Nincs maszk a szíveken.

Ahogy húztad a kötelet
úgy ébredtem fel.
Lassan. A szemem
még zárva. Szivem
még tágranyílva lüktetett.
Aztán jött az idő a történések.
És belémkortyolt a tömeg.
Nézz rám! Ne keress
itt vagyok neked, itt lüktet
a szivem. Ne máshol keress.
Én ülök a hullámvasúton veled.
Emelkedek süllyedek. A tükörben
én nézek rád vissza. És a szíved
dobbanására én felelek.
Ahogy kinyitom a szemem
észreveszem a szívverésed
mintáiban a saját jeleimet.
Nincs maszk a szíveken.

A macska

Bringázni voltunk a fiammal. Béke volt szabadság és még a nyár illata. A folyópartig mentünk. A fiam gyakorlatlan bringás sokszor kellett megállni mert nem bírta a karja, de jött hősiesen örömmel. Élveztük a fényeket a levegőt a madarakat és az illatát a természetnek. A folyóparton leültem néztem a vizet és emlékeimbe merültem. Kisgyerekké váltam és emlékeimben nagyapámmal horgásztam, aztán a szerelemre emlékeztem. Kavicsokat dobáltunk a vízbe fűszálat, hogy a lusta sodrását nézzük a víznek. Néha halak ugrottak fel. A gyerek elbóklászott kicsit. Én még az emlékeimben jártam mikor meghallottam a segélyhívását fülemmel halottam, hogy nem neki van baja, de mégis elöntött az adrenalin a hangja irányába igyekeztem.
Macskanyávogást hallottam olyan panaszosat olyan kétségbeesettet, hogy a szánalom már összerántotta a gyomrom.Ott feküdt Ő az út szélétől bejjeb és a döglegyek sokasága zöldeskedett rajta.Elborzadtam.Nézet rám világoszöld szemével és jajongott odanyúltam lehajtottam a legyeket rólla megérintettem a gerincét és televolt légypetével csomókban fehérlettek rajta az élősködők.Iszonyat járt át.Kétségbeesettségemben egy pillanatig az járt a fejemben, hogy menthetetlen agyon kéne ütni.Akkor felállt és odatántorgott hozzám.Precíziós agyam felmérte, hogy nem túl sovány nincs még legyengülve annyira.... nemrég ütthette el valami. A legyek meg a felhámsérülését kezdték beköpni, rengeteg légypete volt rajta. Az agyam már az otthoni gyógyszereken szántott.A fiam rám nézett könyörögve, anya gyógyítsd meg.Ez az amire nem lehet nemet mondani.
-Jól van, ha megmarad a bicaj kosarában akkor megpróbálok mindent megtenni érte.
Már hozta a biciklit megfeszülő arccal a gyerek. Szinte égetett a tekintete. Semmiben nem vitázott szedte a friss füvet mert nem volt semmi amivel tompíthattam volna az út rázkódását. Óvatosan emeltem bele a kosárba a macskát. Ujjaim ismét végigszántottak a gerincén. Ott nincs sérülése. Dorombolni kezdett. Ettől gombóc lett a torkomban. Azt a kis erejét arra használja, hogy nekem kedveskedjen. Pár csepp vizet öntöttem a kezembe odatartottam neki a tenyeremből ivott. Hazafelé egyszer sem kellett megállni a fiam karfájdalma miatt. A nagy utat egyben tette volna meg, ha nem mondom hogy nekem van pihenésre szükségem és a macskát is megakarom nézni. Otthon kéjgyilkosként estem neki többmaréknyi légynyűnek. Mostam fertőtlenítővel pezsgett habzott a légypondrók dögledeztek.Minden lavor vízben több marék féreg volt. Ha nem kell a segítségem biztos hánytam volna, de így erősnek kelett lennem. A fiam minden kérésemet azonnal teljesítette. A macska sem tiltakozott.Mikor az írtást befejeztem megtörölgettem egy törölközővel amit halálra is ítéltem és a kukába dobtam.Ő hozzánk vánszorgott odadörgölődött és dorombolt. Óvatosan ivott és pár falatot evett. Nem mertem neki sokat adni nehogy a gyomra is beteg legyen. evett- A garázsban elszállásoltuk.Nem kiabált éjszaka.Sokat beszélgettünk róla mindkettőnk gondolatai rólla szóltak. Reggelre teljesen nyűtelenné takarította magát .Jobban lábra tudott állni megpróbált kísérni az udvaron.Betettem a csomagtartóba elvittem az orvoshoz kapott injectiót. Egyeztettük a gyógymódot és nem kért egy fillért sem az orvos.
Egy hétig volt velünk. A második nap estéjére voltam biztos abban hogy túléli. Egy hét múlva egy reggel nem találtam. Dani volt a bölcsebb.
-Anya elindult megkeresni a gazdáját. Te mondtad ,hogy a macskák a területüket és a gazdájukat nagyon szeretik és átölelt.Köszönöm anya, hogy segítettél rajta.
-Neked nem hiányzik?
-Nem magunknak gyógyítottuk meg, hanem annak aki a bolhaírtó nyakörvet rátette. Mert ilyen az én fiam :)

Egyedül vagy Minden.

Összetörsz és összeraksz. Mag hangod lelkemre hull. Egyedül vagy Minden.
Én kérdeztem az üres konyha romjaiban sután. Rántottát vagy tükörtojást? Mit kérsz
Ő válaszolt mindegy. Én kérdeztem, mit kérsz egyik sem gond, mindkettőt először készítem,
de képes vagyok rá. S ő válaszolt nekem mindegy kedves, és én zavartan topogtam.
Mi lenne neki jó. Rántottát csináltam, ropogós kenyérrel ettük és a fiam elment. Mi az ágyba borultunk. Szeretett és boldog voltam teljes és tökéletes és jött az este és együtt mentünk a gyerekért, beszélgettünk, és én bíztam benne. Azt mondta, bízzam benne, és még jobban bíztam
és akkor azt mondta, miért nem hagytam a fenébe a tojásokat. Neki nem ez kellett, neki én kellettem. Én csak életemben először enni akartam adni annak, akit szerettem és valami összetört, mert bennem a hang azt mondta, akkor miért nem ezt mondtad.
Zárva volt az ajtóm, lelkem befogadott, de nem nyílt senkinek. Egyszer vettem mimózát, az minden érintésre összecsukódott. Aztán keresztanyám macskája körbe- körbe szeretgette és a mimóza elpusztult a ráragadt macskaszőröktől. Nyomomra nem találhatott senki sem, ajtóm zárva volt. Most magamban kóborlok és a fényekkel beszélgetek. Ti vagytok a fényeim és én tudom, hogy a lelkem elpusztul, ha rám ragad a macskaszőr. De az érintésetek mindig hiányzik, és én látom a fényeiteket, és érzem a levegőt. Minden más lett attól hogy lettetek, olyan gazdaggá váltam és olyan méllyé, amit nem ismertem magamban, ott megpihenek nálatok. Valamiért megtalálom a harmóniát, a békét magammal a világban és nem fáj. Érdekes, tudtad hogy a fájdalmat mindig intenzívebben érezzük? És olyan kevés az öröm, és mind az, ami tiszta. Egyedül vagy Minden. Áldottnak érzem magam miattatok és köszönöm, hogy engeded elmondanom, mert jó kimondani. És nem sírok, csak csorog a könnyem, én nem az vagyok, aki voltam. Veletek változtam, veletek bejártam világokat, értettem, féltem vagy nem értettem.
És ti sem, de mégis ott voltatok velem, köszönlek titeket, én bennem béke van. S mikor majd útra kelünk a csillagok szőttesében jusson eszetekbe csöndben szálljunk.
A fák a virágok illatát és a harmat cseppjét magunkban őrizzük meg, csönd palásttal ők így védenek.