Mérlegen

Mérlegen.

Mi volna, ha már nem kellene harcolni?
El tudnád felejteni
a vér szagát?
Mi volna, ha építenél és nem
rombolnál?
Meg tudsz bocsájtani másoknak?
És Magadnak?
Simogatni mersz-e már?
Tudsz még szeretni, érdek nélkül?
Igazán?
Mered szeretni azt, akit lehet?
Aki nem kér semmit
csak adja magát?
Mered válalni a szeretet minden
kínját?
Végig mersz hallgatni másokat,
biztosan?
És a kimondhatatlant megérted-e,
vagy csak úgy teszel?
Ha nem félnél kavics lenni,senki nem
rúgna beléd!
Múltad halottait engedd pihenni végre!
Magadnak is megbocsájthatsz.Vége.
Nem kell tökéletesnek lenned, mert
tökéletlenséged fényében, Az Vagy.
Sok még az út. Most el ne tévedj!
Majd az idő eligazít.
Ne akarj több fájdalmat, sebet.
Türelmet tanulj még
Barát.
Ami történt, megtörtént időben.
Amikor történnie kellett
és elmúlt már régen.
A szeretet.Az benned formálódik szüntelen:
Engedd!
A test csak a tanításhoz kell,
értéktelen, lényegtelen.
Azért van, hogy megtapasztald a döntés súlyát.
Másképp nem tudnád érezni, érzékelni.
Családod, életed, tested te választottad.
Tanulj és tanítsd
az egyensúlyt.
Többé ne félj, mert
beteggé tesz és fáradtá válsz.
Leszel jeltelen és fénytelen.
Bizalmat tőled kaptam,
tanultam őszinteséget, hitet.
Nem baj, hogy most kinevetsz.
Attól még ez megtörtént,
ha belegondolsz nem lehetetlen.
Az, hogy érezted-e, vagy sem
olyan lényegtelen!