rekviem a fenyőfáért

Tegnap hajnali fél hétkor megszólalt valami istencsapása berregés.Fűrészgép azonosítottam be. Az hagyján hogy szombat volt és munkanap de mi a jó fenéért kellett a favágási akciót hajnalra tervezni?
Kávézás közben szemléltem hogy a hatalmas fenyőfát a szomszéd udvarában amin mindig pihen a szemem elkezdték legallyazni. Ekkor ahogy néztem a csupaszodó fát még reméltem, hogy nem lesz kivágva. Frusztrált voltam és kommunikációra alkalmatlan. Jobbról a rádió loccsantotta rám az erkölcstant és hittant az általános iskolákba mint híreket....persze nem én kapcsoltam be azt a rohadt rádiót szemből a fűrészgép hasított a fába. Balról a szomszéd néni csevegett a kutyájával imígyen "egy kettő neked szarik a festő" magamban pedig a fa sikoltozásait éreztem ahogy darabokat vágnak le belőle és még telefonon is komunikáltam volna.... Totál kiakasztó reggel. És a hatalmas fenyőfa egyre kopaszabb lett és én azt kérdeztem fel lehet jelenteni a szomszédot amiért kivágja a saját fáját azért mert nekem ez pszichés traumát okoz? Én idióta nekem okoz pszichés traumát???? Mikor a fa sikoltozott bennem???Akkor ő mit érzett???? Milyen traumát???? Na most csak gondolatban folytatom mert szitokszavak jönnek csak elő és válogatott hosszadalmas a káromkodási szókincsem....tehetetlenségem most is elszomorít....

----és elkezdték felülről ledarabolni a fát. Hatalmas fácska zuhant le a csúcsról és a fogam megcsikordult ahogy néztem a groteszk csupasz torzót meredni az égbe....az alpinista legény lejjebb csúszott és elkezdte lejjebb is nyiszatolni a sikoltozó fát és bennem a képek peregtek a téli havas fáról a tavaszi madárcsicsergős fáról. Fogalmam sincs hány madárfészek volt rajta és a fa tovább könyörgött "Ments meg !!!!" és én tehetetlen voltam....

Az a fa részese volt az életemnek az ébredéseimnek a napjaimnak madárkák pihentek rajta láttam minden állapotában ahogyan ő is ismert minden állapotomban és én semmit nem tudtam érte tenni csak végignézni hogyan ölik meg.

Nem vigasz hogy az udvarunk kivilágosodott ma reggel nem hozta közel a szemem a fenyőfát tekintetem egy sivár háztetőn siklott el és akkor becsuktam a szemem kinyitottam és előragyogott helyén a fenyőfa ezüstös fehéren és eltakarta a sivár háztetőt egy rövid időre.... kicsordult a könnyem....