2011. december 29., csütörtök

Anyám kutyája Pötyi

Anyám kutyája. Több mint egy éve örököltem Pötyit anyámtól.
Pötyi mindig nagy vihánccal üdvözölt amikor anyámhoz mentem. Beszélgetéseinket végig ugatta még a telefonbeszélgetéseinket is. Valószínűleg féltékenységből és azért hogy szeressük foglalkozzunk vele. Pötyi foxi keverék.
Anyám az egyik szomszédjától hozta el az ellopott ebgyereket.Mert ellopták valahonnan ahol szerették ezt a kutyust, majd megunták és láncon tartva nem etették, nem itatták. Anyám nem bírta nézni a csontra soványodott kiskutya szenvedéseit.
Átment a szomszédba megemlegetett mindent rendörséget is majd elhozta Pötyit.
Anyámnál láncon volt mert így tudta megvédeni a szomszédoktól.
Akkoriban is nagyon nehezen élt anyám, ennivalóra is alig futotta, de a kutya kigömbölyödött, jól elvoltak egymással. Nem tudom pontosan hány éves lehet talán 8-10 éves.
Az első éjszakákat végigsírta nállunk és szótlan volt.
Most itt futkos a hátsó udvaron és vigyázza az első udvart az idegen macskákat megugatja a rendszeres látogatókat másként jelzi.
A mi macskánk szabadon jöhet -mehet.
Nem akartam kutyát, egyáltalán nem.
Két kutyát vesztettem el a mai napig is fáj a hiányuk.
Itt van anyám kutyája mosolygok rajta úgy ül mint egy buddha majdnem lótusz üllésben. Ilyent nem láttam még kutyánál. Sokszor felemeli egyik mellső lábát és úgy álldigál.
Érkezése után nemsokkal kerekedő hasa elárulta, hogy nem egyedül érkezett hozzánk. Nemsokára megszületett Ghost egyszem gyereke aki egyáltalán nem hasonlított az anyjára.
Ma elaludt Pötyi. Elment anyám mellé. Élt velünk 20 hónapot. Tegnap még megsimogattam ma már nem jött elő. Elaludt. Öreg volt, de végig vidám és mozgékony. Hiányzik és hiányával anyám hiánya is felerősödött. Szerettem, hogy velünk van mintha egy kis darabja élne velünk anyámból....Jó pihenést neked Pötyi.