Közös égés így neveztem régen el. Fiatal voltam, szégyeltem túl nyálasnak látszani, érzelgősnek.
Tulajdonképpen ezt az egész karácsonyosdit most kezdem gyakorolni, milyen családdal karácsonyozni. Otthon. Egyszer megélem, hogy mind a három napját itthon leszek. Talán majd jövőre megteremtem. Nem leszek fáradt vagy kialvatlanul másnapos. Idegen a fadíszítés. Pillanatokra válok gyerekké. Karácsonyok suhannak el bennem. Nem emlékszem az ajándékokra. Egyetlen ajándékra sem aminek örültem volna karácsonykor. Nyilván csupa hasznos holmit kaptam ruhaneműt. Egyszer az unokatestvéreméknél voltunk és jézuska hozta az ajándékot. Sajnos a Jézuska cipője pontosan olyan volt mint Gyuri cipője valahogy megszakadt akkor bennem valami. Eltörött a csoda a hit bennem. Kisjutka diavetítőt kapott, mennyire vágytam én arra és mennyire fájt hogy nem én kaptam. Ismét fogalmam sincs mit kaptam karácsonyra. Édesanyám karcsú fiatal volt hosszú barna haja mint a selyem repkedett körülötte ahogy mozdult. Egyszer rajzolt nekem egy királylányt. Nekem a legcsodálatosabb a legszebb volt. Az iskolában Rita azt mondta kancsi aztán mindenki azzal csúfolt sírva borultam a rajzra amit el akartak venni tőllem kitépték a karjaim alól és szétépték. Akkor nemcsak a rajzot gyalázták meg hanem mindent. Verekedtem letépték a köppenyem zsebét szétvertek. A sarokban kelett állnom büntetésből hátal az osztálynak. Emlékszem a padló gázolajos szagára a csempekályha melegére és a világoskék dzsörzé nadrágomra aminek a térde mindig gázolajos lett .Valamiért mindig letérdeltem a padlóra. Anya vajaskenyeret készített tízóraira és nagyon vékony hagymaszeleteket tett bele. Finom volt, szerettem. Gabi egyszer kért egy harapást undorodva köpte ki a kenyeret. Kenyeret ételt kiköpni bűn. Mikor vége volt a szünetnek elmondta a Ilitanító néninek hogy hagymás kenyeret eszem. A kövérkés asszony arcán undor és megvetés volt. Ilyenek a periférián élők. Periféria? Sokáig nem tudtam mit jelent csak azt hogy gúny, megvetés társul hozzá.
Matek dolgozat, aki kész volt kimehetett játszani az udvarra elsők között lettem kész. Boldog voltam , tudtam hogy jó lett. Litauszki felírta a megoldásokat a folyosón az ablak párájára megbeszéltük kinek mi jött ki. Aki kilátott mind lemásolta a teremben. Szünet végén felsorakoztunk öten Ilike tanárnéni előtt kérdezte ki írta fel az ablakra a feladatokat. Senki nem válalta el. Nem árulkodtam én tudtam. Rita megszólalt biztos én voltam. Rita, Litauszki, Gabi. Ági és én álltam ott Rita anyja tanár, Litauszkíjé is, Gabi apja anyja ügyvéd, Ági a gyógyszerészék lánya. Elindult a körmös osztás mindenkinek egy én álltam a sor végén az elsőt másodikat tőrtem utánna elrántottam a kezem a vessző pedig ütött a kezem az oldalam ahol ért nem tudom meddig mennyit. A kezem teljesen bekékült. Soha többé nem értettem meg a matekot. Ma sem tudom kiszámolni lazán mennyi 17-8 pl.
Mesemondó verseny a csapatban Litauszki, Gabi, és Rita ők voltak a méhecskék vagy lepkék akiket a virágok nem engedtek be. Én voltam a narrátor aki elmondta az egész történetet. Álltam a művelődési ház szinpadán belebeszéltrem a mikrofonba lent a nézők között senkim nem űlt. Szerettem elmondani a mesét, nagy tapsot kaptunk ők összefogódzva hajoltak meg én külön nem fogták meg a kezem. Elsők letünk. Egy oklevelet kaptunk névsor szerint felírva mindegyikünk neve. Rita vitte haza. Soha többet nem vettem részt semmilyen versenyen szavaláson stb. Pár év múlva egyszer felhívott az emeletes lakásukba, ott volt egy szobája, saját szoba benne egy zongora sosem láttam még zongorát.A falon számtalan oklevél bekeretezve, de én csak egyet láttam ahol az én nevem is szerepelt és a fájdalmat újra éreztem azt hogy nem mutathattam meg otthon és hogy ő kapta meg lám most is nálla van. Hazajött az anyja és szépen elküldött, hogy Ritának mostmár tanulni kell, soha többé nem mentem el hozzájuk. Az érzés hogy mennyire nem látott szivesen az anyja belémégett.
Tata vett nekem egy Kizi babát a nevet a gyökerek c sorozatból kapta hiszen néger baba volt. Az első babám. Lázas voltam beteg, nagymama elköldött az orvoshoz a munkahelyéről, életemben először mentem egyedül orvoshoz, féltem. Megnézte a torkom arról érdeklődött én vagyok e az a kislány akit az anyja olyan fiatalon szűlt meg a nővér mondta a zabigyerek. Hazamentem Tata faggatott miért lógatom az orrom, rettenetesen kitartóan tudott faggatni hát elmondtam neki az orvosi beszélgetést. Másnap nagyanyám óriási balhét csinált az orvosnál mikor visszavitt hozzá egy mondatára emlékezem: Magát a tehén is kirugná az istálóból.
Tatával sétáltunk az egyszem áruház kirakatában megláttam egy csodaszép babát, hosszú hajjal pislogni is tudott mint egy hercegnő megmutattam neki , hogy milyen szép.
Sosem kértem, követeltem ez valamiért hiányzott a szótáramból. Tata kis idő múlva megvette a babát. Óriási balhé volt közte és mama között mert engedély nélkül vette meg. Kati baba volt a bizalmasam vele beszéltem meg mindent, vele aludtam.
A kollégiumban laktam sokáig nagy vöröstéglából épült épület sok gyerekkel. A fiúk állandóan pókot fogtak bitumines golyókkal, én sajnáltam a pókot pedig féltem tőllük. A lányok játszottak, én a téglafalnál álltam és a téglaport nézegettem, kapargattam. Emeletes ágyon aludtunk soha nem lehetett a wc ajtót becsukni magunkra, ha éjszaka kimentünk kísért a nevelő. Ha János bácsi volt a nevelő minden éjjel kiválasztott egy fiút meg egy lányt. Mikor végigment a termen pisszenni sem mertünk mozdulni sem, ha tudtam volna imádkoztam volna de így csak könyörögtem, hogy ne engem vegyen észre. Akit kiválsztott annak némán vele kellett menni a nevelői szobába és ott ráhasalni a kisasztalra lehúzott pizsomával , hálóingel és verni kezdte a fenekét először a fiúnak aztán a lánynak és végig kellett nézni. Bent a szobákban hallani lehetett a sírásokat a csattogásokat. Amikor bent voltam a hálóteremben fülemre szorítottam a kezeim és úgy sírtam sokszor odajött valamelyik nagylány és megrázott hogy hagyjam abba mert rájuk hozom a bajt vagy magamra. Amikor én lettem akinek menni kelett majdnem mindig Csabit választotta ki velem. Csabi elsős volt nagyon kicsi vörös hajú fiú valamiért nagyon kegyetlenül bánt vele sokkal többet ütötte mint mást vagy engem. Hozzá elővette a légycsapót is amire nagy fekete gumi volt rákötve. nem lehetett könyörögni a másikért mert akkor többet kapott mindenki. Egyszer ráfeküdtem Csabira, hogy védjem. Lependerített rólla és tovább ütötte megfogtam a torkomat és szorítani kezdtem, mikor nem bírtam tovább levegő nélkül akkor sikoltozni kezdtem és karmolni az arcom a nyakam nagyon meg akartam halni a tehetetlen fájdalomban. Erre abbahagyta Csabi verését és engem kezdett verni nem kiabáltam haraptam a szám sós volt a vérem és bepisiltem. Csabival ketten mostuk fel a követ. Sosem beszéltem Csabival. Az egész kollégiumról nem emlékszem másra csak a vörös téglákra, Csabi vörös hajára és Jani bácsira és a szurokgolyókkal megfogott pókokra. Ha nem ő volt a nevelő akkor béke volt. Rettegtem a hétvégektől amikor anyám értem jött. A tanyán Gyuri volt.
Az első labdát 10 évesen egy nyári szünetben kaptam nagyapámtól előtte sosem tudtam labdázni féltem tőle nem mertem elkapni. 55 forint lett volna a nagymamának azt hazudtuk leértékelten vette Tata. Azon a nyáron megtanultam labdázni és az iskolában végre a tornaórán már elsőnek választottak a kidobós csapatokba. Szerettem a zsinorlabda mérkőzéseket is a medicin labdát kedvem szerint hol messzire hol a zsinor mögé ejtettem. A tornatanár eljött könyörögni, hogy engedjenek kosarazni, de Gyuri nem engedett.
Énekkar, hihetetlen fiatal tanárnő tartotta. Szerettem oda járni felső szoprán hangom volt sokszor énekeltem szólót előadásokon versenyeken. A kék a lába zöld a szárnya dalt szopránban kezdtem énekelni aztán lebetegedtek az altosok oda tett be mire a verseny lett a mezzóban énekeltem igaz csak ezt a dalt. 20 év után beszéltünk erről azt mondta nagyon biztosan énekeltem másként ezt nem tette volna meg és nevettünk hogy a mai napig nem tudom rendesen azt a dalt mindhárom szólamból énekelek bele. Mindig jól szerepeltünk a versenyen sok első második helyezést értünk el. egyszer fénykép is volt rólam az újságban. Tata kivágta eltette egy albumba. Nagymama szerint a kurvaság egyenlő az ilyen cigány dolgokkal és mikor a próbákat 5 re tették át nem engedett többé az énekkarba.
Ötödikben nem értettem a magyar irodalom órákat. El is szökött a figyelmem mindenfelé az elitt 4 es csoport Litauszki, Rita, Gabi és Ági minden pálmát elvitt művelten csevegtek Paulóval és nekem fogalmam sem volt miről. Félévtől jött ESZTER tanárnő magyart tanítani. Óráin logikusan magyarázott visszakérdezett és minden óra elején ismételtünk pár percet. A kusza dolgok értelmet nyertek a versek írások megnyíltak előttem. Egyszer azt a feladatot kaptuk hogy jellemezzünk fogalmazásba egy osztálytársunkat. Akkor éltem meg először az írás örömét. Egy hétig írtam ujjabb és ujjabb sorokat oldalakat, írtam a szünetekben ha hazamentem akkor is. Majdnem teli írtam a füzetem . Eljött a magyaróra és amikor ki szeretné felolvasni a fogalmazását kérdezte Eszter tanárnő az osztály azt kiabálta az enyémet. Megkérdezte miért? Mert az hosszú, mindig csak írta ez volt a válasz.
Megmakacsoltam magam, imádtam Eszter Tanárnőt következetességéért emberségéért és mégsem kezdtem felolvasni. Elvette a füzetet és elkezdte felolvasni. Ágiról írtam legalábis úgy kezdtem, aztán Ági szemén keresztűl magamról és az osztályról a tanárokról a város ismertebb embereiről, kollégiumról nagyapámról, egyetlen nevet sem írtam le. El el csuklott a hangja a vége felé, az osztályban olyan csend volt mint soha. Először és utoljára fordult elő, hogy kiment a teremből óra közben pár percre szó nélkül. Marci azt kérdezte csakugyan ilyennek látsz minket? Marci szerelmes volt belém, de mindig csak a hajcibálásig meg a bosszantásomig jutott na és néha verekedtünk is. Persze fogalmam sem volt hogy szerelmes belém. A lányok viszont írígyeltek mert nekem már nagy melleim voltak és gonoszkodó megjegyzéseket tettek hogy hagyom magam tapizni, hagyta a fene úgy fájtak a melleim hogy a ruha érintése is fájt sokszor és annyira szégyeltem őket hogy mindig bújtam égővörös csíkokkal volt tele a mellem bőre a hirtelen növések miatt, rettenetesen csúnya volt- akkoriban úgy éreztem.
Amikor Eszter néni visszajött vörösek voltak a szemei. Leellemezte a fogalmazásom tisztán logikusan olyan dolgokat mondott amikről fogalmam sem volt, hogy leírtam. Sokszor ma sincs fogalmam arról amit leírok azt mást hogy értelmezi. Két ötöst adott a fogalmazásra a külalakot és a helyesírást nem osztályozta. :)Az osztályban valami elkezdett változni némán. Éreztem a döbbeneteket a tiltakozásokat és az iszonyatot.
Hosszas beszélgetés vette kezdetét az igazgatói szobába vele mert Eszter néni volt az igazgató is nem igazán válaszoltam így a fogalmazásomból idézett. Barna szeme figyelmesen vizsgált. Megkérdezte mit szeretnék. Azt feleltem nem szeretnék a kollégiumban maradni és haza sem szeretnék menni a tanyára. Legjobban Tatáékkal szeretnék lakni. És egyszercsak megtörtént. Tatáék jöttek értem és soha többé nem kellett a kollégiumba sem pedig a tanyára mennem. Viszont találkoztam a gyámügyön az eredeti apámmal, szinte rám sem nézett. Nagymamámék örökbe akartak fogadni a gyámügyes nem engedte a szüleim fiatal kora miatt, hogy majd megváltoznak.
Eszter néni mindennap adott egy feladatot, hol írnom kelett, verset fogalmazást, hol valamit elolvastatott és arról kérdezett mit gondolok az olvasmányról. Sűrűn megdöbbent mert nekem a történetek megelevenedtek de főleg az írója a szagok az érzések éhségek, lyukas zokni meg sok olyasmi amiről szó sem volt az olvasmányban. És bizony ő is megkért, hogy ezeket senkinek ne említsem. Ő volt az egyik ember aki miatt mégis életben maradtam......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése