A macska

Bringázni voltunk a fiammal. Béke volt szabadság és még a nyár illata. A folyópartig mentünk. A fiam gyakorlatlan bringás sokszor kellett megállni mert nem bírta a karja, de jött hősiesen örömmel. Élveztük a fényeket a levegőt a madarakat és az illatát a természetnek. A folyóparton leültem néztem a vizet és emlékeimbe merültem. Kisgyerekké váltam és emlékeimben nagyapámmal horgásztam, aztán a szerelemre emlékeztem. Kavicsokat dobáltunk a vízbe fűszálat, hogy a lusta sodrását nézzük a víznek. Néha halak ugrottak fel. A gyerek elbóklászott kicsit. Én még az emlékeimben jártam mikor meghallottam a segélyhívását fülemmel halottam, hogy nem neki van baja, de mégis elöntött az adrenalin a hangja irányába igyekeztem.
Macskanyávogást hallottam olyan panaszosat olyan kétségbeesettet, hogy a szánalom már összerántotta a gyomrom.Ott feküdt Ő az út szélétől bejjeb és a döglegyek sokasága zöldeskedett rajta.Elborzadtam.Nézet rám világoszöld szemével és jajongott odanyúltam lehajtottam a legyeket rólla megérintettem a gerincét és televolt légypetével csomókban fehérlettek rajta az élősködők.Iszonyat járt át.Kétségbeesettségemben egy pillanatig az járt a fejemben, hogy menthetetlen agyon kéne ütni.Akkor felállt és odatántorgott hozzám.Precíziós agyam felmérte, hogy nem túl sovány nincs még legyengülve annyira.... nemrég ütthette el valami. A legyek meg a felhámsérülését kezdték beköpni, rengeteg légypete volt rajta. Az agyam már az otthoni gyógyszereken szántott.A fiam rám nézett könyörögve, anya gyógyítsd meg.Ez az amire nem lehet nemet mondani.
-Jól van, ha megmarad a bicaj kosarában akkor megpróbálok mindent megtenni érte.
Már hozta a biciklit megfeszülő arccal a gyerek. Szinte égetett a tekintete. Semmiben nem vitázott szedte a friss füvet mert nem volt semmi amivel tompíthattam volna az út rázkódását. Óvatosan emeltem bele a kosárba a macskát. Ujjaim ismét végigszántottak a gerincén. Ott nincs sérülése. Dorombolni kezdett. Ettől gombóc lett a torkomban. Azt a kis erejét arra használja, hogy nekem kedveskedjen. Pár csepp vizet öntöttem a kezembe odatartottam neki a tenyeremből ivott. Hazafelé egyszer sem kellett megállni a fiam karfájdalma miatt. A nagy utat egyben tette volna meg, ha nem mondom hogy nekem van pihenésre szükségem és a macskát is megakarom nézni. Otthon kéjgyilkosként estem neki többmaréknyi légynyűnek. Mostam fertőtlenítővel pezsgett habzott a légypondrók dögledeztek.Minden lavor vízben több marék féreg volt. Ha nem kell a segítségem biztos hánytam volna, de így erősnek kelett lennem. A fiam minden kérésemet azonnal teljesítette. A macska sem tiltakozott.Mikor az írtást befejeztem megtörölgettem egy törölközővel amit halálra is ítéltem és a kukába dobtam.Ő hozzánk vánszorgott odadörgölődött és dorombolt. Óvatosan ivott és pár falatot evett. Nem mertem neki sokat adni nehogy a gyomra is beteg legyen. evett- A garázsban elszállásoltuk.Nem kiabált éjszaka.Sokat beszélgettünk róla mindkettőnk gondolatai rólla szóltak. Reggelre teljesen nyűtelenné takarította magát .Jobban lábra tudott állni megpróbált kísérni az udvaron.Betettem a csomagtartóba elvittem az orvoshoz kapott injectiót. Egyeztettük a gyógymódot és nem kért egy fillért sem az orvos.
Egy hétig volt velünk. A második nap estéjére voltam biztos abban hogy túléli. Egy hét múlva egy reggel nem találtam. Dani volt a bölcsebb.
-Anya elindult megkeresni a gazdáját. Te mondtad ,hogy a macskák a területüket és a gazdájukat nagyon szeretik és átölelt.Köszönöm anya, hogy segítettél rajta.
-Neked nem hiányzik?
-Nem magunknak gyógyítottuk meg, hanem annak aki a bolhaírtó nyakörvet rátette. Mert ilyen az én fiam :)