még látom a halál örök útját.
Reszketek, ha kezemmel életet
érinthetek. Nyíló tenyeremben
vonagló, gyógyíthatatlan reményt
elengedem az idő tört peremén.
És századokra megtartom.Kurta
villanás, rövid állomás. Suta
pillantás, színekben látjuk egymást
-áthatolni egymáson. A világ
pulzál. Bőrömmel olvasott percek
ritmusát kódolom a lelkemmel.
Az ütőerek lüktető fényét
mossa szívem zuhogó életté.
Érzem a lángok sárga dallama
árnyékot vet és fényt arat-Újra!
Titkokból kiszaggatott vallomás
lángol minden fekete éjszakán.
Lila hajnalok illatát szemed
írisze ívfénnyé bontja-nekem.
Szereteted fénye lelkemen
szivárvánnyá simítja a sebeket.
Tükör fonákján élő fénysugár,
fény falán égő, meseszép álmodás.
Napcseppként ragyog fel bennem
lelked minden érintgetése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése