Érintésed

Itt áltál előttem. Annyiszor vártam erre az évek folyamán. Elképzeltem mit mondanál és hogy én mit mondanék.

Semmit nem szóltál. Semmit nem szóltam. Csak néztelek. Úgy reszketett a kezem, hogy kiejtettem a tányért. A törés éles hangja térített magamhoz. Hogy nem hallucinálok itt vagy és már szeded is a tányér cserepeit. Otthonosan léptél a szemeteshez. Szétesett a szivem. Odaléptem hozzád. Végigsimogattam az arcod a mutató ujjammal mint mindig. Megöleltél és már csókolóztunk is éhesen marva a másikat. Nem vettem észre, hogy csorognak a könnyeim csak amikor rád néztem a könnyeimen át. Ujjaiddal kented el a könnyeket.

-Hát szia mondtad rekedt remegő hangon. Meg sem bírtam szólalni.

A kezed kerestem összekulcsoltuk az ujjaink. Ugy hajoltam vissza a csókodért.

Egyszerűen semmi nem létezett csak Te és a pillanat ahogy csókolsz ahogy csókollak.

Csak néztünk egymás szemébe és úgy éreztem beszippantasz elmerülök belefulladok a szemed mélyébe. És bennem elindult a búcsúzás.

-El kell hogy engedjelek. Annyira szeretlek, hogy el akarlak felejteni. Mert soha többé nem bírnám elviselni ha elmennél tőlem.

Megsimogattad a tarkómat és ujra csókolni kezdtél. A szemedbe néztem miközben becsúsztattad a kezed a ruhám alá. Égetett az érintésed.Duzzadt és lüktetett a szétcsókolt szám. Csak most! Csak most egyszer még utoljára! Türelmetlenül kerestem a meztelen bőrödet, hogy minél előbb összeérjünk. Nem volt rendszer az érintéseinkben. A szemedbe néztem és beszélni kezdtem a hiányodról és arról most mit érzek. Nem volt összefüggő. Szűkűlt Tágult a pupillád. Magamat láttam benne ahogy rámhajoltál. Csak Téged éreztelek magamban. Nem engedtem elcsúszni a tudatom a szenvedélybe. Csak figyeltem ahogyan kitöltesz, ahogyan érintessz, ahogyan rám nézel és nem láttam mást csak a vágyat, a szerelmet, és valamit amit még sohasem, hogy nem vagy magadnál. Megrándultál minden érintésemtől és egyszerre nem akartam mást csak odaadni neked örökre búcsúzóul magam. Mozdultam és kértelek -Nézz a szemembe. És nyíltam neked, nyíltam magamért. A hasamban feszült sűrűsödött az energia. Éreztem ahogy szétfeszít ahogyan utat tör a fejtetőmön át és felsikoltottam kiengedtem a levegőt, de nem vettem ujjat. Csak a szemedbe néztem. Nem mozdultál lüktetett a világ és a szemedben magamat láttam és a boldogságot. Színtiszta boldogságot.

Hirtelen újra mozdultál erősen szinte dühösen mélyedtél belém. Elsötétűlt a szemed kékje mint a viharos víz.

-Add nekem magad! Add nekem mindened! Nem tudok élni nélküled. Nem tudok aludni. Nem merek egyedül maradni mert azonnal rád gondolok. Nem tudok mást ölelni, sem szeretni mert ott teremsz és rád gondolok. Minden kielégülésemkor téged látlak.Amikor rájövök, hogy nem veled vagyok gyűlölöm magam.Ha látom hogy nem vagy velem lekonyulok. Megőrülök érted. Megőrülök a hiányodtól. Add nekem magad! Adj a nyáladból hagy igyak belőlled. Szomjas vagyok. Haldoklom hagy igyak belőlled. Mit csináltál velem!? Mit csináltál velem?! Én nem ezt akartam! Hagy egyek belőlled.

Harapások a vállamon. Bennem hirtelen feszült a vágy ujra.

-Adj a nyáladból! És csókoltál, ittál, habzsoltál.

Nem voltál magadnál. Valami olyan önkivületben voltál amit nem ismertem. Kétségbeesett és dühös voltál. Haraptál és ittál belöllem. Minden döfésed egy kés volt . Mintha el tudnál pusztitani

-Szeretsz? Kezdjük újra! Enyém vagy érzed ezt?!

Rácsúszott a kezed a torkomra és megszorítottad. Megfojtasz? Ha igen most meghalok. Tedd amit akarsz. Aláígazítottam kézségesen a nyakam a kezednek.

Döbbenet a szemedben lejjebb csúszott a kezed. Majd lobbanás és visszafogtál a torkomra, Nem szorítottad túlerősen. Úgy néztél mintha most döntenél. Közben minden mozdulatod egy tördöfés. Erős, erőszakos, követelőző és végleges.

Mintha meg tudnál engem szüntetni vele.

Vagy valamit ami benned van. Fájtak a mozdulataid, fájt minden döfésed mégis lángolt bennem a vágy egyre erősebben szinte elviselhetetlené és kibírhatatlanná vált.Jó fájdalom volt. Mintha tisztulnék tőle. Vágytam minen következő erős döfésed. Úgy! Tedd! Őlj meg!! Most!!Egyszer csak ordítani kezdtem, nem bírtam a feszülést magamban és éreztem ahogy hullámokban kitör belőlem a fejtetőmön át, de csak ordítottam és hallottam Te is ordítassz. Olyan ősi hangon ami nem emberi. Rám feküdtél és bennem maradtál. Jó volt a súlyod alatt lenni és érezni a nyomásod.Jó volt magamban érezni a lüktetésed az enyémmel közösen. Kegyelmi pillanatok.

-Enyém vagy örökre. Senki nem vehet el tőlem. Visszavonhatatlanul kijelentetted. Már nem voltál haragos, csak elszánt,kétségbeesett, szomorú.

- Tiéd vagyok, mindig is a tiéd voltam és az is leszek. Belém égetted magad. De élni akarok szabadon. Biztonságban. Akár egyedül is. Nem birom ki, hogy elmész tőllem a feleségedhez, vagy a szeretődhöz.Nem birom ki hogy rád várjak.Gyenge vagyok ahhoz hogy szeresselek úgy ahogyan Te akarod. Nem birom azt ami eltört egybe tenni ujra.Harapásnyomok vannak a szívemen. Mi elrontottuk. Bántottuk egymást. Se Te se én nem tudjuk ezt elfelejteni.

Menj el most és soha többé ne gyere vissza. Hagy éljük az életünket tovább. Van kedvesem. Szeret engem. Én is szeretem. Jó vele. Senkit nem akarok úgy szeretni mint Téged soha többé. Nem is tudok úgy szeretni. Ha egy kicsit szeretsz menj el és soha többé ne gyere vissza.Kérlek. Könyörgöm. Tudni akarom, hogy nem jössz vissza többé!

Sírva mondtam. Magadhoz öleltél a válladon zokogtam. Kimerültem.Mélyeket szívtam a bőröd illatából. Búcsúzóul csókoltál azt hittem meghal a világ, vagy én. De minden közönyösen élt tovább. Én is.

Néztem utánnad ahogy kimentél a kapun és beszáltál az autódba. Békességet kezdtem érezni magamban. Majdnem tökéletes boldogságot.