Én kérdeztem az üres konyha romjaiban sután. Rántottát vagy tükörtojást? Mit kérsz
Ő válaszolt mindegy. Én kérdeztem, mit kérsz egyik sem gond, mindkettőt először készítem,
de képes vagyok rá. S ő válaszolt nekem mindegy kedves, és én zavartan topogtam.
Mi lenne neki jó. Rántottát csináltam, ropogós kenyérrel ettük és a fiam elment. Mi az ágyba borultunk. Szeretett és boldog voltam teljes és tökéletes és jött az este és együtt mentünk a gyerekért, beszélgettünk, és én bíztam benne. Azt mondta, bízzam benne, és még jobban bíztam
és akkor azt mondta, miért nem hagytam a fenébe a tojásokat. Neki nem ez kellett, neki én kellettem. Én csak életemben először enni akartam adni annak, akit szerettem és valami összetört, mert bennem a hang azt mondta, akkor miért nem ezt mondtad.
Zárva volt az ajtóm, lelkem befogadott, de nem nyílt senkinek. Egyszer vettem mimózát, az minden érintésre összecsukódott. Aztán keresztanyám macskája körbe- körbe szeretgette és a mimóza elpusztult a ráragadt macskaszőröktől. Nyomomra nem találhatott senki sem, ajtóm zárva volt. Most magamban kóborlok és a fényekkel beszélgetek. Ti vagytok a fényeim és én tudom, hogy a lelkem elpusztul, ha rám ragad a macskaszőr. De az érintésetek mindig hiányzik, és én látom a fényeiteket, és érzem a levegőt. Minden más lett attól hogy lettetek, olyan gazdaggá váltam és olyan méllyé, amit nem ismertem magamban, ott megpihenek nálatok. Valamiért megtalálom a harmóniát, a békét magammal a világban és nem fáj. Érdekes, tudtad hogy a fájdalmat mindig intenzívebben érezzük? És olyan kevés az öröm, és mind az, ami tiszta. Egyedül vagy Minden. Áldottnak érzem magam miattatok és köszönöm, hogy engeded elmondanom, mert jó kimondani. És nem sírok, csak csorog a könnyem, én nem az vagyok, aki voltam. Veletek változtam, veletek bejártam világokat, értettem, féltem vagy nem értettem.
És ti sem, de mégis ott voltatok velem, köszönlek titeket, én bennem béke van. S mikor majd útra kelünk a csillagok szőttesében jusson eszetekbe csöndben szálljunk.
A fák a virágok illatát és a harmat cseppjét magunkban őrizzük meg, csönd palásttal ők így védenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése