széken a lepkék

Emlékszem az összes ígéretre amik beszennyezett lepkeként ülnek a széken.Kaptam a szenvedélyes ígéreteket a boldogságra. Elhangoztak a szavak "örökké" "szeretlek" "soha" és "mindig". Halott hazug szavak a sárga lámpafényben, szárny égett pillangóként repkednek. Meggyalázta őket a szerelem. A szerelmet karon fogta a Szeretet. A Te szereteted besétált az életembe és most ülnek a széken az égett lepkék.
Benned hiszek, hogy semmi szárnyam nem fogod megégetni.Mert a szerelem olyan nagy tűz aminek lángja túl forró, túl erős és túl birtokló.
A Te szereted az egyetlen ami alázattal térdelt mellém a sárba. Te térdelsz mellettem Kedves. És a szárnyunk összeérve remeg.Túllépek minden elhalt szerelmem sírján. A szárnyam ragyog. Minden szivárvány színében. Nézd meg a szívem! A szívem tiszta és szűz újra.
Minden égett szárnyú lepkét arra kérek fürödjön újra a szívemben és repüljön el a magas csillagokig.
Nincs bűn már és nincs tovább fájdalom mert a szeretet megérkezett.
Azt gondolom ha én is egy lepke vagyok, lángoló szárnyú lepke akkor repülnék égve. Engedem, hogy lássad minden fényem színem és ha a székedre esnék elszenesedve azt gondolnám utoljára: jártam a Szeretet Lángodban mert csak így volt értelme. Így lett az én szívem tiszta és szűz....Mert a szereteted szelíden megérkezett....

Nincs maszk a szíveken.

Ahogy húztad a kötelet
úgy ébredtem fel.
Lassan. A szemem
még zárva. Szivem
még tágranyílva lüktetett.
Aztán jött az idő a történések.
És belémkortyolt a tömeg.
Nézz rám! Ne keress
itt vagyok neked, itt lüktet
a szivem. Ne máshol keress.
Én ülök a hullámvasúton veled.
Emelkedek süllyedek. A tükörben
én nézek rád vissza. És a szíved
dobbanására én felelek.
Ahogy kinyitom a szemem
észreveszem a szívverésed
mintáiban a saját jeleimet.
Nincs maszk a szíveken.

A macska

Bringázni voltunk a fiammal. Béke volt szabadság és még a nyár illata. A folyópartig mentünk. A fiam gyakorlatlan bringás sokszor kellett megállni mert nem bírta a karja, de jött hősiesen örömmel. Élveztük a fényeket a levegőt a madarakat és az illatát a természetnek. A folyóparton leültem néztem a vizet és emlékeimbe merültem. Kisgyerekké váltam és emlékeimben nagyapámmal horgásztam, aztán a szerelemre emlékeztem. Kavicsokat dobáltunk a vízbe fűszálat, hogy a lusta sodrását nézzük a víznek. Néha halak ugrottak fel. A gyerek elbóklászott kicsit. Én még az emlékeimben jártam mikor meghallottam a segélyhívását fülemmel halottam, hogy nem neki van baja, de mégis elöntött az adrenalin a hangja irányába igyekeztem.
Macskanyávogást hallottam olyan panaszosat olyan kétségbeesettet, hogy a szánalom már összerántotta a gyomrom.Ott feküdt Ő az út szélétől bejjeb és a döglegyek sokasága zöldeskedett rajta.Elborzadtam.Nézet rám világoszöld szemével és jajongott odanyúltam lehajtottam a legyeket rólla megérintettem a gerincét és televolt légypetével csomókban fehérlettek rajta az élősködők.Iszonyat járt át.Kétségbeesettségemben egy pillanatig az járt a fejemben, hogy menthetetlen agyon kéne ütni.Akkor felállt és odatántorgott hozzám.Precíziós agyam felmérte, hogy nem túl sovány nincs még legyengülve annyira.... nemrég ütthette el valami. A legyek meg a felhámsérülését kezdték beköpni, rengeteg légypete volt rajta. Az agyam már az otthoni gyógyszereken szántott.A fiam rám nézett könyörögve, anya gyógyítsd meg.Ez az amire nem lehet nemet mondani.
-Jól van, ha megmarad a bicaj kosarában akkor megpróbálok mindent megtenni érte.
Már hozta a biciklit megfeszülő arccal a gyerek. Szinte égetett a tekintete. Semmiben nem vitázott szedte a friss füvet mert nem volt semmi amivel tompíthattam volna az út rázkódását. Óvatosan emeltem bele a kosárba a macskát. Ujjaim ismét végigszántottak a gerincén. Ott nincs sérülése. Dorombolni kezdett. Ettől gombóc lett a torkomban. Azt a kis erejét arra használja, hogy nekem kedveskedjen. Pár csepp vizet öntöttem a kezembe odatartottam neki a tenyeremből ivott. Hazafelé egyszer sem kellett megállni a fiam karfájdalma miatt. A nagy utat egyben tette volna meg, ha nem mondom hogy nekem van pihenésre szükségem és a macskát is megakarom nézni. Otthon kéjgyilkosként estem neki többmaréknyi légynyűnek. Mostam fertőtlenítővel pezsgett habzott a légypondrók dögledeztek.Minden lavor vízben több marék féreg volt. Ha nem kell a segítségem biztos hánytam volna, de így erősnek kelett lennem. A fiam minden kérésemet azonnal teljesítette. A macska sem tiltakozott.Mikor az írtást befejeztem megtörölgettem egy törölközővel amit halálra is ítéltem és a kukába dobtam.Ő hozzánk vánszorgott odadörgölődött és dorombolt. Óvatosan ivott és pár falatot evett. Nem mertem neki sokat adni nehogy a gyomra is beteg legyen. evett- A garázsban elszállásoltuk.Nem kiabált éjszaka.Sokat beszélgettünk róla mindkettőnk gondolatai rólla szóltak. Reggelre teljesen nyűtelenné takarította magát .Jobban lábra tudott állni megpróbált kísérni az udvaron.Betettem a csomagtartóba elvittem az orvoshoz kapott injectiót. Egyeztettük a gyógymódot és nem kért egy fillért sem az orvos.
Egy hétig volt velünk. A második nap estéjére voltam biztos abban hogy túléli. Egy hét múlva egy reggel nem találtam. Dani volt a bölcsebb.
-Anya elindult megkeresni a gazdáját. Te mondtad ,hogy a macskák a területüket és a gazdájukat nagyon szeretik és átölelt.Köszönöm anya, hogy segítettél rajta.
-Neked nem hiányzik?
-Nem magunknak gyógyítottuk meg, hanem annak aki a bolhaírtó nyakörvet rátette. Mert ilyen az én fiam :)

Egyedül vagy Minden.

Összetörsz és összeraksz. Mag hangod lelkemre hull. Egyedül vagy Minden.
Én kérdeztem az üres konyha romjaiban sután. Rántottát vagy tükörtojást? Mit kérsz
Ő válaszolt mindegy. Én kérdeztem, mit kérsz egyik sem gond, mindkettőt először készítem,
de képes vagyok rá. S ő válaszolt nekem mindegy kedves, és én zavartan topogtam.
Mi lenne neki jó. Rántottát csináltam, ropogós kenyérrel ettük és a fiam elment. Mi az ágyba borultunk. Szeretett és boldog voltam teljes és tökéletes és jött az este és együtt mentünk a gyerekért, beszélgettünk, és én bíztam benne. Azt mondta, bízzam benne, és még jobban bíztam
és akkor azt mondta, miért nem hagytam a fenébe a tojásokat. Neki nem ez kellett, neki én kellettem. Én csak életemben először enni akartam adni annak, akit szerettem és valami összetört, mert bennem a hang azt mondta, akkor miért nem ezt mondtad.
Zárva volt az ajtóm, lelkem befogadott, de nem nyílt senkinek. Egyszer vettem mimózát, az minden érintésre összecsukódott. Aztán keresztanyám macskája körbe- körbe szeretgette és a mimóza elpusztult a ráragadt macskaszőröktől. Nyomomra nem találhatott senki sem, ajtóm zárva volt. Most magamban kóborlok és a fényekkel beszélgetek. Ti vagytok a fényeim és én tudom, hogy a lelkem elpusztul, ha rám ragad a macskaszőr. De az érintésetek mindig hiányzik, és én látom a fényeiteket, és érzem a levegőt. Minden más lett attól hogy lettetek, olyan gazdaggá váltam és olyan méllyé, amit nem ismertem magamban, ott megpihenek nálatok. Valamiért megtalálom a harmóniát, a békét magammal a világban és nem fáj. Érdekes, tudtad hogy a fájdalmat mindig intenzívebben érezzük? És olyan kevés az öröm, és mind az, ami tiszta. Egyedül vagy Minden. Áldottnak érzem magam miattatok és köszönöm, hogy engeded elmondanom, mert jó kimondani. És nem sírok, csak csorog a könnyem, én nem az vagyok, aki voltam. Veletek változtam, veletek bejártam világokat, értettem, féltem vagy nem értettem.
És ti sem, de mégis ott voltatok velem, köszönlek titeket, én bennem béke van. S mikor majd útra kelünk a csillagok szőttesében jusson eszetekbe csöndben szálljunk.
A fák a virágok illatát és a harmat cseppjét magunkban őrizzük meg, csönd palásttal ők így védenek.

Nyitott kézzel szeretni.

Ki az aki nyitott kézzel képes szeretni? Aki képes a másikra odafigyelni és megérteni amikor az küszködik aki nem elbújik abbahagy vagy támad amikor a másik gondolatot cserél vele hanem megérteni akarja és elfogadni a másikat.Olyan hosszú utat tesz meg az ember mire felismeri a társa értékeit. Annyi hibát képes lazán felsorolni pillanatok alatt róla és magáról is, de az értékeket nem. Miért azokat jegyezzük meg amikor fájdalmat okoznak? Amikor vita van? Miért ilyen nagy bennünk az ellenállás magunkkal és a másikkal szemben? Talán a fájdalom erősebb lenne a szeretetnél? Vagy természetesebb? Vagy valóban egy "káros hiedelem lenne?"És ujra meg ujra generálja magát minden hasonlatos élethelyzetben és megteremté azt hogy valóban az legyen amitől félünk. Mert egyszer becsapott akkor azt mondta: " azt hittem" most azt hallom "azt hittem" és máris fájok támadok és végül igazam lesz én állok a romok tetején győztesen de a fájdalom gennye folyik ki belőlem. Mi a szeretet? Mi az amikor nem akarjuk a másikat megölni, megváltoztatni hanem pont olyannak szeretjük tovább amilyen ő valójában. A kedves, közvetlen és vicces fiúnak vagy a szeplős, félénk törékeny és csodálatos lánynak. Hogyan kezdem megváltoztatni és fosztom meg attól a jogától hogy felelősséget vállaljon a döntéseiért az életéért? Van erre bárkinek joga? Nincs? Akkor miért csináljuk? Ki vagyok én hogy hatalmat akarok gyakorolni rajta? Hogy csak az lehet jó amit én gondolok? És neki ehhez igazodnia kell? Hogyan lehet azt a lényt korlátozni bántani és sérteni fájdalmat okozni neki akit egykor társamnak választottam? És amikor félni kezd tőlem és elhidegülni akkor tolok rajta még vagy markolom vacogó szívvel-kézzel. Miért akkor válik értésessé az ember amikor már elveszíteni készülünk. Egy kapcsolatban MINDENT meg kell egymással osztani mindent ami jó bennünk és ami rossz. (Bár szerintem olyan nincs hogy jó vagy rossz de ezek az emberi fogalmak erre.) Őszintének lenni nehéz ha félünk a másiktól. Ha a másik nem képes magába befogadni minden sötét és világos tulajdonságommal ha nem képes annak elfogadni ami vagyok. Mi van ha nem vagyok képes magam adni mindenestől amilyen vagyok? Akkor az a kapcsolat hazuggá válik. Hogy mi teszi hazuggá? A félelem. A félelem az ami miatt annyi mindet elvétünk. Ami miatt hazudunk egymásnak. Ha túlzottan óvom, féltem azt erősítem benne hogy egyedül nem képes dönteni, felelősséget vállalni sem fejlődni és azt is hogy ő az enyém nekem kell vele törődni. Rabbá tesszük azt akit szeretünk.
Kinyílni a másiknak egy csodálatos élmény és olyan bensőséges dolog ami örökre összeköt.
Nyitott kézzel szeretni azt jelenti olyannak szeretni amilyen mert így önmaga tud fejlődni.
Nyitott kézzel szeretni az amikor nincs titkunk egymás előtt amikor együtt vagyunk bánatban örömben egymást erősítjük amikor kétségbe esünk. Amikor tudjuk hogy bármikor számíthatunk a másikra. Amikor figyelünk egymásra bár nem mindig fogunk egyet érteni olyankor vigyázunk rád hogy ne sérülj meg. Hogy elmondom ha dühös, ha kétségbeesett vagyok ha haragszom rád vagy a világra és azt is ha félek hogy tudd nem veled van a bajom.Ugye milyen egyszerű ha szólsz hogy ideges vagy vagy flúgos? Akkor a másik tudja és felkészülhet rá.... Elmondom neked ki vagyok és adom magam fenntartások nélkül és te elfogadsz engem. Néha ez nem sikerül de igyekszel mindennap minden pillanatában. Remélem.

életmorzsák (Misi)

-Jaj megint a pelenkába csináltam!
-Nem baj Misi ! Akkor jön a nővér.
- Ki van itt nővér mostan Feri?
- A Tulit láttam.
-Repülővel jött?
-Már hogy jött volna repülővel te bolond Misi! Helikopter volt az!
-Nincs is helikoptere te kikszemű cigány!
-Csengettél már Misi?
- Ja elfelejtettem, csengetel cigány? Szerinted kiabálni fog? Hehe nem szeretem ha kiabál, de majd jól kinevetem.
-Attól lesznek idegesek, hogy kineveted őket mondja Feri és
a pizsoma ujjába kezd beszélni -ellopták a nyugdíjjamat, 17 év óta nem voltam szabadságon! Fúj de büdös a disznó! Már megint kieresztette a bélsarát így kell szépen mondani!
-Hallod Misi? Bélsár!
-Nem bélsár az hanem széklet!
-Csöngettél már Miska?
-Nem még széjjelebbdolgozom akkor elvisz fürdeni. Akkor megmossa a babacsinálómat is az olyan finom érzés nekem. Képzeld tegnapelőtt nem húzott kesztyűt!
-Az ííígen! Nem volt kesztyű! Jelentés a pizsomaujjba: 17 éve nem voltam a házamban, 17 éve ellopják a pénzemet, semmim sincs. Kesztyűt sem vesznek, de az nem baj.
-Csengettél már? Nem? Mindig elfelejted! Akkor megyek én csengetek. Misi odadöcög a csengőhöz megnyomja és kikapcsolja
majd visszabiceg az ágyához félbéna karja szorosan könyökben behajlítva a hasához fogva. Pelenkája félig lecsúszva.
-Mikor jön már a nővér Feri?
-Most csengettél.
-Nem is csengettem megyek csengetek.
Ismét megjárja merev lábbal a pár lépést a csengőig csenget és kikapcsolja. Asszonyosan kerekké vált fenekéről térdig lecsúszik a nehéz pelenka mire visszaér az ágyához.
A nővér benyit a szobába gyorsan körbenéz szimatol egyet elfintorodik.
-Melyik disznózott be már megint?
-Kibacott velem a tyúkzsír. Nem való az csak az állatoknak.
-Az tyúkzsír! Az eszed tokja Misi! Szedjed elő a szivacsot megyünk fürödni hozom a kocsit.
-Ugye mondtam, hogy megfürdet! Mondtam! Jaj annyira örülök! Finom lesz nekem. Majd simogat a szivaccsal a finom meleg vízbe! Hehehe megmossa a babacsinálómat, na jó nem nevetek többet és derűs kék szeme villog a visszafojtott nevetéstől.
A kocsi zörögve érkezik a nővér megszokott mozdulattal rutinosan tolja.
-Űljél bele Misi, Várj leveszem a pelenkád! Ne röhögjél már a szentségit hajnal két óra van Csendesen legyél mert itthagylak.
-Ne legyél velem goromba Tulika! Mondtam a Ferinek hogy repülővel jöttél. Ugye azzal jöttél? Ha veszekedel akkor szomorú leszek. Megyünk pestre? Ott van bírkapörkölt meg pálinka meg csütemény fehér habos csütemény! Ebédre megjárjuk.
-Nem megyek én veled sehova Misi, de pestre főleg nem! mert csak szégyenkeznék miattad.
-Megyünk pestre? Ott van bírkapörkölt
- Van Misi de főleg birka!
-Jössz velem Tuli nővérke?
-Nincs is annyi pénzed Misi!
-Kell oda pénz? 2 forint a dinnye.
-17 éve ellopják a nyugdíjjam nincs meg a házam.
-Jaj Feri pihenjen már egy kicsit azzal a jelentéssel!
-Vigyázz Tuli még kiesek ne toljad olyan gyorsan. Félek!
-Csendesen legyél Misi olyan lassan tolom, hogy megfázol mire odaérünk csak csendesen legyél.
-Szép a szemed Tuli repülővel jöttél?
-Nem !helikopterrel .
- Mondta a Feri is.
-Jaj Te! Hogy jönnék repülővel? biciklivel jöttem.
-Úgy! Most toljál egész a csaphoz le ne essek. Meleg vizet csinálj nekem Tulika.
Egyszer Emese kiejtett a földre. Nem bírt felemelni.
-Nem foglak elejteni. Csendesen legyél már a többiek alszanak.
-A Feri nem alszik. Mossál meg jól Tulika. Most sincs kesztyűd? Megyünk Pestre? Van ott bírkapörkölt meg csütemény habos csütemény.Hehehe , jó nem nevetek többet. Adjál jó meleg vizet.Milyen finom szagod van megint. Kölni? Hehehe.
-Álljál fel hagy mossam meg a feneked is.
-És a babacsinálómat is mosod Tuli? Az is Tyúkzsíros lett. Mossad még már növekszik érzed?
- Ha disznólkodol itt hagylak!
-Nem disznólkodom csak dagad a babacsinálóm. Tele van a cicid tejjel attól ilyen nagy Tulika? hehehe
Milyen finom még mossad ottan! Látod már milyen nagy? Gyere aludj velem én alszom kívül te aludol belül. Csinálok neked két gyereket egy fiút egy kislányt nem tudja meg senki. Ha velem alszol bírkapörkölt sem kell. Ne zárd el olyan hamar még mossál Tulika még egy kicsit mossál. Még piszkos vagyok ottan. Mossál még nagyon finom a zuhany is. Mindig olyan hamar fürdetel meg Tulika. Adsz nekem csüteményt? Neked biztos van csüteményed. Még türüljél nem vagyok száraz. Nézd csak mekkora lila feje lett a babacsinálómnak. Már visszaviszel? Lassan toljál kiesek!
- Álljál csak fel had tegyem rád a pelenkát. Maradj már nyugton Misi.
Úgy mostmár aludjál!
- Gyere feküdj ide belűre nem tudja meg senki Tulika. Hát elment. Nem volt kesztyűje a Tulinak Feri. Jaj nagyon fáj a hasam. Nem szabad odanyúlni a pap bácsi megtiltotta de nekem muszáj odanyúlni. Becsukom a szemem akkor látom a Tulit. Nagyon fáj a hasam csengess a Tulinak Feri.
-Tulika csak a beteg kezemet fogjad kicsit űlj ide mellém. Fáj a hasam nagyon. Finom a szagod kölni? Megyünk pestre? Van ott bírkapörkölt meg csütemény. Még fogjad a kezem. Te szép vagy. Nekem a legszebb vagy Tuli. Örülök hogy itt ülsz és finom minden.Olyan finom mint a csütemény meg a bírkapörkölt. Láttad a babacsinálóm? Már nem dagadt megnézed? Teneked van a legjobb szagod Tulika.Most nem kérek már csüteményt se bírkapörköltet finoman vagyok.

hópehely peremén

Úgy szeretni, olyan mélyen
ahogyan te teszed velem.
Ahogyan magadba ölelsz
és belémcseppented
minden szeretetmeleged.
Kinyitottál egészen.
Amikor nem vagy velem
a melegedbe takaródzom teljesen.
Jó amikor megérkezel,
mert elmúlik minden
értelmetlen félelmem, fáradtságom.
Tenyereid összeborított védelmében
tükörsima tavon csónakázom.
Szívdobbanásaim benned
vernek viszhangot.
Homlokom közepére
csókoltad a végtelent.
Veled a Mindenség a szerelmem.


Úgy bízom benned, olyan feltétel nélkül ahogyan még senkiben.
Ha elengednél összetörnél egészen


Hagyom, hogy bennem élj
még egy pár napig remélj

Hópehelyperemén vacogó szivem
mosta lobogó életté szived.
Hajadban ujjaim dermedtsége
felengedett. Belédsímulok örökre
mert leég ebben a tűzben
rólunk a sok év alatt összeszedett
ránksimuló fagyott fekete csipke