszafordulok- örökre-

Hajnali ébredések.

Gyémánt port szór a dér,
hószagot hordoz a szél.
Hajnali nap csillantja,
lágyítja, öleli aranyba.

Sárga felhők bontanak
vitorlát rózsaszín égen.
Állok némán nyugodtan,
érzem, átitatnak a fények.

A földöntúli más világon
titkok és álomvillanások
között a szeretet fon
lelkemben selymes ragyogó
pókhálót.

Pont Neked :)

Pont Neked:)

Látod, ma a fák smaragdzöldbe öltöztek.
Tudom,hogy mikor gondolsz rám - érzem.
Lelked érintgetése nappcsepként
símul belém.
Te sosem vagy hideg, fénytelen.
Mindig sugárzod a jeleket.
Mézarany fényeid melengetnek,
ha én kereslek
a legnagyobb csendből is felelsz.
Nem csak nekem
mindenkinek ontod a jeleket.
Ezért gyűlölnek vagy szeretnek, de
közömbös sosem lehetsz.
Mert van valami szép ott benn
talán a szívedben....
A fényeket nem nyeled el
vakult lélekkel, hanem
visszaragyogod- igazgyöngyszerűen.
Mert láttalak a folyosó végén. Futottál.
Miattad volt muszáj kitapintanom
a létezés határtalanságát,
Az állandóság és változás lüktet
fluoreszkál benned - körülötted.
Kő és tenger. Tökéletes ellentétek benned.
Egymást csiszolják, fazettálják.
Mert jó látni Téged hullámzó
mozdulatlanságban. Maga a Tanítás.
Életed elkészült kristálylapjai fénylenek
és tükröt adnak akaratlan mindenkinek.
Van aki belenéz, van aki nem. Engem
megajándékozottá tesz minden találkozás.
Mert mersz ember lenni, kevés díszítéseden
mélységed átvillantod - érzékenységed
iróniával takarod szemérmesen.
Mersz ember lenni.Köszönöm Neked.

Mérlegen

Mérlegen.

Mi volna, ha már nem kellene harcolni?
El tudnád felejteni
a vér szagát?
Mi volna, ha építenél és nem
rombolnál?
Meg tudsz bocsájtani másoknak?
És Magadnak?
Simogatni mersz-e már?
Tudsz még szeretni, érdek nélkül?
Igazán?
Mered szeretni azt, akit lehet?
Aki nem kér semmit
csak adja magát?
Mered válalni a szeretet minden
kínját?
Végig mersz hallgatni másokat,
biztosan?
És a kimondhatatlant megérted-e,
vagy csak úgy teszel?
Ha nem félnél kavics lenni,senki nem
rúgna beléd!
Múltad halottait engedd pihenni végre!
Magadnak is megbocsájthatsz.Vége.
Nem kell tökéletesnek lenned, mert
tökéletlenséged fényében, Az Vagy.
Sok még az út. Most el ne tévedj!
Majd az idő eligazít.
Ne akarj több fájdalmat, sebet.
Türelmet tanulj még
Barát.
Ami történt, megtörtént időben.
Amikor történnie kellett
és elmúlt már régen.
A szeretet.Az benned formálódik szüntelen:
Engedd!
A test csak a tanításhoz kell,
értéktelen, lényegtelen.
Azért van, hogy megtapasztald a döntés súlyát.
Másképp nem tudnád érezni, érzékelni.
Családod, életed, tested te választottad.
Tanulj és tanítsd
az egyensúlyt.
Többé ne félj, mert
beteggé tesz és fáradtá válsz.
Leszel jeltelen és fénytelen.
Bizalmat tőled kaptam,
tanultam őszinteséget, hitet.
Nem baj, hogy most kinevetsz.
Attól még ez megtörtént,
ha belegondolsz nem lehetetlen.
Az, hogy érezted-e, vagy sem
olyan lényegtelen!

Kristályszellem

Kristályszellem

Láttalak
a hajnal opál palástján,
csillagok ezüst fényén táncolt
az ébredő napsugár.

Látlak:
olyan erősen és tisztán,
miképpen a vihar villámok
csapják szét az ég kormos mocskát,
hogy a vándor útját fénybevonják.

Csillagzafír tekinteted időtlen
szeretete tükrében megpihentem
az ametiszt kristályok csendjében.

Létem órájának homokszeme
lassan lepereg,életet cserélek
csupán,s újra találkozom veled.

Kristályba rejtve őrzöm életeken
át a találkozást,hogy legközelebb
én simogassak vele lelkedbe varázst

emlék- belőled-bennem

Gyermekkorom édes sárgabarackja, lehorzsolt térdeim, csuzlizásaim, annak a cipőnek az örök emlékezete. A lepedőre vetített diafilmek álmos olvasása.Dühödt csatakiálltásaim szintere.Cigarettefüsttel mindig tele.
Nincs meg a ház, de megemeltem a lábam a köszöbnél, kikerültem a fotelt és lehajtottam a fejem, hogy a szobába belépve ne verjem be a fejem az ajtófélfába. Tudom hol ültél mindig. Még a repedéseket is látom a falon. Az oszlopok amiken forogtam kint a tornácon a kezembe simultak most is.Nem létezően érzem a tenyeremben őket.A döngölt földpadló meleg szaga az orromban maradt örökre. Régi zajok, hangok maródnak a bordáim csontketrecén át a szívemig.
A ház ami nincs meg. A ház amit magába temettek a földbe nyomtak. Aminek helye sebhelyként világít a porták sorai közt. Nyomát emlékezetem prizmája vetíti újra meg újra és lelkem szivárványa fest rá örök színeket. Hiányzol. Nem tudtam, hogy ennyire tudsz majd hiányozni és te nem jössz visszaváltozni....emlékeim törölni nem akarom.

Hópehelyperemén vacogó szívek.

A férfi nézte a felesége kezeit ahogy a paprikát vágta a lecsóhoz. Szép apróra könnyed, gyakorlott kezekkel.
-Milyen szép még mindig ez a kéz, gondoskodik róllam mindennap és a gyerekemről is. Szépen élünk megélünk. Boldogok vagyunk. Valami mégis kell ebben az életben még. Valami más mint ami eddig voltam. Önző, követelődző mindenki torkán lenyomtam magam. Aztán jött a nőci az internettről. Érdekes volt vibráló, tele energiával érzékenységgel. Beszélgettek, de egyszer olyan értelmetlen volt a nőci szinte követelődző, nem értette mit akar. Mit akar azzal a verssel,: hogyha arra kérlek hallgass meg.
-Hát én meghallgatok mindenkit, csupa jószándék vagyok! Igyekszem az embereket elfogadni, annak amilyenek. Látom a nyomorukat a félelmeiket, még hogy hallgassam meg! Mit akar?! Én mindenkinek segítek, viszonzást sem várok!Ezzel nem lehet beszélni! Több levélváltás után bontotta a vonalat, úgy döntött nem beszél vele többet. A lementett beszélgetős anyagot újra és újra elolvasta, nem talált benne értelmet csak a nő fájdalmát, kétségbeesését és ellenkezését. -Ellenkezik velem! Mit akar? Pár nap múlva összefutottak a csetszobában köszöntek egymásnak.Majd lassan újra beszéltek. Eleinte még tiltakozott benne az egó, de aztán megismerte a nő érzékenységét és lecsillapodott. Úgy egy hét múlva meg is értette mit akart a nő olyan konokul tőle.Hogy tanuljon meg igazán a másikra figyelni. Megpróbált kinyílni teljesen a nőnek, de nem tudott. És mégis szép lassan kihúzta a fejét a rózsaszín homokból, pedig nem is tudta, hogy beledugta.
A valóság kisé szintelen és risztó volt. A családja szétesőben, de látszatra még egyben. Rájött, hogy nem kapja meg azt amire vágyik.Küzködünk a mindennapokkal, vajon mikor veszett el a varázs? Most úgy élünk mit két közeli ismerős. Testvérek? Megbeszéljük a számlák kifizetését a gyerek dolgait, de olyan távol van tőllem mindig. Egyre messzebb kerülünk egymástól. Sok érzés a munkahellyi gondok is nyomasztották. Szerette volna a régi meghittséget elővarázsolni a kapcsolatukból .Szerette volna, ha az asszony rápillant és rámosolyog, de az konok leszegett fejjel a paprikákat aprította.
A magány kifeszült benne és sóhajtva lépett fel az csetre. Egy kis szórakozás, lazulás nekem is jár. Mostanában minden változik bennem - és rémülten vette észre a hiányt ami ordított, sikoltott.
A munkahelyén a pihenő időkben csoportokba verődve beszélgettek, a legtöbbjük nő volt. Figyelt rájuk, igyekezett kinyitni őket. Némi felsőbbséggel, amit nem vett észre, magában a tapasztalt sokat látott megértő férfit játszotta.
Beszélgettek. Felfigyelt a nőre Liliamra, igyekezett a tapasztalataiból átadni, erőt önteni belé.
A nőnek jólesett a figyelem jólesett a beszélgetés hiszen szintén magányossá vált a hazasságában. Először csak azt tünt fel várja a férfit és egyre sűrűbben gondol rá. Majd kegyetlen napok jöttek és a találkozási lehetőség megszünt.
A nő sírva mondta el neki mennyire hiányzik neki.
Addigra mindketten rájöttek milyen sokat jelentenek egymásnak lelkileg és egyfajta mély bizalom szeretet alakult ki köztük.
-Próbálta a feleségét megnyitni, sosem csalta meg gondolatban sem.
Kinyitotta a bordáit kiszedte a szívét és asszonya elé terítette. Elmondta mit hiányol az érintéseket a megváltó őszinteséget majdhogynem sírva könyörgött a a feleségének. Érintésekért. Nem a szexért ,csak azért hogy a magányt ne érezze. Valami történjen. Valami ami nem a megszokott amitől boldoggá válnak ismét.Ami igaz. Amitől összetartoznak.
-De az lepattintotta. Én ilyen vagyok! Nem vagyok simulós, nem tudok ilyen lenni. Nekem ez elég.
Beszélt a csetes barátjának erről és arról mit érez a másik nő után. Lángrakapott a szive, vágyni kezdte a másikat akivel a beszélgetés oly mély ,olyan újdonság olyan katartikus,olyan bizalmas volt .Egyre közelebb kerültek egymáshoz. Ezernyi gyötrődés és hazugság után, lopott percek következtek Liliammal. Séták. Ki nem fogyó azonos elvű beszélgetések kapkodták egymás szavait egy más szájából. És a férfi élni kezdett. Büntudattal marcangolta lelkét a "csalás miatt"
-Mit akarok! van feleségem , neki férje széttépjem a családokat? Dobjam el amit megszereztem a családom a gyerekem? És bontsak egy működő családot fel?
-Szeret? És én csakugyan úgy szeretem ahogy érzem? Szétégek! Belepusztulok a hiányába. Ült a lakásban a számítógép monitora előtt zenét hallgatott és olyan távolra menekült elméjében a hideg magánytól amennyire csak tudott. A napok fátyolosan múlottak a jeleket figyelte Liliam felől, maga felől.
A felesége felé egyre jobban bezárkózott. Már nem könyörgött a megértésért már nem terítette elé a sebzett fájdalmas lelkét. Csendben maradt. Csak benne szóltak a sikolyok.
Pedig éltek meg nehéz időszakot amin túljutottak érzelmileg, de hagyták a csodát meghalni ismét. A közönyt a megszokást és a hazugságot választották ismét. A kényelmet. Harc nélküli feladást.
-Ő dolgozik a felesége szintén, és tripla feladatai vannak neki is.
Liliannal könnyű még buzog benne az élet a nyitottság és a szerelem.
-Gyáva szerelem. De ezt nem ismerte fel. Láng lobogott mindkettejükben gyáván. Mindent elfogyasztva falánkon.
-Már nem kutatott fekesége szemében már nem könyörögte a szerelmét a meghittséget.
Csak azt akarta figyeljen rá és megértse.
Ám az asszonyban oly sok apró sérülés dagadt fel az idők folyamán, hogy szintén magányossá vált és rideggé. Csak azért hogy több sebet ne kapjon. Nem bírt volna el több sebet.Bezárta magát egy saját külön világba
Férje változott és ő rémülten kereste az indokát. Kutatta a nőt aki a változást okozta, lenyomozta az internettes nőcit megnyugodott mert veszélytelennek ítélte.
Idegenné vált a férfi akit régen szeretett ,és bár voltak nehéz időszaik a házasságunkban mégis ragaszkodott hozzá, talán a megszokás miatt, talán félt egyedül maradni a mindennapokkal. Félénk próbálkozásai kudatcba fulladtak. Hiába éltek egy fedél alatt hiába volt a nagy szerelem, elmúlt nyoma veszett. A férje számára már idegenné vált. Azt hitte a szex az amivel helyrehozhatja, holott egy apró érintés az üdvözlő csókok a spontán ölelések voltak amit a férfi igazán szeretett volna. És a beszélgeltések rendre kisiklottak, fallba vert fájdalommá ütköztek. Vérzőszivek maradtak és mélyülő magány.
[B]Egyikük sem vette észre mennnyi fájdalmat okozott a másiknak. Azt sem hogy a közös emlékek felidézése közelebb hozhatná egymáshoz őket[/B].
Először azt hitte nem érez semmit, teljesen üres benne minden. Nagy fájdalmak történésekor a test valameddig tudja csillapítani a fájdalmat, talán a lélek fájdalmainál is tud érzésteleníteni valameddig az ember....Később félni kezdtek a másik elveszítésétől.
A féri menedéke Liliam lett, lopott találkozások, lopott édes ölelések csókok tartották benne a lelket. Minden percben a szerelmére gondolt. Otthon elrévedt és a másikra gondolt.
-Tépte magát a férfi tudta ez jó, talán újrakezdhetné, de megrettent az előrekezdés lehetőségétől és attól, hogy Lilian visszautasíthatja és mégis a párjával marad.- Még mindig nem tudta, hogy nem szabad megzavarni az élőket hiszen az élők is lehetnek holtak.
Halott volt addig, míg Liliamot megtalálta, kivirágoztak benne az érzések. Liliam is halott volt. de élni kezdett és félni. A feleség is rég halott -értetlen a halálában, nem érti mit akar a férje. Mert ha értené akkor tenne. De az emberek csak akkor jönnek rá az érzéseikre amikor már késő. Akkor jönnek rá mennyire szeretnek amikor gyűlölettel frecsegve keresik a MÁSIK hibáit, gyengeségeit és sebészi pontossággal mártják bele a másikba a szikét. Percnyi pontossággal emlékeznek minden apró hibára amit sosem mondtak el egymásnak. Már nem tudnak 10 pozitív dolgot mondani a másikról. Olyan az egész mint egy régi használt melegítőalsó. Kitérdelt ismert, a test vonalát felvevő és kényelmes. És amikor a férje elmondta hogy beleszeretett egy másik nőbe elöntötte a keserűség a fájdalom és gyűlölni kezdte azt az embert akivel olyan sokat együtt megélt. Harcolni kezdett a férje ellen. A gyereket is mergfertőzte indulataival. A gyerek csak állt a saját magányában és félelmeiben boruló világában kapaszkodót keresett a szeretett szüleiben de azoknak csak egymás bántása és a saját igazuk bebizonyítása volt a cél.
A férfi csak állta büntudattal tele. A magány kiteljesedett. És egyszerre emlékezni kezdett a lányra akibe beleszeretett, a lakás megszerzésére, a gyerek születésére, a szerelmes sikolyokra a megélt dolgokra és sírt vacogott, de csak bent a szívében.
Liliam a férjével maradt a csendes magányban haldokolva. Ezt választotta ez volt ismerős és kényelmes.
A felesége pedig törött szívvel fagyott vérrel sírta el magában az évek magányát, fájdalmát és hogy mennyi mindent megtett a férjéért. De nem emlékezett a fiúra akibe beleszeretett és férjének választotta. Nem emlékezett az első ölelésre. Nem emlékezett a megértésre. Nem emlékezett az érintésekre. A gyermek közös várására a megharcolt boldog pillanatokra.
Hópehely peremén vacogó szívek ÉBREDJETEK! EMLÉKEZZETEK arra hányszor nem tettetek semmit sem pedig akartatok, de mégsem tettétek meg soha. Az idők elfutottak a pillanatok elmúltak de most olvadjatok fel egymás melegében.

Azt gondolom nagyon kényelmesek vagyunk, piszok jól hazudunk főleg magunknak és nagyon félünk tenni. Félünk mindentől ami változás. És félünk elmondani amit igazán akarunk attól félve, hogy a másik nem érti meg és majd nem szeret többé. És félünk szeretni. Talán nem is tudunk szeretni, úgy szeretni, hogy jó legyen mindenkinek. A nagy lángok égnek és színesek, de hamar elhallkulnak keserű füstté válnak mert ugyanazt a hibát követjük el újra és újra : Hogy nem teszünk semmit pedig akartunk sokszor, de nem tettük. Hogy elfelejtünk igazán beszélgetni és figyelni egymásra és megalkudunk, de sajnáljuk magunkat a megalkuvásokért és vesztesnek érezzük magunkat amitől harag és keserűség támad bennünk a másik iránt.És elfelejtjük, hogy azért szerettünk meg valakit mert olyan volt amilyen és meg akarjuk változtatni kényelmesebbé tenni saját magunk számára, azután pedig olyan kényelmessé válik hogy unni kezdjük fuldoklunk tőle.... pedig a kapcsolatokat óvni kell és ápolni mint a legkényesebb virágot és a változásokat közösen megélni a terheket pedig elosztani....

Szakítás

A szakítás, a ki nem mondott szavak. Szivedben a gyógyíthatatlan remény fájdalmasan vonaglik.
Az eszed tudja.
De a remény ott benn és az érzések facsarják a mellkasod.
Mindig Rá gondolsz. Minden pillanatban mindenről Ő jut eszedbe. Siratod Őt, Magad és a Boldogságot. A hiánya lángol benned.
Kiszáradásig sírsz és talán leiszod magad párszor.
Olyan üres az életed és olyan fájdalmas, hogy a halált vágyod, mint egyetlen lehetséges fájdalomcsillapítót.
Nélküle nem kapsz levegőt, nélküle nem látsz szépet.
Lehullot szivedről a ragyogás amit Ő gyújtott.
Annyira mélyen sebeződtél, hogy soha többé senkit nem akarsz beengedni magadba.
Kicsit olyan az mint amikor megégeted magad a vasalóval, utánna nagyon sokszor ellenőrzöd mielőtt megfognád, hogy biztos hideg legyen.
Így leszel majd az emberekkel is, nagyon fogsz vigyázni .
Éjszakákon át nem alszol, tépelődsz a miérteken, keresed mivel javíthatnál. Gyűlölöd magad a hibákért amiket elkövettél. Ne tedd! Ne bántsd magad.
Persze tudod, hogy vége.Nincs javítás.
És akkor hogy túléld ,a mézszínű lágy ragyogásod megszilárdítod- kihűtöd kemény borostyánná.
Hogy ne melegíthessen, sebezhessen, mocskolhasson, turkálhasson, fúrjon beléd lukakat és ne nyomjon, taposson össze és
ne téphessen ki belőlled darabokat senki sem.
A borostyán kemény.
Nem könnyű újra felolvasztani, éles széleivel megsebzi aki hozzányúl.
De hogy megvédd az életed és valahogy túléljed.
Megkeményíted borostyánná magad. Ott lesz benned a mézszínű ragyogás és zárványként a benned lévő szépségek, csodák, kudarcok, fájdalmak, világosabb és sötétebb érzések és a hatalmas szereteted....


Mindegyik szakítás fáj. Ám ha megtörtént a csoda és megtaláltad azt aki igazából kinyitott és felragyogtatott, nos Őt sosem felejted el.
Ő olyan mélyen van benned, hogy nem marad más mint átváltani a fájdalmas hiányát a megértésre a szeretetre és a hálára.
Azért mert volt az életedben Ő.
Hogy szeretett és szerethetted.
Idővel meg tudod tenni.
És teszed majd a dolgodat a mindennapokban hogy túléljed a halálodat.
Lehet halott az ember dobogó szívvel, de egyszercsak enyhül a fájdalom. És élni kezdessz újra.
Nyugodtan gondold azt "sosem" és hogy "nem tudja mit beszél" megértem.
"Elmentem" magamba a mézszínű ragyogásod.
Nem engedem, hogy a hideg szilánkokra törje a borostyánod.
Fáj a szivem mindkettőtökért mert megérdemlitek a boldogságot.

A Remény és a Boldogság botladozva, imbolyogva tanácstalanul álldogáll még köztetek. A percek kegyetlenül továbblépnek....

Ajándék-érzés-kibontás

Nem sikerült elmondanom valahogy az ajándék kibontását, hát elmesélem így nektek.
Mikor megérkezett megcsodáltam a csomagolását és feltünt a súlya megnéztem a kézzel írt nevecskét és elmosolyogtam magam. Majd betettem a többi ajándék közzé a rejteményhelyre. És a tudatomban ott maradt. Vártam mikor bonthatom ki. És eljött az este és odahordtuk az ajándékokat a fa alá. Semmi faxni , figyelem elterelés csak természetesen leraktuk. Elénekeltük a kiskarácsonyt a szemek ragyogtak dani kérdőn nézett a második versszak előtt rám pár évvel ezelőtt igazán morbid dalt költött " jaj de szép az akasztófa ragyog rajta a sok hulla itt egy csontváz ott egy borda jaj de szép az akasztófa ( a politikai részt nem írom le)" És tudtam azt akarja énekelni és tiszta szívvel énekeltem jaj de szép az akasztófa.....és felragyogott a fiam megnőtt a hangja mókás vidáman néztük egymást átölelve hárman és újraénekeltük immár szépen. Elsönek Dani pizsomában kapta az ajándékait, jól eltaláltuk mindennek örült de a predátor filmeknek nekiesett szinte azonnal. Mink is elkezdtünk bontogatni én a kolleganőkét, betegekét, barátokét kezdtem. Ő Daniéval kezdte és az enyémmel folytatta kikötöttük, hogy nem lehet vagyonokat elkölteni egy lemezt szedtem ösze a dalainkból a kocsijába hallgatni és pár apróságot, de a lemez volt amit a legnagyobb ajándéknak tartottam. Be tette a gépbe és táncoltunk egyet simulósat. Gyertyát kaptam tébolyító illatút és megnyugodtam tiszteletben tartotta a kérésem apróságok de a szive benne volt a választásokban. Öröm.
És akkor már csak egy csomag feküdt előttem. A legkülönösebben érkező ajándék. Megint megnéztem a gyűrt papír csomagolást a címzést végigsimítottam az ujjammal. Egyedül maradtam a szobában.Elkezdtem keresni, hogyan tudom szépen kibontani közben megfigyeltem hogy ilyen ragtapasszal dolgoztunk a kórházban. Finoman lehántottam a papírt nem kis feladat volt. Kisimogattam. Ránéztem a szigszallaggal áthúzott dobozra és tudtam, hogy ezt nem lehet szépen bontani. Lecsavartam a dobozról magammellé tettem azt is. Továbbküzdöttem a dobozba bejutásért kicsit kínosan elvigyorogtam magam csak kellett a kisolló megbontani a ragasztót. Megint végighúztam az ujjaim éreztem a vibrálást és a szeretetet a dobozon. Reszkető ujjakkal húztam ki a fedelét és elnevettem magam ahogy a DVD-ket megláttam szigszallaggal átkötve megkerestem a nyitó részét és azt gondoltam magam is hasonlóan csomagolok ragasztóval jólestek a fülecsek a gondosság és lehúztam megolvastam a címeket és megnyugodtam hogy fogom tudni mikor melyiket nézzem beszámoztad felcímezted. Kinyitottam mindet szépen és nőtt bennem az öröm. Gyűltek a szigszallagok melettem, arra gondoltam igazán fain szalag ,masszív nekem is jó lenne ilyen erős fajta. Akkor láttam meg a fehér lapot reszkető kézzel emeltem ki óvatosan, hogy ne gyűrődjön. Tudtam , hogy Ildikó írta. Nem láttam a szöveget csak az érzéseket fogadtam magamba és könycsepp gördült le az arcomon odébbemeltem a papírt, hogy ne rá cseppenjen felfogtam a lekerekített széleit a gondosságot ököllel töröltem ki a könnyet, hogy lássak végre. Pont úgy írod az f betűt mint én:) És megszagoltam az utolsó narancsos papírba csomagoltat csoda jó illata volt. Szép óvatosan kibontottam a ruhájából, pedig reszketett a kezem. Végighúztam ismét az ujjaim a csupasz könyvön és jót éreztem, tisztaságot. Kinyitottam beleszagoltam (imádom a könyvek illatát) Ott nyílt ki hogy Van a hópehely. Elolvastam lassan- tiszta világító igaz gondolatgyöngyök. Megnéztem az írót a könyv elejét ki szoktam ám olvasni ki nyomtatta stb ilyesmiket is de itt nem volt ilyen. Megláttam a dedikálást és megint azt éreztem mennyire szeretettel készült ez a csomag és került kiválasztásra a könyv. Ezt a könyvet nem lehet befalni. Ezt magammal viszem az ágyba beleolvasok félreteszem és mélyen egyetértek az íróval, továbbszövöm a gondolatait. Bevittem éjjelre a dolgozóba is és arra gondoltam majd felolvasok az Időseknek belőlle, ha nappalos vagyok. Beleolvastak a kollegáim is az egyik a könyvjelzőnek használt kísérő levelet is elolvasta. Mikor láttam hogy olvassa mondtam csak nyugodtan olvassad:))) kerestem ugyanis egy fehér kartont formára vágtam és ráoperáltam a levelet. Mit mondjak? KÖSZÖNÖM! Egy olyan ajándék amire mindig emlékezni fogok, de a legnagyobb ajándékok TI vagytok.....

emlék gyönygykoszorú

Karácsony van. Este ökörködtünk a papirrepcsikkel beszorultak a mennyezeti lambéria szegélye alá ágyam felett fehér repcsik lógnak a plafonról. Kockapóker szigorúan írva, alkohol nélkül. Karácsony. Nyolckor megremegő kézzel az egy szál gyertya meggyújtása emberek arcok suhannak bennem érzésekkel és érzem a meleget a szívemben a kapcsolódásokat, volt aki nem gyújtotta meg a gyertyát de eszébe jutottam egy pillanatra.
Közös égés így neveztem régen el. Fiatal voltam, szégyeltem túl nyálasnak látszani, érzelgősnek.
Tulajdonképpen ezt az egész karácsonyosdit most kezdem gyakorolni, milyen családdal karácsonyozni. Otthon. Egyszer megélem, hogy mind a három napját itthon leszek. Talán majd jövőre megteremtem. Nem leszek fáradt vagy kialvatlanul másnapos. Idegen a fadíszítés. Pillanatokra válok gyerekké. Karácsonyok suhannak el bennem. Nem emlékszem az ajándékokra. Egyetlen ajándékra sem aminek örültem volna karácsonykor. Nyilván csupa hasznos holmit kaptam ruhaneműt. Egyszer az unokatestvéreméknél voltunk és jézuska hozta az ajándékot. Sajnos a Jézuska cipője pontosan olyan volt mint Gyuri cipője valahogy megszakadt akkor bennem valami. Eltörött a csoda a hit bennem. Kisjutka diavetítőt kapott, mennyire vágytam én arra és mennyire fájt hogy nem én kaptam. Ismét fogalmam sincs mit kaptam karácsonyra. Édesanyám karcsú fiatal volt hosszú barna haja mint a selyem repkedett körülötte ahogy mozdult. Egyszer rajzolt nekem egy királylányt. Nekem a legcsodálatosabb a legszebb volt. Az iskolában Rita azt mondta kancsi aztán mindenki azzal csúfolt sírva borultam a rajzra amit el akartak venni tőllem kitépték a karjaim alól és szétépték. Akkor nemcsak a rajzot gyalázták meg hanem mindent. Verekedtem letépték a köppenyem zsebét szétvertek. A sarokban kelett állnom büntetésből hátal az osztálynak. Emlékszem a padló gázolajos szagára a csempekályha melegére és a világoskék dzsörzé nadrágomra aminek a térde mindig gázolajos lett .Valamiért mindig letérdeltem a padlóra. Anya vajaskenyeret készített tízóraira és nagyon vékony hagymaszeleteket tett bele. Finom volt, szerettem. Gabi egyszer kért egy harapást undorodva köpte ki a kenyeret. Kenyeret ételt kiköpni bűn. Mikor vége volt a szünetnek elmondta a Ilitanító néninek hogy hagymás kenyeret eszem. A kövérkés asszony arcán undor és megvetés volt. Ilyenek a periférián élők. Periféria? Sokáig nem tudtam mit jelent csak azt hogy gúny, megvetés társul hozzá.
Matek dolgozat, aki kész volt kimehetett játszani az udvarra elsők között lettem kész. Boldog voltam , tudtam hogy jó lett. Litauszki felírta a megoldásokat a folyosón az ablak párájára megbeszéltük kinek mi jött ki. Aki kilátott mind lemásolta a teremben. Szünet végén felsorakoztunk öten Ilike tanárnéni előtt kérdezte ki írta fel az ablakra a feladatokat. Senki nem válalta el. Nem árulkodtam én tudtam. Rita megszólalt biztos én voltam. Rita, Litauszki, Gabi. Ági és én álltam ott Rita anyja tanár, Litauszkíjé is, Gabi apja anyja ügyvéd, Ági a gyógyszerészék lánya. Elindult a körmös osztás mindenkinek egy én álltam a sor végén az elsőt másodikat tőrtem utánna elrántottam a kezem a vessző pedig ütött a kezem az oldalam ahol ért nem tudom meddig mennyit. A kezem teljesen bekékült. Soha többé nem értettem meg a matekot. Ma sem tudom kiszámolni lazán mennyi 17-8 pl.
Mesemondó verseny a csapatban Litauszki, Gabi, és Rita ők voltak a méhecskék vagy lepkék akiket a virágok nem engedtek be. Én voltam a narrátor aki elmondta az egész történetet. Álltam a művelődési ház szinpadán belebeszéltrem a mikrofonba lent a nézők között senkim nem űlt. Szerettem elmondani a mesét, nagy tapsot kaptunk ők összefogódzva hajoltak meg én külön nem fogták meg a kezem. Elsők letünk. Egy oklevelet kaptunk névsor szerint felírva mindegyikünk neve. Rita vitte haza. Soha többet nem vettem részt semmilyen versenyen szavaláson stb. Pár év múlva egyszer felhívott az emeletes lakásukba, ott volt egy szobája, saját szoba benne egy zongora sosem láttam még zongorát.A falon számtalan oklevél bekeretezve, de én csak egyet láttam ahol az én nevem is szerepelt és a fájdalmat újra éreztem azt hogy nem mutathattam meg otthon és hogy ő kapta meg lám most is nálla van. Hazajött az anyja és szépen elküldött, hogy Ritának mostmár tanulni kell, soha többé nem mentem el hozzájuk. Az érzés hogy mennyire nem látott szivesen az anyja belémégett.
Tata vett nekem egy Kizi babát a nevet a gyökerek c sorozatból kapta hiszen néger baba volt. Az első babám. Lázas voltam beteg, nagymama elköldött az orvoshoz a munkahelyéről, életemben először mentem egyedül orvoshoz, féltem. Megnézte a torkom arról érdeklődött én vagyok e az a kislány akit az anyja olyan fiatalon szűlt meg a nővér mondta a zabigyerek. Hazamentem Tata faggatott miért lógatom az orrom, rettenetesen kitartóan tudott faggatni hát elmondtam neki az orvosi beszélgetést. Másnap nagyanyám óriási balhét csinált az orvosnál mikor visszavitt hozzá egy mondatára emlékezem: Magát a tehén is kirugná az istálóból.
Tatával sétáltunk az egyszem áruház kirakatában megláttam egy csodaszép babát, hosszú hajjal pislogni is tudott mint egy hercegnő megmutattam neki , hogy milyen szép.
Sosem kértem, követeltem ez valamiért hiányzott a szótáramból. Tata kis idő múlva megvette a babát. Óriási balhé volt közte és mama között mert engedély nélkül vette meg. Kati baba volt a bizalmasam vele beszéltem meg mindent, vele aludtam.
A kollégiumban laktam sokáig nagy vöröstéglából épült épület sok gyerekkel. A fiúk állandóan pókot fogtak bitumines golyókkal, én sajnáltam a pókot pedig féltem tőllük. A lányok játszottak, én a téglafalnál álltam és a téglaport nézegettem, kapargattam. Emeletes ágyon aludtunk soha nem lehetett a wc ajtót becsukni magunkra, ha éjszaka kimentünk kísért a nevelő. Ha János bácsi volt a nevelő minden éjjel kiválasztott egy fiút meg egy lányt. Mikor végigment a termen pisszenni sem mertünk mozdulni sem, ha tudtam volna imádkoztam volna de így csak könyörögtem, hogy ne engem vegyen észre. Akit kiválsztott annak némán vele kellett menni a nevelői szobába és ott ráhasalni a kisasztalra lehúzott pizsomával , hálóingel és verni kezdte a fenekét először a fiúnak aztán a lánynak és végig kellett nézni. Bent a szobákban hallani lehetett a sírásokat a csattogásokat. Amikor bent voltam a hálóteremben fülemre szorítottam a kezeim és úgy sírtam sokszor odajött valamelyik nagylány és megrázott hogy hagyjam abba mert rájuk hozom a bajt vagy magamra. Amikor én lettem akinek menni kelett majdnem mindig Csabit választotta ki velem. Csabi elsős volt nagyon kicsi vörös hajú fiú valamiért nagyon kegyetlenül bánt vele sokkal többet ütötte mint mást vagy engem. Hozzá elővette a légycsapót is amire nagy fekete gumi volt rákötve. nem lehetett könyörögni a másikért mert akkor többet kapott mindenki. Egyszer ráfeküdtem Csabira, hogy védjem. Lependerített rólla és tovább ütötte megfogtam a torkomat és szorítani kezdtem, mikor nem bírtam tovább levegő nélkül akkor sikoltozni kezdtem és karmolni az arcom a nyakam nagyon meg akartam halni a tehetetlen fájdalomban. Erre abbahagyta Csabi verését és engem kezdett verni nem kiabáltam haraptam a szám sós volt a vérem és bepisiltem. Csabival ketten mostuk fel a követ. Sosem beszéltem Csabival. Az egész kollégiumról nem emlékszem másra csak a vörös téglákra, Csabi vörös hajára és Jani bácsira és a szurokgolyókkal megfogott pókokra. Ha nem ő volt a nevelő akkor béke volt. Rettegtem a hétvégektől amikor anyám értem jött. A tanyán Gyuri volt.
Az első labdát 10 évesen egy nyári szünetben kaptam nagyapámtól előtte sosem tudtam labdázni féltem tőle nem mertem elkapni. 55 forint lett volna a nagymamának azt hazudtuk leértékelten vette Tata. Azon a nyáron megtanultam labdázni és az iskolában végre a tornaórán már elsőnek választottak a kidobós csapatokba. Szerettem a zsinorlabda mérkőzéseket is a medicin labdát kedvem szerint hol messzire hol a zsinor mögé ejtettem. A tornatanár eljött könyörögni, hogy engedjenek kosarazni, de Gyuri nem engedett.
Énekkar, hihetetlen fiatal tanárnő tartotta. Szerettem oda járni felső szoprán hangom volt sokszor énekeltem szólót előadásokon versenyeken. A kék a lába zöld a szárnya dalt szopránban kezdtem énekelni aztán lebetegedtek az altosok oda tett be mire a verseny lett a mezzóban énekeltem igaz csak ezt a dalt. 20 év után beszéltünk erről azt mondta nagyon biztosan énekeltem másként ezt nem tette volna meg és nevettünk hogy a mai napig nem tudom rendesen azt a dalt mindhárom szólamból énekelek bele. Mindig jól szerepeltünk a versenyen sok első második helyezést értünk el. egyszer fénykép is volt rólam az újságban. Tata kivágta eltette egy albumba. Nagymama szerint a kurvaság egyenlő az ilyen cigány dolgokkal és mikor a próbákat 5 re tették át nem engedett többé az énekkarba.
Ötödikben nem értettem a magyar irodalom órákat. El is szökött a figyelmem mindenfelé az elitt 4 es csoport Litauszki, Rita, Gabi és Ági minden pálmát elvitt művelten csevegtek Paulóval és nekem fogalmam sem volt miről. Félévtől jött ESZTER tanárnő magyart tanítani. Óráin logikusan magyarázott visszakérdezett és minden óra elején ismételtünk pár percet. A kusza dolgok értelmet nyertek a versek írások megnyíltak előttem. Egyszer azt a feladatot kaptuk hogy jellemezzünk fogalmazásba egy osztálytársunkat. Akkor éltem meg először az írás örömét. Egy hétig írtam ujjabb és ujjabb sorokat oldalakat, írtam a szünetekben ha hazamentem akkor is. Majdnem teli írtam a füzetem . Eljött a magyaróra és amikor ki szeretné felolvasni a fogalmazását kérdezte Eszter tanárnő az osztály azt kiabálta az enyémet. Megkérdezte miért? Mert az hosszú, mindig csak írta ez volt a válasz.
Megmakacsoltam magam, imádtam Eszter Tanárnőt következetességéért emberségéért és mégsem kezdtem felolvasni. Elvette a füzetet és elkezdte felolvasni. Ágiról írtam legalábis úgy kezdtem, aztán Ági szemén keresztűl magamról és az osztályról a tanárokról a város ismertebb embereiről, kollégiumról nagyapámról, egyetlen nevet sem írtam le. El el csuklott a hangja a vége felé, az osztályban olyan csend volt mint soha. Először és utoljára fordult elő, hogy kiment a teremből óra közben pár percre szó nélkül. Marci azt kérdezte csakugyan ilyennek látsz minket? Marci szerelmes volt belém, de mindig csak a hajcibálásig meg a bosszantásomig jutott na és néha verekedtünk is. Persze fogalmam sem volt hogy szerelmes belém. A lányok viszont írígyeltek mert nekem már nagy melleim voltak és gonoszkodó megjegyzéseket tettek hogy hagyom magam tapizni, hagyta a fene úgy fájtak a melleim hogy a ruha érintése is fájt sokszor és annyira szégyeltem őket hogy mindig bújtam égővörös csíkokkal volt tele a mellem bőre a hirtelen növések miatt, rettenetesen csúnya volt- akkoriban úgy éreztem.
Amikor Eszter néni visszajött vörösek voltak a szemei. Leellemezte a fogalmazásom tisztán logikusan olyan dolgokat mondott amikről fogalmam sem volt, hogy leírtam. Sokszor ma sincs fogalmam arról amit leírok azt mást hogy értelmezi. Két ötöst adott a fogalmazásra a külalakot és a helyesírást nem osztályozta. :)Az osztályban valami elkezdett változni némán. Éreztem a döbbeneteket a tiltakozásokat és az iszonyatot.
Hosszas beszélgetés vette kezdetét az igazgatói szobába vele mert Eszter néni volt az igazgató is nem igazán válaszoltam így a fogalmazásomból idézett. Barna szeme figyelmesen vizsgált. Megkérdezte mit szeretnék. Azt feleltem nem szeretnék a kollégiumban maradni és haza sem szeretnék menni a tanyára. Legjobban Tatáékkal szeretnék lakni. És egyszercsak megtörtént. Tatáék jöttek értem és soha többé nem kellett a kollégiumba sem pedig a tanyára mennem. Viszont találkoztam a gyámügyön az eredeti apámmal, szinte rám sem nézett. Nagymamámék örökbe akartak fogadni a gyámügyes nem engedte a szüleim fiatal kora miatt, hogy majd megváltoznak.
Eszter néni mindennap adott egy feladatot, hol írnom kelett, verset fogalmazást, hol valamit elolvastatott és arról kérdezett mit gondolok az olvasmányról. Sűrűn megdöbbent mert nekem a történetek megelevenedtek de főleg az írója a szagok az érzések éhségek, lyukas zokni meg sok olyasmi amiről szó sem volt az olvasmányban. És bizony ő is megkért, hogy ezeket senkinek ne említsem. Ő volt az egyik ember aki miatt mégis életben maradtam......

Fények

A szemembe hulló vérpelyhen át
még látom a halál örök útját.
Reszketek, ha kezemmel életet
érinthetek. Nyíló tenyeremben
vonagló, gyógyíthatatlan reményt
elengedem az idő tört peremén.
És századokra megtartom.Kurta
villanás, rövid állomás. Suta
pillantás, színekben látjuk egymást
-áthatolni egymáson. A világ
pulzál. Bőrömmel olvasott percek
ritmusát kódolom a lelkemmel.
Az ütőerek lüktető fényét
mossa szívem zuhogó életté.
Érzem a lángok sárga dallama
árnyékot vet és fényt arat-Újra!
Titkokból kiszaggatott vallomás
lángol minden fekete éjszakán.
Lila hajnalok illatát szemed
írisze ívfénnyé bontja-nekem.
Szereteted fénye lelkemen
szivárvánnyá simítja a sebeket.
Tükör fonákján élő fénysugár,
fény falán égő, meseszép álmodás.

Napcseppként ragyog fel bennem
lelked minden érintgetése.

teremtés

Mikor tanultuk a törit a gyerekkel és vallásnézeti és származástani gondolatainkat megvitattuk, majd ismételten oda lyukadtunk ki hogy minden a hatalom miatt történt(nik) és a Jézus születése fogantatása... és a kölyök

bekérdezett milyen az ha a lányoknak jó?
- Mi jó?
- Hát a szex.
- Hát jó érzés.
- De hogyan jó?
- Nagyon.
- De mit éreztek?
- Mikor?
- Amikor jó
- Örömöt.
- És amikor bedugjuk azt oda?
- Mit és hova?
- Jajj anya hát a farkunkat a lányba!
- Lányba?
- De hova?
- Hát a hüvelyébe.
- Hát általában jó érzés.
- De milyen érzés?
- Orgazmus az örömszerű.
- Milyen az orgazmusa egy lánynak?
- Teneked volt már jó?
- Már hogy kijött e a spermiumom?
- Igen.
- Még nem jött ki, de sokszor nagyon bizsereg és fel is áll.
- Aham ez elő szokott fordulni sűrűn veletek srácokkal meg néha ki is jön akkor amikor aludtok vagy csak gondoltok a szexre.
- Az milyen érzés?
– Nem tudom, lány vagyok, de azt mondják nagyon jó.
- Ha kijön akkor az fáj?
- Úgy tudom nem szokott fájni, neked meg akkor sem fájha húzkálod a műtéted miatt könnyebb. Persze csak ha nem húzod túl, de arra majd rájössz.
- Jaj Anyaaaa. És mi lesz azzal ami kijön?
- Hátha itthon álmodban jön ki az természetes akkor szóljál és cserélek lepedőt kis foltocska csak olyan fehéres teljesen természetes. Ha idegenbe történik akkor törölgesd meg magad, nem kell mondani senkinek.
- Mivel törölgessem?
- Hát zsepivel vagy wc papírral.
- Szerinted születhetett jézus úgy hogy nem volt senkivel Mária?
- Igen több okból is. Első, a csodák léteznek, ha nem is értjük őket, ha nem is hisszük, bár az elég gáz.
- És még?
- Akkor is születhet gyerek ha a fiú nem dugja be a lányba a farkát csak a spermium egy cseppje odakerül a lányba.
- A szájába?
- Nem onnan nem lehet teherbe esni, de azért ne szopasd a lányokat, nem mind szereti.
- Jaj anyaaaa! Akkor hogy kerülhet a lányba a spermium?
- Akkor ha beviszed a kezeddel pl.
- Belenyúlok a spermás kezemmel?
- Igen.
- Fúj!
- Majd elmúlik ez a fúj neked.
- És még hogy kerülhet bele a lányba a spermium?
- Ha odateszed a bejárathoz a farkad, vagy ha kicsit bedugod az elő váladékkal is jöhet ki hímivarsejt.
- Úgy hogy nekem még nem volt jó?
- Igen.
- Akkor Jézust most Mária hogy szülte?
- Mármint Jézus hogy lehetett benne?
- Igen. Hát tudományos állapotok szerint lehet szűznemzéssel hímivarsejt nélkül is fogantatni.
- Mi az a szűznemzés?
- Amikor a lány nem volt fiúval és a saját petesejtje valahogy elkezd osztódni.
- Akkor Jézus lehet így lett?
- Nem hiszem, mert a szűznemzésnél csak az anyával teljesen egyező genetikai állományú egyed jöhet létre.
- Miért Jézus nem az?
- Jézus fiú.
- ÉS?
- Emlékszel még a kromoszómákra?
- Igen.
- Mi a nemi kromoszóma?
- Az xx a lány az xy a fiú.
- Jaaaaa akkor a lányba nincs y kromoszóma. Akkor Jézus hogy lett fiú??
- Hát vagy tényleg nagy csoda és Isten fia.
- Isten bármit meg tud teremteni?
- Igen.
- És az ember?
- Az is csak sok benne amit nem tud elképzelni vagy elhiszi hogy nem lehet és akkor nem tud teremteni.
- Akkor ha arra gondolok, hogy sok gyereknek legyen mit enni azt megtudom teremteni a gondolatommal?
- Hmmm igen, csak pontosan kell leadnod a megrendelést a gondolataiddal.
- Szerinted miért olyan a verekedős fiúk körül az aura?
- Milyent láttál kisfiam?
- Piszkospirosat.
- Jah, hát a düh a harag miatt lehet.
- Értem ,Jézus akkor most szerinted valaki csinálta vagy Isten fia?
- Egyik lehetőséget sem vetem el.
- Akkor ki csinálhatta?
- Talán valamelyik régi király.
- És azért üldözték Jézust mert királyi vére volt? A trón miatt?
- Lehet, sokat gondolkoztam rajta már én is de nem okosodtam meg.
- Aki meghal annak tudtad hogy leszíntelenedik az energiája?
- Hogy érted?
- Hát visszahúzódik a kezéből lábából mindenhonnan a hasába és már nincsenek meg a sok színek.
- Értem, igen, bár én ezt így nem láttam ahogyan te mondod, de nagyon logikus.
- Lehet annak segíteni aki így meghalni készül?
- Szerintem nem, elérte a célt amiért született , elvégezte a feladatait és meghal, nincs szüksége a testére többet.
- Aki meghal csak a testét veszíti el anya?
- Igen csak a testét.
- Mi lesz az energiával?
- Tudod energia nem vész el csak átalakul ez a fizika törvénye, lehet találkozik a többi energiával.
- Azok a lelkek?
- Igen a lelkeknek is nevezhetjük talán.
- A lélek az emlékező a dvd-s film?
- Tessék?
- Hát mint a film csak hangok minden nélkül?
- Aha !azt hiszem igen emlékezik és beleadja a többi lélekbe később meg is tisztul, gondolom én.
- Ha Jézus meghalt akkor belement a többi lélekbe?
- Szerintem igen.
- De akkor hogy született ujjá?
- Talán új testben esetleg.
- Elég sokat kevertek itt a vallási vezetők, ebben a témában mindig, ne menjünk bele mélyen.
- Anya ha valaki meghal akkor nem is kell szomorúnak lenni?
- Itt Európában szomorúak az emberek mert a saját veszteségüket siratják, hogy hiányzik nekik az a valaki, de van ahol ünnepként élik meg, nekem szimpatikusabb erre ünnepként gondolni, de sajnos nekem is hiányzik aki elmegy, talán nem olyan erősen mint másoknak de hiányzik.
- Mária élt még mikor Jézus meghalt?
- Na látod erre nem emlékszem, de jézus 33 évesen halt meg akkoriban a nők korábban szültek vígan élhetett még. Ha akarod utánanézhetünk.
- Most inkább nem. Akkor ha egy lánnyal vagyok bármikor teherbe ejthetem ha spermiumos vagyok?
- Nem ahhoz a lánynak fogamzó képesnek kell lennie éppen és a spermium is ha már kiszáradt elpusztul hamar.
- Ha én gyereket csinálok akkor lehet Jézus lelke költözik bele?
- Tudod szerintem nincsenek külön lelkek csak egy nagy és valamiért a teremtés miatt szakadnak széjjel és azért hogy a saját vállalt feladataikat elvégezzék.
- De hogy lehet saját feladata ha mindegyik egy lélek?
- Azt gondolom a teremtések miatt, hogy megteremtődik a gondolatban és leszületik itt, változásokat idéz elő és akkor amikor visszakerül a közösbe a lenyomatát ismerik és a rossz meg a jó kiegyenlítése miatt vannak a születések.
- Mindig visszaszületünk?
- Csak ha választjuk és ha megteremtettük.
- Na jó.
- Anya ciki neked gumit venni?
- Milyen gumit?
- Durexet.
- Ja óvszert, nem ciki miért?
- Veszel nekem.
- Veszek.
- Kettőt jó?
- Minek kettő?
- Egyet megnéznék.
- Értem… Egy csomagban 3 db szokott lenni általában, egyet nyugodtan megnézhetsz. De a többivel nem rosszalkodsz a suliban, semmi vízzel töltés meg felfújás.
- Jó nem csinálok ilyent.
- Láttál már óvszert?
- Még nem.
- Jól van veszek és ha kell akkor majd szóljál bármikor.

Úgy szeretni, olyan mélyen

ahogyan te teszed bennem.
Ahogyan magadba ölelsz
és belémcseppented
minden szeretetmeleged.
Kinyitottál egészen.
Amikor nem vagy velem
a melegedbe takaródzom.
Jó amikor megérkezel,
mert elmúlik minden
értelmetlen félelmem, fáradtságom.
Tenyereid összeborított védelmében
tükörsima tavon csónakázom.
Szívdobbanásaim benned
vernek viszhangot.
Homlokom közepére
csókoltad a végtelent.
Veled a Mindenség a szerelmem.

-elke-