Anyám kutyája Pötyi

Anyám kutyája. Több mint egy éve örököltem Pötyit anyámtól.
Pötyi mindig nagy vihánccal üdvözölt amikor anyámhoz mentem. Beszélgetéseinket végig ugatta még a telefonbeszélgetéseinket is. Valószínűleg féltékenységből és azért hogy szeressük foglalkozzunk vele. Pötyi foxi keverék.
Anyám az egyik szomszédjától hozta el az ellopott ebgyereket.Mert ellopták valahonnan ahol szerették ezt a kutyust, majd megunták és láncon tartva nem etették, nem itatták. Anyám nem bírta nézni a csontra soványodott kiskutya szenvedéseit.
Átment a szomszédba megemlegetett mindent rendörséget is majd elhozta Pötyit.
Anyámnál láncon volt mert így tudta megvédeni a szomszédoktól.
Akkoriban is nagyon nehezen élt anyám, ennivalóra is alig futotta, de a kutya kigömbölyödött, jól elvoltak egymással. Nem tudom pontosan hány éves lehet talán 8-10 éves.
Az első éjszakákat végigsírta nállunk és szótlan volt.
Most itt futkos a hátsó udvaron és vigyázza az első udvart az idegen macskákat megugatja a rendszeres látogatókat másként jelzi.
A mi macskánk szabadon jöhet -mehet.
Nem akartam kutyát, egyáltalán nem.
Két kutyát vesztettem el a mai napig is fáj a hiányuk.
Itt van anyám kutyája mosolygok rajta úgy ül mint egy buddha majdnem lótusz üllésben. Ilyent nem láttam még kutyánál. Sokszor felemeli egyik mellső lábát és úgy álldigál.
Érkezése után nemsokkal kerekedő hasa elárulta, hogy nem egyedül érkezett hozzánk. Nemsokára megszületett Ghost egyszem gyereke aki egyáltalán nem hasonlított az anyjára.
Ma elaludt Pötyi. Elment anyám mellé. Élt velünk 20 hónapot. Tegnap még megsimogattam ma már nem jött elő. Elaludt. Öreg volt, de végig vidám és mozgékony. Hiányzik és hiányával anyám hiánya is felerősödött. Szerettem, hogy velünk van mintha egy kis darabja élne velünk anyámból....Jó pihenést neked Pötyi.

-jelenlét-eutanázia-hospice

Azt hiszem ez a téma örökös vita tárgya marad. Annak idején azért hagytam ott az Intensiv osztályt amit nagyon szerettem mert egy 41 éves rákos nőt egy nap 6x kellett újraéleszteni, holott annyira lesoványodott, hogy a hasfalon keresztül a csigolyáit ki lehetett egyesével tapintani. A hatodik újraélesztésnél elpattant bennem valami. Most is előttem van a cselekedeteink kegyetlensége a defibrilátorral megütött pihe test torz rándulásai a szem sarkából lecsorduló könnycsepp. Kegyetlenségnek éreztem az újraélesztést. Akkor fogalmazódott meg bennem a mindenkinek joga van meghalni érzés. Bár még eutanázia híre sem jutott a fülünkbe. Visszastartoltam a belosztályra és azt láttam a nállunk dolgozó utolsó apáca imádkozik a betegért az ágy mellett az hörögve kétségbeesve vonaglik az ágyon. Egyáltalán nem nyugtatta meg a másik ember jelenléte imája fájdalmai, voltak.
Olyat tettem ami ütötte a kórházi belső leíratlan szabályt. Felszívtam az orvos által előírt morfiumot és beadtam a betegnek. Gizellát pedig otthagytam imádkozni mondtam mindent megcsinálok az egész osztályon. Közben figyeltem ahogy a haldokló megnyugszik tudata eltűnik a kábítószer alatt, igaz a fájdalmait is elnyomta.Estére halt meg. Arca békés volt.
A hozzátartozók kapaszkodó szeretete a kétségbeesés, hogy minél tovább éljen akit szeret a hazudozások oda-vissza kíméletből és szeretetből. Ezek azok amik megfosztják az embert a békétől. Ezek azok amik kapoccsá válnak. Jelen lenni és elengedni bizony meg kell tanulni, ha máskor nem akkor a meghaláskor. Kísérni hasonló folyamat mint maga a halál.Számtalan haldokló mellett ültem az utolsó légvételig a kórházban is.Mikor azt gondolná az ember nincs is szükség rá és a másik nincs tudatánál akkor ad jelzést a másik, hogy maradj még.
A halál megváltoztathatatlanul eljön. A halálra is meg kell érni. Felfogni és elfogadni az érkezését. Röviden írom a halál öt szakaszát.

-elutasítás
-düh
-alkudozás
-depresszió
-belenyugvás

Régen amikor generációk éltek együtt természetes volt, hogy a halálozás is mint ahogy a születés is otthon a szeretteink a családunk körében történik meg. Együtt érték meg a kapcsolatuk kiteljesedését a gondozás folyamán. Láthatták az utat ami a halálhoz vezetett. Elfogadhatta a hozzátartozó aki gondozott a család aki jelen volt és maga a haldokló is a folyamatot. A halállal kiteljesedhetett a kapcsolat és az összes érzelmek oda -vissza kifejeződhettek....elkezdve az élők gyászmunkáját is ezzel.

A halál egy teljesen élettani normális folyamat volt addig amíg be nem zárták a kórházak vastag falai közzé. Amíg el nem különítették a haldoklókat az élőktől.

A haldoklók legtöbbször igénylik, hogy beszélhessenek a halálról.A saját halálukról is. Rendelkezhessenek a temetésükről a ruházatuk viseléséről. A legtöbb hozzátartozó ettől visszaretten és rémülten próbálja elhallgattatni szerettét. Ahogy az idő múlik az emberben felmerül a halála ilyenkor azzal a hozzátartozóval akivel bensőségesebb a kapcsolata azzal igyekszik megbeszélni a temetésének rítusait. Azt javaslom, ha erős és egészséges szerettünk édesanyánk, édesapánk hirtelen erről kezd beszélni, ne utasítsuk el. Ne fojtsuk belé a szót azzal, hogy ez még soká lesz vagy jaj anya!Hanem segítsük őt azzal, hogy megkérdezzük milyen zenét szeretne pl.
Tudom, hogy nem könnyű. Tudom, hogy hirtelen félelmetes, de azt is, hogy milyen megnyugtató az idősödő még egészségesnek tűnő ember számára, ha erről beszélhet.Megnyugtató mert elmondhatja tisztán a gondolatait kívánságait. Megnyugtató mert tudja, ha jön a vég akkor lesz aki mellette van aki megteszi az utolsó szolgálatot neki amivel még ő rendelkezhet.

-Aktív eutanázia Magyarországon pl.: amikor kikapcsolják a gépeket, leveszik a lélegeztető gépről és várnak.Alapvető gyógyszeres és egyéb ellátást és megkapja a haldokló.
Vagy amikor megemelik a fájdalomcsillapító adagjait és alkalmazásának gyakoriságát. Kimondatlanul is ennyi az aktív eutanázia. Ennyire enged teret a meghaláshoz való jognak a magyar törvény.

-Passzív eutanázia az amikor beadjuk az alapvető gyógyszereket nem törekszünk a gyógyításra gondozzuk a testet és a lelket. Magyarországon elindult a Hospice passzív eutanázia egyesület a címet nem pontosan írom csak a főbb ismertetőit ennek az egyesületnek megalapítója:Polcz Alaine (1922—2007) pszichológus, tanatológus. Érdemes munkásságának utána nézni cikkeit, könyveit elolvasni és a videómegosztókon meghallgatni őt.

Segítőként tapasztaltam mennyire fontos a bizalom az alázat az eltávozni készülő felé.Milyen kapcsolatok épülnek ki a gondozott és a gondozó között. Milyen hosszú lehet az út addig vagy épp a hirtelen rövidségét amikor esetleg csak percek vannak a meghalásig. Milyen fájdalmas a hozzátartozóknak és mennyi a fájdalom bennük.
-Tudom, hogy a meghalás egy út ennek az életnek a vége és elengedése és egy új út kezdete....egy döntésé ami bekövetkezik mindenképpen. Az ember egy olyan élőlény aki születése pillanatában is tudatában van a halálnak és az idők folyamán míg megérik a halálra egyre többször szembesül is vele.
Láttam a békét ami a halál pillanatával érkezett.Megkaptam az üzeneteket is melyek misztikusan érkeztek és megtapasztalásaik megváltoztatták a halálról való gondolataimat, felfogásomat.

Fontosnak tartom, hogy ott legyek, ha engem kérnek segítségül, addig ameddig szükség van rám.
- A haldoklók nem elvettek tőlem, belőlem, hanem adományoztak az életemhez.Az életem nem feketévé és sötétté vált, hanem segített a fény az élet szépségeinek megtalálásában. Köszönöm.

pisilések küzdelmei:)

Na igen a pisilés. Otthon elég kényelmesen a saját megszokott intim szférádban és a számodra megfelelő higiéniai állapotban komfortosan elvégzed. Általában nem kell várnod a helységre csak, ha népes a családod vagy vendégség van. Na jó némi csete pata lehet a családod hím tagjaival akik sehogy nem képesek ülve pisilni, de az üllőkét felhajtani és visszahajtani sem. Ha párszor nekik kellene a wc-t kitakarítani és lemosni minden pisicseppüket a slagozásuk után lehet megértenének minket nőket miért frusztrál a fel nem hajtott üllőke vagy a vissza nem hajtottra, ha rácsapnák félálomban a jéghideg porcelánra a feneküket biztos megértenék miért fontos visszahajtani. Ezek a női "hisztiknek" egyik kiindulása, hogy úgy tanuljuk kislány korunkban nyilvános wc-n nem pisilünk amíg nem muszáj. Anyukánk a szemünk láttára törli le a nyilvános wc üllőkéjét még papírokat is rak rá szépen hogy elfedjék a mocskos részt majd ezek után megkér, ha lehet ne ülljünk rá az üllőkére. Ez a félig ülve félig állva testhelyzet megtartása pl sok sok tanulást igényel ami stabil wc-n is igen nehéz megtartani. Mikor úgy döntesz, hogy mégis használnod kell azt a rettegett nyilvános helyiséget és betámadod eléggé elrettentő tapasztalataid lehetnek. Pl egy szinházi előadás szünetében hosszú sor áll a női toalett előtt míg a férfi részlegnél semmi tumultus az urak vígan jönnek ki és be. Nemrég egy ilyen alkalomkor kezdtem gondolkozni miért is járnak a nők csapatostól pisilni. A férfinép szerint kipletyizni a különböző dolgainkat. Tehát állok a színházi soromra várva a nők egyedül vannak semmi páros vagy csapatos rajzás mivel ide főként a párjukkal jöttek. Egyesek arcán szenvedés és keresztbe tett lábak jelzik az ügylet sürgősségét. Ez a szenvedés fokozódik amikor már a helyiségben várakozol ahol egyesek kezet mosnak mások lehúzzák az öblítőt szinte ingereli a folyó víz a kisdolog eleresztését. Ilyenkor a hólyagod már nagyon fájdalmasan feszül kisebb izadtságcseppek elindulnak a homlokodról a lábaid megcseréled a tenyered izzad a szemed egyre jobban kiguvad (feltehetőleg az agynyomás fokozódása is fellépett nemcsak a hólyagnyomás kritikus). Minél közelebb vagy a kis helyiséghez annál kevésbé tudod tartani magad. Úgy érzed mingyárt bepisilsz. Azt hiszem ilyenkor kezdünk valamiféle jógalégzéseket elkezdeni és lábat csereberélni. Ilyenkorra szó sem lehet hogy kiválasztod a neked tetsző kis rekeszt a 3-4 részből. Beéred azzal ami szabadul mikor te vagy a soros és ügyesen elgáncsolod az eléd tolakodni készülőt esetleg némi könyökütést helyezel be, de azért empatikusan gyomor vagy oldali érintéssel az alhast elkerülve elvégre pontosan tudod, hogy nőtársad is mindjárt ,de mindjárt becsorgat a nylonharisnyájába is. Bizony bizony ez a farkastörvény a színház illedelmes környezetében is működik a gyönyörű ruhák a hajköltemények parfűmök tengerében. Tehát ügyesen megszerzed a rádeső helyiséget. Szembesülsz azzal, hogy a kilincs furcsán nedves az ajtót pedig nem tudod bezárni. Nedvesebb mint a tenyered aztán a padlón kisebb csermelyeket találsz amibe igyekszel nem belelépni főleg ha magassarkúban tipródol. A wc üllőke vagy papírcsíkkal letakart és nedves vagy akár különböző színekkel festett is lehet illetve ezek kombinációja bármilyen felállásban előfordul.Esetleg barna pettyes a porcelán de ilyesmin nem akadsz ki a szemetes mellé dobott intim cuccost is ügyesen kikerülöd főleg ha hengeres fajta de a ragasztós cuccot is érdemes nagyívben elkerülni mert aztán az istennek sem tudod a cipősarkadról levakarintani a kezed segedelme nélkül. Erre még gondolni is szörnyű. A táskád, még azt a cseppet sem tudod felakasztani mert pont a te külön helyiségedben nincs meg a fogas vagy ha felakasztod a táskád akkor az a fogas pont olyan magas, hogy leérjen a tatyó gyanús nedves padlóig. Ilyenkor a nyakadba akasztod a táskácskád tekerve kettőt a szíjján a nyakad körül és örvendezve gondolsz arra hogy az alkalmi táskád van nálad és nem a munkába járós 20 kilós túlélőtáska. Felrántod a nyakadba a szoknyád ruhád és remegve igyekszel egy kézzel harisnyát és bugyit lecibálni mivel a másik kezeddel a nedves kilincsbe kapaszkodol, hogy zárva tartsd az ajtót és senki ne rontson rád.
Tehát mivel nincs már időd letakarítani az üllőkét felveszed a se nem álló se nem üllő helyzetet és megpróbálsz csorgatni. Ilyenkor rántják meg kívülröl az ajtót és válaszolsz lila hangon hogy foglalt !!Kényes egyensúlyodból persze kibillensz és a hólyagod pár másodpercre görcsöt kap ennek a felengedéséhez pár pillanatnyi szünet és relax gyakorlat szükséges mire ez megtörténik ismét megrántják kívülről a kilincset. Ismét kiszólsz hogy foglalt ki ki vérmérséklete alapján esetleg különböző jelzőket is hozzátesz. Miközben a pihe táskád himbálózását nézed próbálod elengedni magad és végre sikerül is. Minő megkönnyebbülés! Szinte kéjes öröm tölt el na ilyenkor érkezik a harmadik bepróbálkozás a kilincsnél. Ezt egyébként sosem értem akik kint vannak pontosan láthatják hogy bementem és még nem jöttem ki. Tehát bent vagyok. Vagy némelyek azt hiszik x aktásan képes vagyok onnan eltűnni és ők hamarabb bejutnak? Tehát érzékeled hogy némi melegség végigfolyik a lábad kicsi területén. Meg sem rezzensz igazítasz a helyzeteden és csorgatsz egy Buddha türelmével tovább. Mire befejezed a combjaid remegnek a szokatlan megterheléstől. Ekkor jössz rá, hogy elfelejtettél a bejáratnál tekerni magadnak papírt vagy nem olyan a szokás erre és a fülkédből viszont elfogyott. Na ilyenkor kezdesz a túlélő papírzsepiért kotorni az alkalmi táskádban egy kézzel. Végre megtörlöd magad és az a malőr sem ért hogy a feneked a rettenetes üllőkével érintkezzen. Fél kézzel ráncigálod magadra a bugyikád és a nylon harisnyád. Lehúzod az öblítőt.Felemelkedve letekered a nyakadról az alkalmi kistáskád és méltóságteljesen kilépnél a fülkéből mikor valaki szinte berohan melletted és kilök az ajtóval így kecsesen ráhajolsz a mosdóra és megkönyebülsz, hogy legalább van szappan. Igaz nyúlik és málik de szappan. Mert az általában nincs. A kézszárítóhoz nem sorakozol be nedves tenyereddel feligazítod a harisnyád egyúttal megtörlöd a kezedet. Odakint kellemesen mosolyogsz a párodra aki mit sem sejtve megkérdezi hogy mi tartott ilyen sokáig. Ilyenkor azt hiszem ismét veszünk egy mélyebb jógalégzést és nem válaszolunk esetleg dünnyögünk valamit.
Nos ezek a helyzetek pl sima nyilvános illemhelyen fokozottabbak lehetnek és ne beszéljünk a toy-toy cuccokról egy egy kültéri koncert alkalmával vagy a 200 kilométeres vonatút alkalmával mozgó járművön elkövetett pisiléssel egyéb elrettentő példáim már külországi illemhelységi állapotokról szólna ahol pl nem használatos az angol wc csak a taposó khmm rács és a lehúzóka kétméteres magasságban lengedez. Bár ennél lesúlytóbb pisildében is jártam valahol Oroszországban ahol az öblítés szuttyodékos vederből történt saját kézügyileg egy "taposós luk " felett ami átmérője sacc 15 cm volt na abba beletalálni bármivel szintén elég ügyességet és elszántságot igényel.
De megesett az ellentéte is egy ultramodern wc-ben elébb kezdett a fenekem alatt körbefordulni az automata üllőke mosó mikor még rajt ültem elég hökkenten ugrottam fel onnan. Na ott pl a különböző titkos hieroglifák tanulmányozása ellenére se tudtam kezet mosni addig amíg egy gyakorlottabb nőtársam megfigyelése után rájöttem se nem nyomni se nem csavarni se nem hajtani de sehol csak alátartani ....
Kipróbáltam az ilyen események ellen kifejlesztett női állva pisilő tölcsérszerű cuccot, de nem sikerült állva pisilnem valamilyen gátlásom miatt így tökéletes leírást erről az élményről nem tudok adni hacsak annyit: nekem állva nem megy:)

Tehát miért megyünk párban pisilni? Hogy segítsük egymást a kilincs az akasztóka hiánya esetén hogy beadjuk a papírzsepit megtartsuk a táskát a kabátot és őrízzük, védjük a barátnőnket az ilyen kényes műveletek közben.

megyünk

Szóval megyünk mindig a fenyő illatú úton egyre többször felragyogva Én Te és Ő és jönnek mások is és meg fogják érteni a fenyő illatát. A szeretet az igaz mindig és mindenhol.Legyél te bármi vagy bárki csak az a szeretet számít amit a fenyő illatában adsz.Mindig és mindenütt ott leszünk a fenyő illatában.Nemcsak egy perc, óra vagy év....Késő sötét éjjel pedig fényekké válunk egymásért. Fenyő illatú fényként ragyogva mutatjuk az utat minden fénynek csendesen. A szeretet maga a pihenés. A lélek pihen, ha a szív szünetelteti a ritmusát, ha a tüdő megszünteti a mozgását a szeretet akkor is létezik a fenyőillatban csendesen mindig....

széken a lepkék

Emlékszem az összes ígéretre amik beszennyezett lepkeként ülnek a széken.Kaptam a szenvedélyes ígéreteket a boldogságra. Elhangoztak a szavak "örökké" "szeretlek" "soha" és "mindig". Halott hazug szavak a sárga lámpafényben, szárny égett pillangóként repkednek. Meggyalázta őket a szerelem. A szerelmet karon fogta a Szeretet. A Te szereteted besétált az életembe és most ülnek a széken az égett lepkék.
Benned hiszek, hogy semmi szárnyam nem fogod megégetni.Mert a szerelem olyan nagy tűz aminek lángja túl forró, túl erős és túl birtokló.
A Te szereted az egyetlen ami alázattal térdelt mellém a sárba. Te térdelsz mellettem Kedves. És a szárnyunk összeérve remeg.Túllépek minden elhalt szerelmem sírján. A szárnyam ragyog. Minden szivárvány színében. Nézd meg a szívem! A szívem tiszta és szűz újra.
Minden égett szárnyú lepkét arra kérek fürödjön újra a szívemben és repüljön el a magas csillagokig.
Nincs bűn már és nincs tovább fájdalom mert a szeretet megérkezett.
Azt gondolom ha én is egy lepke vagyok, lángoló szárnyú lepke akkor repülnék égve. Engedem, hogy lássad minden fényem színem és ha a székedre esnék elszenesedve azt gondolnám utoljára: jártam a Szeretet Lángodban mert csak így volt értelme. Így lett az én szívem tiszta és szűz....Mert a szereteted szelíden megérkezett....

Nincs maszk a szíveken.

Ahogy húztad a kötelet
úgy ébredtem fel.
Lassan. A szemem
még zárva. Szivem
még tágranyílva lüktetett.
Aztán jött az idő a történések.
És belémkortyolt a tömeg.
Nézz rám! Ne keress
itt vagyok neked, itt lüktet
a szivem. Ne máshol keress.
Én ülök a hullámvasúton veled.
Emelkedek süllyedek. A tükörben
én nézek rád vissza. És a szíved
dobbanására én felelek.
Ahogy kinyitom a szemem
észreveszem a szívverésed
mintáiban a saját jeleimet.
Nincs maszk a szíveken.

A macska

Bringázni voltunk a fiammal. Béke volt szabadság és még a nyár illata. A folyópartig mentünk. A fiam gyakorlatlan bringás sokszor kellett megállni mert nem bírta a karja, de jött hősiesen örömmel. Élveztük a fényeket a levegőt a madarakat és az illatát a természetnek. A folyóparton leültem néztem a vizet és emlékeimbe merültem. Kisgyerekké váltam és emlékeimben nagyapámmal horgásztam, aztán a szerelemre emlékeztem. Kavicsokat dobáltunk a vízbe fűszálat, hogy a lusta sodrását nézzük a víznek. Néha halak ugrottak fel. A gyerek elbóklászott kicsit. Én még az emlékeimben jártam mikor meghallottam a segélyhívását fülemmel halottam, hogy nem neki van baja, de mégis elöntött az adrenalin a hangja irányába igyekeztem.
Macskanyávogást hallottam olyan panaszosat olyan kétségbeesettet, hogy a szánalom már összerántotta a gyomrom.Ott feküdt Ő az út szélétől bejjeb és a döglegyek sokasága zöldeskedett rajta.Elborzadtam.Nézet rám világoszöld szemével és jajongott odanyúltam lehajtottam a legyeket rólla megérintettem a gerincét és televolt légypetével csomókban fehérlettek rajta az élősködők.Iszonyat járt át.Kétségbeesettségemben egy pillanatig az járt a fejemben, hogy menthetetlen agyon kéne ütni.Akkor felállt és odatántorgott hozzám.Precíziós agyam felmérte, hogy nem túl sovány nincs még legyengülve annyira.... nemrég ütthette el valami. A legyek meg a felhámsérülését kezdték beköpni, rengeteg légypete volt rajta. Az agyam már az otthoni gyógyszereken szántott.A fiam rám nézett könyörögve, anya gyógyítsd meg.Ez az amire nem lehet nemet mondani.
-Jól van, ha megmarad a bicaj kosarában akkor megpróbálok mindent megtenni érte.
Már hozta a biciklit megfeszülő arccal a gyerek. Szinte égetett a tekintete. Semmiben nem vitázott szedte a friss füvet mert nem volt semmi amivel tompíthattam volna az út rázkódását. Óvatosan emeltem bele a kosárba a macskát. Ujjaim ismét végigszántottak a gerincén. Ott nincs sérülése. Dorombolni kezdett. Ettől gombóc lett a torkomban. Azt a kis erejét arra használja, hogy nekem kedveskedjen. Pár csepp vizet öntöttem a kezembe odatartottam neki a tenyeremből ivott. Hazafelé egyszer sem kellett megállni a fiam karfájdalma miatt. A nagy utat egyben tette volna meg, ha nem mondom hogy nekem van pihenésre szükségem és a macskát is megakarom nézni. Otthon kéjgyilkosként estem neki többmaréknyi légynyűnek. Mostam fertőtlenítővel pezsgett habzott a légypondrók dögledeztek.Minden lavor vízben több marék féreg volt. Ha nem kell a segítségem biztos hánytam volna, de így erősnek kelett lennem. A fiam minden kérésemet azonnal teljesítette. A macska sem tiltakozott.Mikor az írtást befejeztem megtörölgettem egy törölközővel amit halálra is ítéltem és a kukába dobtam.Ő hozzánk vánszorgott odadörgölődött és dorombolt. Óvatosan ivott és pár falatot evett. Nem mertem neki sokat adni nehogy a gyomra is beteg legyen. evett- A garázsban elszállásoltuk.Nem kiabált éjszaka.Sokat beszélgettünk róla mindkettőnk gondolatai rólla szóltak. Reggelre teljesen nyűtelenné takarította magát .Jobban lábra tudott állni megpróbált kísérni az udvaron.Betettem a csomagtartóba elvittem az orvoshoz kapott injectiót. Egyeztettük a gyógymódot és nem kért egy fillért sem az orvos.
Egy hétig volt velünk. A második nap estéjére voltam biztos abban hogy túléli. Egy hét múlva egy reggel nem találtam. Dani volt a bölcsebb.
-Anya elindult megkeresni a gazdáját. Te mondtad ,hogy a macskák a területüket és a gazdájukat nagyon szeretik és átölelt.Köszönöm anya, hogy segítettél rajta.
-Neked nem hiányzik?
-Nem magunknak gyógyítottuk meg, hanem annak aki a bolhaírtó nyakörvet rátette. Mert ilyen az én fiam :)