lélegezz velem

Lélegezz velem
Azt érzem nem vagyok sehol
lélegezz velem
akkor megtalálom
magam a lélegzetedben
legyél a barátom
érezni akarom a meleged
most minden megváltozott
lélegezz velem
kitárom a karom
lélegzem a fényben veled
megmutatod, hogy szeretsz
és én megmutatom neked
mennyire szeretlek
csak kérlek lélegezz velem
hogy érezzem a meleged
Ma minden megváltozott
nem szégyenlem a hibákat
amiket annak gondolok.
Ez az életem
ami lehet sosem volt
lélegezz velem
kérlek ha már itt vagyunk most
megmutatom a szeretetem
látni szeretném veled az arany napot.
Megbocsájtok mindent ami nem volt
Én vagyok, aki sosem volt
csak egy álom benned
kitárt ölelő karom
egy kereszt neked
vagy nekem.
Lélegezz velem és emlékezz
Minden könnyre ami karcolt
minden ködre ami áthatolt
a szeretetre ami sosem múlt
arra amikor befagytak a szívek
az óceánokba és a hullámok
élesek voltak és hidegek.
Az egy másik idő volt
akkor is veled lélegeztem.
Itt vagyunk egymás szemében
megállt lélegzettel
törölhetetlen elfelejtett emlékekkel
de tudom hogy valami megváltozott
csak lélegezz velem

csak neked :)mert hatottál

A nap minden percében történik valami valahol bennem az életben a világban.
Főleg bennem. Útrakelek mindig magányosan a sötétbe.Hosszú évek hosszú magánya.
Ami őriz az a Hang ami segít az Te vagy.
Persze nem tudod, de a darabkákat veled együtt lelem meg.
Te mondod ki amit én csak érzek.
Minden ismerős és minden ismeretlen
ami megrémít engem.
Keresem az egyensúlyt és remélem
megmarad a józan eszem
és működik még ebben a világban
annyira hogy be ne zárjanak.
A magány tényleg olyan hogy ezren lehetnek
körülötted és benned egyre mélyebb a csend.
Eleinte fáj. Aztán lassan körülölel.
Veled marad és te megszokod lassan.
Ebbe a magányba karcolódtál napról napra mélyebben
egyre többet adva magadból és elfogadva a csészébe
töltöttfelhős érzéseket belőlem.
Nem tudom mikor történt, hogy betakartál a szíveddel
és elkezdtem bízni benned.
Nem tudom mikor történt hogy zuhanásom felfogtad a lelkeddel.
Nem tudom mikor hittem el hogy valóban szeretsz engem
pont úgy ahogyan jó nekem.
Nem emlékszem mikor kértem, hogy segíts nekem,
de ott voltál vízzé váltál a vizemben
hogy segíthess.
És nem tudod, de visszahívtál a fénybe
egy másik fénybe
egy másik helyre az univerzum közepébe.
Te tudod, hogy Minden pont az Univerzum közepe?
Most még gyönyörűséges súlyok tartanak
....laknak bennem és rajtam....
te pedig egy csepp szivárvány vagy az életemben....

szeretlelkek:)

Hát szeress, ne tétovázz ne gondolkozz ne mérlegelj ne ítélkezz ne félj.Szeresd őt annak ami pontosan. Szeresd minden félelmével, dühével, bánatával, fájdalmával és minden marhaságával együtt. Vedd észre milyen csodálatos ember. Vedd észre minden nap. Vedd észre minden percben! Vedd észre akkor ha fáradt vagy, ha dühös vagy ha kimerültél azt hogy milyen nagyszerű ember ő. Vedd észre mennyi szeretet van benne vedd észre mennyire várja hogy megértsd elfogadd és szeresd. Vedd észre mennyire szeret, hogy nincs semmi amit ne fogadna el belőled és ne tenne meg érted. Mond el meséld el a gondolataidat érzéseidet a mindennapjaidat. Beszélgessetek őszintén egymásról magatokról, hogy mit éreztek mit szeretnétek és ha igazán őszintén bíztok egymásban nincs semmi ami megállíthatna. A félelem a negatív hiedelmek azok amik egy csomó fészekalja gonosz gyermeket nemzenek. Attól mert valami egyszer úgy történt ahogy történt az nem jelenti azt hogy mindig úgy történik. Ha csalódtál vagy fájt stb. valami egyszer az nem jelenti hogy mindig az lesz....a szeretettel minden lidércet legyőzhetsz....magadban és azután lassan benne- m is
És megint az utolsó kérdés. Mersz szeretni? Mert én bizony néha félek. Félek hogy nem fogsz szeretni és akkor fájni fog nagyon. Nem lehetne csak úgy elfogadni mindent, hogy többet ne csalódjak magamban
Egy "gonosz- gyermek- lidérc most múlt el láttam ahogy szürkefénnyel elfüstölögött a lélegzetemmel....és valami mézes ragyogás beérkezett....
Nem fogom engedni, hogy a fény a szeretet a boldogság úgy döntsön ma itt végeztem továbbmegyek mert ha én elengedem..... belőled engedtem el a csodát a fényt az érzéseket....

A reményt köszönve

A halál jégüres csendjétől
hűlő, rettegő szívemben
a remény vérzik melegedve.
Amit pőre tekinteted
féltő hite élesztett bennem.
Visszafordulok- örökre-

Hajnali ébredések.

Gyémánt port szór a dér,
hószagot hordoz a szél.
Hajnali nap csillantja,
lágyítja, öleli aranyba.

Sárga felhők bontanak
vitorlát rózsaszín égen.
Állok némán nyugodtan,
érzem, átitatnak a fények.

A földöntúli más világon
titkok és álomvillanások
között a szeretet fon
lelkemben selymes ragyogó
pókhálót.

Pont Neked :)

Pont Neked:)

Látod, ma a fák smaragdzöldbe öltöztek.
Tudom,hogy mikor gondolsz rám - érzem.
Lelked érintgetése nappcsepként
símul belém.
Te sosem vagy hideg, fénytelen.
Mindig sugárzod a jeleket.
Mézarany fényeid melengetnek,
ha én kereslek
a legnagyobb csendből is felelsz.
Nem csak nekem
mindenkinek ontod a jeleket.
Ezért gyűlölnek vagy szeretnek, de
közömbös sosem lehetsz.
Mert van valami szép ott benn
talán a szívedben....
A fényeket nem nyeled el
vakult lélekkel, hanem
visszaragyogod- igazgyöngyszerűen.
Mert láttalak a folyosó végén. Futottál.
Miattad volt muszáj kitapintanom
a létezés határtalanságát,
Az állandóság és változás lüktet
fluoreszkál benned - körülötted.
Kő és tenger. Tökéletes ellentétek benned.
Egymást csiszolják, fazettálják.
Mert jó látni Téged hullámzó
mozdulatlanságban. Maga a Tanítás.
Életed elkészült kristálylapjai fénylenek
és tükröt adnak akaratlan mindenkinek.
Van aki belenéz, van aki nem. Engem
megajándékozottá tesz minden találkozás.
Mert mersz ember lenni, kevés díszítéseden
mélységed átvillantod - érzékenységed
iróniával takarod szemérmesen.
Mersz ember lenni.Köszönöm Neked.

Mérlegen

Mérlegen.

Mi volna, ha már nem kellene harcolni?
El tudnád felejteni
a vér szagát?
Mi volna, ha építenél és nem
rombolnál?
Meg tudsz bocsájtani másoknak?
És Magadnak?
Simogatni mersz-e már?
Tudsz még szeretni, érdek nélkül?
Igazán?
Mered szeretni azt, akit lehet?
Aki nem kér semmit
csak adja magát?
Mered válalni a szeretet minden
kínját?
Végig mersz hallgatni másokat,
biztosan?
És a kimondhatatlant megérted-e,
vagy csak úgy teszel?
Ha nem félnél kavics lenni,senki nem
rúgna beléd!
Múltad halottait engedd pihenni végre!
Magadnak is megbocsájthatsz.Vége.
Nem kell tökéletesnek lenned, mert
tökéletlenséged fényében, Az Vagy.
Sok még az út. Most el ne tévedj!
Majd az idő eligazít.
Ne akarj több fájdalmat, sebet.
Türelmet tanulj még
Barát.
Ami történt, megtörtént időben.
Amikor történnie kellett
és elmúlt már régen.
A szeretet.Az benned formálódik szüntelen:
Engedd!
A test csak a tanításhoz kell,
értéktelen, lényegtelen.
Azért van, hogy megtapasztald a döntés súlyát.
Másképp nem tudnád érezni, érzékelni.
Családod, életed, tested te választottad.
Tanulj és tanítsd
az egyensúlyt.
Többé ne félj, mert
beteggé tesz és fáradtá válsz.
Leszel jeltelen és fénytelen.
Bizalmat tőled kaptam,
tanultam őszinteséget, hitet.
Nem baj, hogy most kinevetsz.
Attól még ez megtörtént,
ha belegondolsz nem lehetetlen.
Az, hogy érezted-e, vagy sem
olyan lényegtelen!