semmi sincs ellened

Ami "volt" ami van ami "lesz" az mind értem történik és sohasem ellenem legyen az bármilyen történés megtapasztalás legyen az boldogság vagy fájdalom öröm vagy félelem bizalom vagy csalódás mind engem erősít mind engem segít mindenki akivel 

találkozom értem jön az életembe és engem tanít azzal ahogyan megnyilvánul az én létezésemben. Történjen bármi az sosem ellenem történik. 

Akkor sem ha olyan sötétet tapasztalok, hogy azt hiszem nem látok többé fényt akkor is, ha úgy érzem mindent elvesztettem.

 Bár semmi sem az enyém véglegesen, néha megszokom hogy "valamim" van, ha elvesztem a "valamim" akkor megtanulom felismerni és értékelni azt ami bármennyi időre megadatott nekem.

 Ha sötétben vagyok egy szikra is ragyogó fényt ad.

Nem ellenem vannak a "pofonok" hanem értem és, ha elkezdem felismerni, hogy minden valóban értem történik akkor már nincsenek "pofonok" csak az elfogadás és a felismerés.

 
Az élet egy lélek "feladat" a lelkünk tudja miért jöttünk ide, ha engedjük megszólalni és hallgatunk rá akkor ő segít nekünk. 
Az aki bennünk szól és bánt, kritizál, lehúz az nem a lelkünk az az egó tudatossága amely a túlélésért felelős. Sokan el akarják pusztítani manapság... én azt mondom egyensúlyban tartani, felismerni mi az ami a mi érdekünket szolgálja és elengedni azt ami hátráltat
A megbocsájtás rengeteg terhet levesz rólunk. A legkönnyebb dolog megbocsájtani, ha felismered, hogy minden teérted történik és nem ellened.Mindegy, hogy az "ördög" érkezik hozzád vagy az "angyal" mindegyik téged szolgál neked segít.Ismerd fel, hogy semmi sincs ellened.

Az óceán körül nincs korlát

Ültem a gép előtt fejemen a füles a dal száguldott bennem. Hihetetlen gyengédséget kezdtem érezni, majd erősebbet szinte tombolót, a karomon, hátamon mellemen érintés bizsergését és hirtelen a hasamban a robbanást. Levegőt nem kaptam és a kéj hullámai végig vágtatnak bennem, teljesen fizikai szinten éltem meg az orgazmust. Reszkettem, megdöbbentem és levegőt sem kaptam. Annyi erőm volt abban a pillanatban, hogy beírjam IGEN. 

IGEN az életre. IGEN az érzésre. IGEN neked a gyógyulásodra és az enyémre és az Övére. IGEN!       Nem vettem észre a szerelmemet a Mindenséghez való szerelmem. Ott van az ő születésében a túlélésem. A fiam szemében a reménységem és minden Ígérete ennek a világnak.

És neked fogalmad sincs arról, hogy meggyógyítottál. Rájöttem. Az IGEN erről szól. Te törölted ki azt a fájó gyönyörű eszement szerelmet ami a húsomba mart a lelkembe karmolt és mindenemet széttépte. Mert elindultam feltétel nélkül, botladozva az igazság az önfeladás tökéletes útján és a földre zuhantam hirtelen. Többé nem sütött úgy a napom. Elvesztettem a jogarom és a palást ami rámborult a fájdalom és a hiány szőtte. Te adtad nekem minden érzésedet eleinte bizonytalanul és zártan visszahúzódásra azonnal készen és egyszer végre feltétel nélkül a kínodban szabadulásodra vágyva. Talán elvitázol elemzed ezeket, de nem számít. Tudom hogy akkor amikor kinyitottam magam, amikor kinyitottál áteresztettem a Mindent magamon és felrobbant a testem is akkor magával vitte az én fájdalmam. A Mindennel lesöpörte a hiányt. Kitöltött majd megszünt és újra kitöltött.Rájöttem az óceán körül nincs korlát... Azóta újra élek. Az a váratlan "érintés nélküli" MINDEN ÉRZÉS extázisa indított el a gyógyulás útján. Olyan tiszta volt, olyan erős olyan váratlan, pedig vártam rá, tudtam és mégis. Akkor úgy éreztem kivilágosodott és tiszta lettem. Az az érzés tart azóta is bennem, a tisztaság a könnyedség érzése...és úgy érzem tényleg szeretek végre, úgy ahogyan csak én tudok szeretni:). Köszönöm Neked minden alázatos hálámmal, hogy felébresztettél-újraélesztettél. A sebeim kitisztultak és beheggedtek. Már csak azt akarom Ti is megtaláljátok egymást újra és tökéletesen.Nincs már helye a hazugságnak a fájdalomnak a haragnak a sértődöttségnek az ÖRÖM az IGEN az töltsön ki benneteket most hogy esik az eső az óceánba és mossa le a fájdalmas sebeinket, könnyeinket.... 

Fagyban izzó ragyogás

Nem hiszem el, hogy mindig fáj a szerelem,
ha rád gondolok lepkék vannak a szivemben.
És mégis a szememre hulló hópelyheket
rózsaszínné festi a kifolyó vérem.A vágy lüktetve ragyog bennem
és mossa zuhogó életté a szivem.
Érezlek mint a vért az erek,
kitöltöd a lelkem a testem
lüktetve, fénylően elengedlek.
Mert semmi sem egészen
a miénk, sem születésünk, sem
életünk,halálunk. A szerelmünk sem.
De azért enyém vagy egy kis időre,
bennem lehetsz, élhetsz és én benned.
Forró viasz-meztelen fehéren
két kezedben fogod az életemet.
Reszketve várlak minden éjjel,
tüzes labdák pattognak bennem 
ha megérkezel gyengéden érintve
Mélyen magamba lélegezlek.
És megyek feléd, ha nem érkezel.
Ráhajlok a szivedre minden érzésemmel
Hagyom hogy be és kilélegezz engem
megköszönlek érintelek viaszfehéren
belüről lágyan kitöltelek Téged.  

Érintésed

Itt áltál előttem. Annyiszor vártam erre az évek folyamán. Elképzeltem mit mondanál és hogy én mit mondanék.

Semmit nem szóltál. Semmit nem szóltam. Csak néztelek. Úgy reszketett a kezem, hogy kiejtettem a tányért. A törés éles hangja térített magamhoz. Hogy nem hallucinálok itt vagy és már szeded is a tányér cserepeit. Otthonosan léptél a szemeteshez. Szétesett a szivem. Odaléptem hozzád. Végigsimogattam az arcod a mutató ujjammal mint mindig. Megöleltél és már csókolóztunk is éhesen marva a másikat. Nem vettem észre, hogy csorognak a könnyeim csak amikor rád néztem a könnyeimen át. Ujjaiddal kented el a könnyeket.

-Hát szia mondtad rekedt remegő hangon. Meg sem bírtam szólalni.

A kezed kerestem összekulcsoltuk az ujjaink. Ugy hajoltam vissza a csókodért.

Egyszerűen semmi nem létezett csak Te és a pillanat ahogy csókolsz ahogy csókollak.

Csak néztünk egymás szemébe és úgy éreztem beszippantasz elmerülök belefulladok a szemed mélyébe. És bennem elindult a búcsúzás.

-El kell hogy engedjelek. Annyira szeretlek, hogy el akarlak felejteni. Mert soha többé nem bírnám elviselni ha elmennél tőlem.

Megsimogattad a tarkómat és ujra csókolni kezdtél. A szemedbe néztem miközben becsúsztattad a kezed a ruhám alá. Égetett az érintésed.Duzzadt és lüktetett a szétcsókolt szám. Csak most! Csak most egyszer még utoljára! Türelmetlenül kerestem a meztelen bőrödet, hogy minél előbb összeérjünk. Nem volt rendszer az érintéseinkben. A szemedbe néztem és beszélni kezdtem a hiányodról és arról most mit érzek. Nem volt összefüggő. Szűkűlt Tágult a pupillád. Magamat láttam benne ahogy rámhajoltál. Csak Téged éreztelek magamban. Nem engedtem elcsúszni a tudatom a szenvedélybe. Csak figyeltem ahogyan kitöltesz, ahogyan érintessz, ahogyan rám nézel és nem láttam mást csak a vágyat, a szerelmet, és valamit amit még sohasem, hogy nem vagy magadnál. Megrándultál minden érintésemtől és egyszerre nem akartam mást csak odaadni neked örökre búcsúzóul magam. Mozdultam és kértelek -Nézz a szemembe. És nyíltam neked, nyíltam magamért. A hasamban feszült sűrűsödött az energia. Éreztem ahogy szétfeszít ahogyan utat tör a fejtetőmön át és felsikoltottam kiengedtem a levegőt, de nem vettem ujjat. Csak a szemedbe néztem. Nem mozdultál lüktetett a világ és a szemedben magamat láttam és a boldogságot. Színtiszta boldogságot.

Hirtelen újra mozdultál erősen szinte dühösen mélyedtél belém. Elsötétűlt a szemed kékje mint a viharos víz.

-Add nekem magad! Add nekem mindened! Nem tudok élni nélküled. Nem tudok aludni. Nem merek egyedül maradni mert azonnal rád gondolok. Nem tudok mást ölelni, sem szeretni mert ott teremsz és rád gondolok. Minden kielégülésemkor téged látlak.Amikor rájövök, hogy nem veled vagyok gyűlölöm magam.Ha látom hogy nem vagy velem lekonyulok. Megőrülök érted. Megőrülök a hiányodtól. Add nekem magad! Adj a nyáladból hagy igyak belőlled. Szomjas vagyok. Haldoklom hagy igyak belőlled. Mit csináltál velem!? Mit csináltál velem?! Én nem ezt akartam! Hagy egyek belőlled.

Harapások a vállamon. Bennem hirtelen feszült a vágy ujra.

-Adj a nyáladból! És csókoltál, ittál, habzsoltál.

Nem voltál magadnál. Valami olyan önkivületben voltál amit nem ismertem. Kétségbeesett és dühös voltál. Haraptál és ittál belöllem. Minden döfésed egy kés volt . Mintha el tudnál pusztitani

-Szeretsz? Kezdjük újra! Enyém vagy érzed ezt?!

Rácsúszott a kezed a torkomra és megszorítottad. Megfojtasz? Ha igen most meghalok. Tedd amit akarsz. Aláígazítottam kézségesen a nyakam a kezednek.

Döbbenet a szemedben lejjebb csúszott a kezed. Majd lobbanás és visszafogtál a torkomra, Nem szorítottad túlerősen. Úgy néztél mintha most döntenél. Közben minden mozdulatod egy tördöfés. Erős, erőszakos, követelőző és végleges.

Mintha meg tudnál engem szüntetni vele.

Vagy valamit ami benned van. Fájtak a mozdulataid, fájt minden döfésed mégis lángolt bennem a vágy egyre erősebben szinte elviselhetetlené és kibírhatatlanná vált.Jó fájdalom volt. Mintha tisztulnék tőle. Vágytam minen következő erős döfésed. Úgy! Tedd! Őlj meg!! Most!!Egyszer csak ordítani kezdtem, nem bírtam a feszülést magamban és éreztem ahogy hullámokban kitör belőlem a fejtetőmön át, de csak ordítottam és hallottam Te is ordítassz. Olyan ősi hangon ami nem emberi. Rám feküdtél és bennem maradtál. Jó volt a súlyod alatt lenni és érezni a nyomásod.Jó volt magamban érezni a lüktetésed az enyémmel közösen. Kegyelmi pillanatok.

-Enyém vagy örökre. Senki nem vehet el tőlem. Visszavonhatatlanul kijelentetted. Már nem voltál haragos, csak elszánt,kétségbeesett, szomorú.

- Tiéd vagyok, mindig is a tiéd voltam és az is leszek. Belém égetted magad. De élni akarok szabadon. Biztonságban. Akár egyedül is. Nem birom ki, hogy elmész tőllem a feleségedhez, vagy a szeretődhöz.Nem birom ki hogy rád várjak.Gyenge vagyok ahhoz hogy szeresselek úgy ahogyan Te akarod. Nem birom azt ami eltört egybe tenni ujra.Harapásnyomok vannak a szívemen. Mi elrontottuk. Bántottuk egymást. Se Te se én nem tudjuk ezt elfelejteni.

Menj el most és soha többé ne gyere vissza. Hagy éljük az életünket tovább. Van kedvesem. Szeret engem. Én is szeretem. Jó vele. Senkit nem akarok úgy szeretni mint Téged soha többé. Nem is tudok úgy szeretni. Ha egy kicsit szeretsz menj el és soha többé ne gyere vissza.Kérlek. Könyörgöm. Tudni akarom, hogy nem jössz vissza többé!

Sírva mondtam. Magadhoz öleltél a válladon zokogtam. Kimerültem.Mélyeket szívtam a bőröd illatából. Búcsúzóul csókoltál azt hittem meghal a világ, vagy én. De minden közönyösen élt tovább. Én is.

Néztem utánnad ahogy kimentél a kapun és beszáltál az autódba. Békességet kezdtem érezni magamban. Majdnem tökéletes boldogságot.

A túlélésről?

Ott a halál sétányán? Ott megszűnik minden akarat. Hörögve jajdulva vett levegők. Utolsó kiszaggatott lélegzetek. Süllyed és rándulva emelkedik a mellkas. Bódulat a fájdalom csillapítóktól. De csak a tudat bódulata. A fájdalom felőröl mindent ami volt az ember. Vasmarokkal fogott egymásbanézős pillanataim. Elsimult, ragyogó, megbékélt arcok.
-És jön a racionális agy ami azt mondja, ez borzalom és nem lehet feleslegesen hagyni valakit szenvedni így napokon, heteken és néha hónapokon át.
-Nincs felesleges szenvedés csak választott szenvedés....
-Passzív eutanázis amit kimondatlanul gyakorol sok orvos a beteg megkapja a fájdalomcsillapítót egyre növekedő adagban ami lerombolja a légzőközpontot és halálhoz vezet. Nincs vizsgálat, nincs gyógyítási kísérlet az élethez szükséges alapfunctiók vannak minimálisan ellátva.
-Bárki aki szeret és ott van. Benne sikoltozik a fájdalom a saját fájdalma a saját félelme a saját kínlódása. 
-A rákosoktól egyébként is elvárják néha hogy mosolyogva halljanak meg és semmi kínt ne okozzanak-némelyikük képes rá...
-Volt aki megútáltatta magát folyamatos házsártosságával veszekedéseivel...mindennap zokogva mentek el tőlle. Azt mondta nekem, most sírjanak, most fájjon nekik, ha megdöglök könnyebbüljenek csak meg....és milyen önző dolog nekem a szivem szakadt meg majd mindennap mindeggyikükért. Az én szivem. Ugye milyen önző dolog? Persze semmi sem egészen a miénk még a halálunk sem de a másik halála nem rólunk szól.
-Édesanyám azt kérdezte: ha meghalok tudni fogom? Vagy ugyanígy szenvedek tovább? Mert akkor az nagy hmm ráb...szás! Megnyugtattam, hogy tudni fogja. Amikor ránéztem valószerűtlenül szép halott arcára, megnyugodtam , hogy tudja.
(de azért nekem fájt)
-Jelen lenni a másik fájdalmának, nem arra gondolni nekünk mennyire fáj a legnehezebb dolog a világon.
Milyen dolog meghalni? Nem megy örömmel. Csak szenvedéssel, fájdalommal és tökéletes feladással. Mire meghalsz nem vagy benne te. Nincs benne az egó. Nem tudom hova lesz de az a makacs valami amik voltunk amikkel túléltünk veszekedtünk az eltünik.Ami ott marad valami gyünyörűséges, ami mi vagyunk. Ami csak születésünk röpke pillanatában és halálunk előtti pár másodpercben van.A tökéletes összhang.
- A többi időben megy az élni akarás a túlélés a harc és a félelmeink, fájdalmaink.
Eutanázia? Álszemérmes dolog azt mondani, hogy gyilkosság és azt is hogy szükség van rá, ezerszer szétboncolhatod vizsgálhatod a végén mindenképp meghalunk. 
-Mindenképpen feladjuk magunkat sőt felajánljuk egy megváltásért, csak azért nevezem megváltásnak mert nincs rá jobb szavam. Igazából csatlakozás és nem elmúlás.
-De ahogy a születés kínját meg kell élnünk úgy a halálét is be kell fogadnunk. Azt gondolom a születéssel kezdődnek a félelmeink és a halállal fejeződnek be. Nem tapasztaltam hogy a hit vagy bármi segítene az enyhülésben...valami mélyen bent játszódó folyamat amihez az élők kívőlről rácsatlakoznak és megadatik mindenkinek a személyes részvétele ebben az átváltozásban. Azt mondják, ha meghal valaki örülni kell az átváltozásának elfelejteni a sebezhetőségeinket.
-Amikor hiányzik valaki az nem a személy hiánya hanem annak az érzéseknek a hiánya amit velük, rajtuk keresztül megéltünk , éreztünk.
A halálos betegségnek mindig kétféle kimenetele lehet az egyik túlélni és aki túlél az megváltozott tudattal, rezgéssel fog hozzá az itteni élethez a másik belehalni és akkor találkozni a hmm forással amit csak a halálon túl tud megtapasztalni aki ezt választja.
- Aki ezen az úton jár bármelyik történik meg vele mindenképpen nyereség lesz számára. 
-Nekünk túlélőknek akik " elveszítenek valakit" nekünk bomlik meg a harmóniánk önmagunkkal szemben a mi személyes forrásunk örömünk zárul be roncsolódik szét addig amig meg nem találjuk újra.
-Nekünk talán a halálra van szükségünk ahhoz hogy tudjuk milyen becses az élet. 
-A halál arra figyelmeztet hogy éljünk. Azt hiszem mi azért tudjuk születésünk pillanatától, hogy meghalunk, hogy élni tudjunk. 
Azt hiszem az eutanázia is meg a szeretet a gondoskodás a haldoklóról mind rizsa, mind rólunk szól a túlélőkről.Hogy nekünk legyen könnyebb élni....
Még az őszinte beszélgetés is amikor meztelen lélekkel hallgatod azt aki meghalni készül....egyik sem róla szól....
-A halál csak azoknak veszteség akik szeretik az eltávozottat vagy bármit éreznek irányában. Az eltávozónak nyereség. Csak a fizikai teste szűnik meg...
-Bocsássátok meg a szaggatot gondolatmenetem....márcsak azért is mert egyszercsak meghalok én is ....

rekviem a fenyőfáért

Tegnap hajnali fél hétkor megszólalt valami istencsapása berregés.Fűrészgép azonosítottam be. Az hagyján hogy szombat volt és munkanap de mi a jó fenéért kellett a favágási akciót hajnalra tervezni?
Kávézás közben szemléltem hogy a hatalmas fenyőfát a szomszéd udvarában amin mindig pihen a szemem elkezdték legallyazni. Ekkor ahogy néztem a csupaszodó fát még reméltem, hogy nem lesz kivágva. Frusztrált voltam és kommunikációra alkalmatlan. Jobbról a rádió loccsantotta rám az erkölcstant és hittant az általános iskolákba mint híreket....persze nem én kapcsoltam be azt a rohadt rádiót szemből a fűrészgép hasított a fába. Balról a szomszéd néni csevegett a kutyájával imígyen "egy kettő neked szarik a festő" magamban pedig a fa sikoltozásait éreztem ahogy darabokat vágnak le belőle és még telefonon is komunikáltam volna.... Totál kiakasztó reggel. És a hatalmas fenyőfa egyre kopaszabb lett és én azt kérdeztem fel lehet jelenteni a szomszédot amiért kivágja a saját fáját azért mert nekem ez pszichés traumát okoz? Én idióta nekem okoz pszichés traumát???? Mikor a fa sikoltozott bennem???Akkor ő mit érzett???? Milyen traumát???? Na most csak gondolatban folytatom mert szitokszavak jönnek csak elő és válogatott hosszadalmas a káromkodási szókincsem....tehetetlenségem most is elszomorít....

----és elkezdték felülről ledarabolni a fát. Hatalmas fácska zuhant le a csúcsról és a fogam megcsikordult ahogy néztem a groteszk csupasz torzót meredni az égbe....az alpinista legény lejjebb csúszott és elkezdte lejjebb is nyiszatolni a sikoltozó fát és bennem a képek peregtek a téli havas fáról a tavaszi madárcsicsergős fáról. Fogalmam sincs hány madárfészek volt rajta és a fa tovább könyörgött "Ments meg !!!!" és én tehetetlen voltam....

Az a fa részese volt az életemnek az ébredéseimnek a napjaimnak madárkák pihentek rajta láttam minden állapotában ahogyan ő is ismert minden állapotomban és én semmit nem tudtam érte tenni csak végignézni hogyan ölik meg.

Nem vigasz hogy az udvarunk kivilágosodott ma reggel nem hozta közel a szemem a fenyőfát tekintetem egy sivár háztetőn siklott el és akkor becsuktam a szemem kinyitottam és előragyogott helyén a fenyőfa ezüstös fehéren és eltakarta a sivár háztetőt egy rövid időre.... kicsordult a könnyem....

macska nevelés:)

Elgondolkoztam a tegnapi fészbukkos szösszeneteken amit Füsti macskám idézett elő. És eszembe jutott Neó cica aki engem megtanított macskákkal élni.
Neó cica a fiam vágya volt és mivel macskaszőr allergiás komolyan végiggondoltam a dolgot. Oda jutottam a macskaszőr nem kizárható tényező az életéből az iskolában is találkozik vele mert a macskás gyerekek ruháján biztos van a szomszédoknak is van mindenkinek van köröttünk macskája tehát a macskaszőrt nem tudom távol tartani tőle innentől megvizsgáltam magam akarok -e macskát.
Nem akartam, de a fiam igen és ezért a szív döntése az lett, hogy jöjjön a nyüdves macska megleszünk vele se nem szeretem se nem utálom.
A macskagyerek év végén ígérődött nekünk az iskolatárstól, hogy majd egy hét múlva érte mehetünk.
Addigra a gyerek szétszedte az idegrendszerem és komoly alkudozásokat folytattunk mely szerint a macska kinti macska lesz....végre eljött a nap és mentünk a macskagyerekért. Meleg volt. A macskagyereket másfél órás küzdelemmel tudtuk megfogni szőlő sorok közt cikázott oda vissza és simán lóvá tett mindannyiunkat. Én láttam a szemén, hogy röhög is rajtunk rendesen. Én nem tudhatom miért a legkisebb és vörös macska kelet.... volt ott fehér, hagyományos házi macska, többszínű és fekete is barátságosak és nem félősek, vadak mint a testvérük Neó.

Ő Neó cica.

Tehát hazavittük Neót a fiam egész délután mással sem foglalkozott csak a macskagyerekkel....estére elkezdődött a cirkusz hogy hagyjuk benn aludni....emlékeztettem a gyerkőcöt a megállapodásra és kitessékeltem a macskagyereket az udvarra....némi bűntudattal és próbáltam magam meggyőzni, hogy eddig is az udvaron lakott....persze most magányos, de majd megszokja....és a gyerekem igaz rettegése, hogy mi van ha reggelre eltűnik, elvesződik a Neó ??végül engedményt tettem....Aludhat a macskagyerek a konyhában, de nem tovább.... békésen elkezdtünk volna szuszókálni ám a macskagyerek felfedezte az ajtó kilincset és arra felugorva nyitotta a szoba öreg ajtaját....fogalmam sincs öklömnyi macska létére hogy volt képes ezt megcsinálni, de pillanatokon belül benn volt az ágyunkban....kitámasztottam a gyerek trombita bőröndjével az ajtót jobb ötletem nem volt na ez távol tartotta....nehezen aludtunk el mert folyamatosan küzdött az ajtóval....nem nyávogott csak a koppanásokat hallottuk....aztán arra riadtam valami belemar a lábamba és valaki jár rajtam....hát az ágyra felugráshoz a lelógó lábam használta....belefáradtan próbáltam aludni és akkor elhelyezkedett köztünk és dorombolni kezdett ordítva ez a traktorhoz hasonlatos hang eresztett álomba....reggel félkábán ébredve elindultam a szokásos menetrendem szerint kávét bekészíteni....pisilni....és eccercsak valaki berohant a lábaim közzé mint egy féltégla és majd orra buktam és megszólalt....mit megszólalt, ordítva ! nyávogni kezdett....rémülten próbáltam meg elcsitítani hagy aludjon a gyerkőc még, és persze adtam enni neki....végre kiültem a teraszra és elkezdtem volna a reggeli szertartásos kávézást cigizést és a béke élvezetét amikor Ő végigcsikarva a lábam befészkelte magát az ölembe és dorombolva dagasztani kezdett a szattyánbőr combjaimon....körmei nyomán felszálkázódott a bőröm....néztem az öklömnyi jószágot és elmondtam neki a szabályokat szépen csendeskén....én a naiva....alig egy hét múlva már automata alvajáróként botorkáltam reggel és adtam neki aki lábaim között kerregve és fogászati fúrógéphez hasonlító idegölő hangon követelte az ételét és én hűséges rabszolgaként adtam neki a mózsit pisilés kávézás és cigarettázás előtt....a humán embertársaim akik túl akartak élni azok még levegőt sem mertek venni az ébredésem utáni fél órában és utána is kerülték a kommunikációt velem még egy bő óráig, de nem így a Neó nevet kapott macskagyerek az első reggeli eseményünk szertartássá változott....táplálkozása után a lábamat létraként használva jött az ölembe és kezdett ott dorombolva pihenni....természetesen az ágyunkban aludt....ennyit a szigorú szabályokról bátran kijelenthetem a macskák java része individualista :-D Neó beilleszkedett az életünkbe a fiamnak csak legugolnia kellet és már rohant is hozzá, hogy honnan tudta hogy hívva van azt én nem tudhatom.... bóhókás szökkelő játékai a lehullot szilvákkal, falevelekkel vagy bármivel megnevettetett és naponta szórakoztatott minket....éjjelente az ő dorombolása segített álomba minket....látszott rajta, hogy erős, kemény, hatalmas macska lesz belőle járása mozdulatai méltóságteljesek voltak....nevelt minket folyamatosan a toleranciára....éjjelente már titkos utakon járt zajlott a macskaszerenád....egy reggel nem várt már és nem akart elgáncsolni türelmetlen macskakérésével és tudtam, hogy baja esett....kétségbeesett csend ülte meg a házat....másnap a szomszéd elmondta hogy látta a tetemét egy másik macskával együtt ütötte el valami lelketlen gazember....én életemben először hazudtam a fiam szemébe, hogy Neó családot alapított és most azokkal él....védi a családját....anyai szívem megsejtette, hogy mennyire szüksége van a fiamnak erre a kegyes csalásra....hosszú ideig várta vissza a macskát mindennap....üres lett a lakás és reggelente is hiányzott nekem i9s rettenetesen....mintha elveszett volna a jókedv a házból....gyászoltunk. Másik macskáról szó sem esett hosszú ideig....aztán egy év múlva a fiam megemlítette, hogy szeretne egy macskát mert Neó már biztos nem jön haza....minő véletlen előző nap mondta a kolleganőm, hogy macskaszaporulat van nálla....két hónapot vártunk a fehér macskagyerekre akinek a homlokán egy ecsetvonásnyi diszkrét szürke szín is keveredett....telefonon fotózva hoztam a híreket a fiamnak a várakozás ideje alatt....már rutinos macskatulajdonosként fogadtuk megvolt a tálkája a macskaalom tálcája és a macskaalom is és megérkezett White....a neveket a fiam adja mindig....és hirtelen macska dömping lett a szomszéd Hópehelynek nevezett siheder macskája

is hozzánk költözött a White-tal élt aludt....nálunk kosztolt....kicsit mulattatott és aggasztott, hogy az egyik fiú a másik lány mi lesz ebből és alig éltünk így egy hónapot amikor macskalopásra vetemedett a család....történt az, hogy a másik kolleganőmnek is macskaszaporulata támadt és tudtam gazdikat keres....mutatta a telefon képeket elbájolt a két vörös és szürke macskagyerekek, de acélos lelkületemmel nemet mondtam....ám észben tartottam, hogy gazdára van szükség....egy januári napon érkeztek hozzánk kosárban piros kendővel lekötve....megnéztem őket és aztán kemény szívvel visszatettem a kosárra a fedést és elvittem a leendő gazdáknak a szomszédban akik éppen költözködtek....mivel éjszakáztam és a szemeim kifolytak már a fáradtságtól, hát lefeküdtem aludni....arra ébredtem, hogy valaki traktorként dorombolva helyezkedik az ágyban mellém és teszi a kezemre valamely alkatrészét....küzködve nyitogattam a szemem és egy kis szürke gombócból zöld macskaszempár nézett rám két keze pedig a karomon pihent....kicsit késöbb huppanást éreztem és a vörös is megérkezett....mi történt? Kérdeztem teljesen felébredve....családom tagjai szemlesütve közölték bizony macskát loptak és jött a puhításom....hogy milyen szépek....hogy mennyire aranyosak és 10 perc alatt legendát szőttek köréjük....holott nem kellet már engem puhítani hiszen ágyamra érkezéskor örökbe fogadtam a két öklömnyi macskagyereket

Íme a teljes macskacsalád....legalól White....vele gömbölyödve a tarka Hópehely a kis szürke Füsti....és a vörös aki a Rozsdi

keresztnevet kapta a fiamtól ünnepélyes ceremónia keretében....Ám valami relytélyes oknál fogva elébb a hatalmasra növekedő White tünt el később a Rozsdi macskasiheder is aki pedig túlélt a két kutyával egy egész éjszakát egybezáródva....a kutyáim nem macskabarátok....de mindig bemutattam az új családtagot és a lelkükre beszéltem ígyképp ....Nézzétek meg ez White a mi családunk tagja....szagoljátok meg és bőráldozatot hozva odanyomtam a macskát az orrukhoz a macska pedig felborzolva kétmétereseket köpködve hántotta vérzővé a kezem....a kutyák megértették....a macskák elfogadták....de minden kemény felséges macska eltűnt....elvesztésüket már nem siratta annyira a gyerekem hiszen a többi macska vigasztalta és lekötötte....de bennem bizony vízhangot vert a hiányuk....Hópehely gömbölyödni kezdett és bekövetkezett amitől tartottam szaporodásnak indultunk....Hópehely szülését én vezettem le nekem nyávogott kétségbeesetten és én készítettem a nyúlketrecbe a szülőszobát és segítettem ki belőlle a két hatalmas macskagyereket....

A két macskababa a Dagi és Folti nevet kapta....valamely rejtélyes okból kifolyólag a fiú a Folti (felől) a fényképezés napján beteggé vált és hiába kapott az orvostól injekciót bizony pár óra múlva elpusztult....a Himnuszt énekelte a fiam a kerti temetéskor végső fekhelyét virágszirmokkal bélelte....Dagi pedig egy harcos nokedliként támadt mindenre ami mozdult és ami nem a hozzánk költöző tacsót pedig öklömnyi macska révén is hatalmasra borzolódva átkozódva köpdösve üldözte ezen teljesítménye révén a híres Janics Natasa hatalmas küzdő lelkére emlékezve elkezdtük rá felválltva a Janics és a Natasa nevet használni....rendkivül mulatságos volt ahogy megszelídítették egymást a kutyával....

A macskagyerekek születése előtt ütötte el az autó Füstit és élesztettem újra minden szakmai tudásommal rettegve zokogva. Jó pár napig aggódva figyeltem a ziháló lélegzését....bevallom a kígyó újraélesztésén kívül még erre a hőstettemre legbüszkébb a családom:).... mit számít az a sok ember....hiszen őket nem ismerték....

Füsti

balról A Nati jobbról a Hópehely gömbölyödik a széken

A macskák türelemre, szeretetre, kitartásra és a személyek szabadságára tiszteletére tanítottak.... örülök amiért mindennapjaink részesei....vígyáznak ránk bármilyen rejtélyesnek is tűnik bizony őrszemek Ők....

Nati és Füsti barátsága :

félre(s)értések

Ott fésülködsz a tükör másik oldalán....pont úgy mint én....ugyanazok a mozdulataid....ugyanazok a gondolataid....aztán hirtelen senki nem ért semmit....és jönnek a félre értések végül a félre(s)értések.

- Ki vagy te?
- Én Te vagyok.
- Mit bámulsz?
- Magamat keresem Benned....

Most hirtelen nem tudom melyik tükör.... melyik oldalán vagyok Én.... melyik oldalán vagy Te....és Te keresed bennem magad?Vagy Én keresem benned Magamat....
Mikor a hülye picsákat írtam nem gondoltam feléd csak magam felé, de te megtaláltad Magadat Bennem és jött az érzelmi dráma mert én még Magamat kerestem Benned és nem ismertem fel hogy Te találkoztál Magaddal Bennem....vagy a valamelyik tükör valamelyik oldalán valakivel....ó nem.... Te Magad keresed Bennem hiszen csak azt ismerheted fel ami megvan Benned....



félre(s)értések nélkül :) lehetek Én is Benned az az Egy?

Anyám kutyája Pötyi

Anyám kutyája. Több mint egy éve örököltem Pötyit anyámtól.
Pötyi mindig nagy vihánccal üdvözölt amikor anyámhoz mentem. Beszélgetéseinket végig ugatta még a telefonbeszélgetéseinket is. Valószínűleg féltékenységből és azért hogy szeressük foglalkozzunk vele. Pötyi foxi keverék.
Anyám az egyik szomszédjától hozta el az ellopott ebgyereket.Mert ellopták valahonnan ahol szerették ezt a kutyust, majd megunták és láncon tartva nem etették, nem itatták. Anyám nem bírta nézni a csontra soványodott kiskutya szenvedéseit.
Átment a szomszédba megemlegetett mindent rendörséget is majd elhozta Pötyit.
Anyámnál láncon volt mert így tudta megvédeni a szomszédoktól.
Akkoriban is nagyon nehezen élt anyám, ennivalóra is alig futotta, de a kutya kigömbölyödött, jól elvoltak egymással. Nem tudom pontosan hány éves lehet talán 8-10 éves.
Az első éjszakákat végigsírta nállunk és szótlan volt.
Most itt futkos a hátsó udvaron és vigyázza az első udvart az idegen macskákat megugatja a rendszeres látogatókat másként jelzi.
A mi macskánk szabadon jöhet -mehet.
Nem akartam kutyát, egyáltalán nem.
Két kutyát vesztettem el a mai napig is fáj a hiányuk.
Itt van anyám kutyája mosolygok rajta úgy ül mint egy buddha majdnem lótusz üllésben. Ilyent nem láttam még kutyánál. Sokszor felemeli egyik mellső lábát és úgy álldigál.
Érkezése után nemsokkal kerekedő hasa elárulta, hogy nem egyedül érkezett hozzánk. Nemsokára megszületett Ghost egyszem gyereke aki egyáltalán nem hasonlított az anyjára.
Ma elaludt Pötyi. Elment anyám mellé. Élt velünk 20 hónapot. Tegnap még megsimogattam ma már nem jött elő. Elaludt. Öreg volt, de végig vidám és mozgékony. Hiányzik és hiányával anyám hiánya is felerősödött. Szerettem, hogy velünk van mintha egy kis darabja élne velünk anyámból....Jó pihenést neked Pötyi.

-jelenlét-eutanázia-hospice

Azt hiszem ez a téma örökös vita tárgya marad. Annak idején azért hagytam ott az Intensiv osztályt amit nagyon szerettem mert egy 41 éves rákos nőt egy nap 6x kellett újraéleszteni, holott annyira lesoványodott, hogy a hasfalon keresztül a csigolyáit ki lehetett egyesével tapintani. A hatodik újraélesztésnél elpattant bennem valami. Most is előttem van a cselekedeteink kegyetlensége a defibrilátorral megütött pihe test torz rándulásai a szem sarkából lecsorduló könnycsepp. Kegyetlenségnek éreztem az újraélesztést. Akkor fogalmazódott meg bennem a mindenkinek joga van meghalni érzés. Bár még eutanázia híre sem jutott a fülünkbe. Visszastartoltam a belosztályra és azt láttam a nállunk dolgozó utolsó apáca imádkozik a betegért az ágy mellett az hörögve kétségbeesve vonaglik az ágyon. Egyáltalán nem nyugtatta meg a másik ember jelenléte imája fájdalmai, voltak.
Olyat tettem ami ütötte a kórházi belső leíratlan szabályt. Felszívtam az orvos által előírt morfiumot és beadtam a betegnek. Gizellát pedig otthagytam imádkozni mondtam mindent megcsinálok az egész osztályon. Közben figyeltem ahogy a haldokló megnyugszik tudata eltűnik a kábítószer alatt, igaz a fájdalmait is elnyomta.Estére halt meg. Arca békés volt.
A hozzátartozók kapaszkodó szeretete a kétségbeesés, hogy minél tovább éljen akit szeret a hazudozások oda-vissza kíméletből és szeretetből. Ezek azok amik megfosztják az embert a békétől. Ezek azok amik kapoccsá válnak. Jelen lenni és elengedni bizony meg kell tanulni, ha máskor nem akkor a meghaláskor. Kísérni hasonló folyamat mint maga a halál.Számtalan haldokló mellett ültem az utolsó légvételig a kórházban is.Mikor azt gondolná az ember nincs is szükség rá és a másik nincs tudatánál akkor ad jelzést a másik, hogy maradj még.
A halál megváltoztathatatlanul eljön. A halálra is meg kell érni. Felfogni és elfogadni az érkezését. Röviden írom a halál öt szakaszát.

-elutasítás
-düh
-alkudozás
-depresszió
-belenyugvás

Régen amikor generációk éltek együtt természetes volt, hogy a halálozás is mint ahogy a születés is otthon a szeretteink a családunk körében történik meg. Együtt érték meg a kapcsolatuk kiteljesedését a gondozás folyamán. Láthatták az utat ami a halálhoz vezetett. Elfogadhatta a hozzátartozó aki gondozott a család aki jelen volt és maga a haldokló is a folyamatot. A halállal kiteljesedhetett a kapcsolat és az összes érzelmek oda -vissza kifejeződhettek....elkezdve az élők gyászmunkáját is ezzel.

A halál egy teljesen élettani normális folyamat volt addig amíg be nem zárták a kórházak vastag falai közzé. Amíg el nem különítették a haldoklókat az élőktől.

A haldoklók legtöbbször igénylik, hogy beszélhessenek a halálról.A saját halálukról is. Rendelkezhessenek a temetésükről a ruházatuk viseléséről. A legtöbb hozzátartozó ettől visszaretten és rémülten próbálja elhallgattatni szerettét. Ahogy az idő múlik az emberben felmerül a halála ilyenkor azzal a hozzátartozóval akivel bensőségesebb a kapcsolata azzal igyekszik megbeszélni a temetésének rítusait. Azt javaslom, ha erős és egészséges szerettünk édesanyánk, édesapánk hirtelen erről kezd beszélni, ne utasítsuk el. Ne fojtsuk belé a szót azzal, hogy ez még soká lesz vagy jaj anya!Hanem segítsük őt azzal, hogy megkérdezzük milyen zenét szeretne pl.
Tudom, hogy nem könnyű. Tudom, hogy hirtelen félelmetes, de azt is, hogy milyen megnyugtató az idősödő még egészségesnek tűnő ember számára, ha erről beszélhet.Megnyugtató mert elmondhatja tisztán a gondolatait kívánságait. Megnyugtató mert tudja, ha jön a vég akkor lesz aki mellette van aki megteszi az utolsó szolgálatot neki amivel még ő rendelkezhet.

-Aktív eutanázia Magyarországon pl.: amikor kikapcsolják a gépeket, leveszik a lélegeztető gépről és várnak.Alapvető gyógyszeres és egyéb ellátást és megkapja a haldokló.
Vagy amikor megemelik a fájdalomcsillapító adagjait és alkalmazásának gyakoriságát. Kimondatlanul is ennyi az aktív eutanázia. Ennyire enged teret a meghaláshoz való jognak a magyar törvény.

-Passzív eutanázia az amikor beadjuk az alapvető gyógyszereket nem törekszünk a gyógyításra gondozzuk a testet és a lelket. Magyarországon elindult a Hospice passzív eutanázia egyesület a címet nem pontosan írom csak a főbb ismertetőit ennek az egyesületnek megalapítója:Polcz Alaine (1922—2007) pszichológus, tanatológus. Érdemes munkásságának utána nézni cikkeit, könyveit elolvasni és a videómegosztókon meghallgatni őt.

Segítőként tapasztaltam mennyire fontos a bizalom az alázat az eltávozni készülő felé.Milyen kapcsolatok épülnek ki a gondozott és a gondozó között. Milyen hosszú lehet az út addig vagy épp a hirtelen rövidségét amikor esetleg csak percek vannak a meghalásig. Milyen fájdalmas a hozzátartozóknak és mennyi a fájdalom bennük.
-Tudom, hogy a meghalás egy út ennek az életnek a vége és elengedése és egy új út kezdete....egy döntésé ami bekövetkezik mindenképpen. Az ember egy olyan élőlény aki születése pillanatában is tudatában van a halálnak és az idők folyamán míg megérik a halálra egyre többször szembesül is vele.
Láttam a békét ami a halál pillanatával érkezett.Megkaptam az üzeneteket is melyek misztikusan érkeztek és megtapasztalásaik megváltoztatták a halálról való gondolataimat, felfogásomat.

Fontosnak tartom, hogy ott legyek, ha engem kérnek segítségül, addig ameddig szükség van rám.
- A haldoklók nem elvettek tőlem, belőlem, hanem adományoztak az életemhez.Az életem nem feketévé és sötétté vált, hanem segített a fény az élet szépségeinek megtalálásában. Köszönöm.

pisilések küzdelmei:)

Na igen a pisilés. Otthon elég kényelmesen a saját megszokott intim szférádban és a számodra megfelelő higiéniai állapotban komfortosan elvégzed. Általában nem kell várnod a helységre csak, ha népes a családod vagy vendégség van. Na jó némi csete pata lehet a családod hím tagjaival akik sehogy nem képesek ülve pisilni, de az üllőkét felhajtani és visszahajtani sem. Ha párszor nekik kellene a wc-t kitakarítani és lemosni minden pisicseppüket a slagozásuk után lehet megértenének minket nőket miért frusztrál a fel nem hajtott üllőke vagy a vissza nem hajtottra, ha rácsapnák félálomban a jéghideg porcelánra a feneküket biztos megértenék miért fontos visszahajtani. Ezek a női "hisztiknek" egyik kiindulása, hogy úgy tanuljuk kislány korunkban nyilvános wc-n nem pisilünk amíg nem muszáj. Anyukánk a szemünk láttára törli le a nyilvános wc üllőkéjét még papírokat is rak rá szépen hogy elfedjék a mocskos részt majd ezek után megkér, ha lehet ne ülljünk rá az üllőkére. Ez a félig ülve félig állva testhelyzet megtartása pl sok sok tanulást igényel ami stabil wc-n is igen nehéz megtartani. Mikor úgy döntesz, hogy mégis használnod kell azt a rettegett nyilvános helyiséget és betámadod eléggé elrettentő tapasztalataid lehetnek. Pl egy szinházi előadás szünetében hosszú sor áll a női toalett előtt míg a férfi részlegnél semmi tumultus az urak vígan jönnek ki és be. Nemrég egy ilyen alkalomkor kezdtem gondolkozni miért is járnak a nők csapatostól pisilni. A férfinép szerint kipletyizni a különböző dolgainkat. Tehát állok a színházi soromra várva a nők egyedül vannak semmi páros vagy csapatos rajzás mivel ide főként a párjukkal jöttek. Egyesek arcán szenvedés és keresztbe tett lábak jelzik az ügylet sürgősségét. Ez a szenvedés fokozódik amikor már a helyiségben várakozol ahol egyesek kezet mosnak mások lehúzzák az öblítőt szinte ingereli a folyó víz a kisdolog eleresztését. Ilyenkor a hólyagod már nagyon fájdalmasan feszül kisebb izadtságcseppek elindulnak a homlokodról a lábaid megcseréled a tenyered izzad a szemed egyre jobban kiguvad (feltehetőleg az agynyomás fokozódása is fellépett nemcsak a hólyagnyomás kritikus). Minél közelebb vagy a kis helyiséghez annál kevésbé tudod tartani magad. Úgy érzed mingyárt bepisilsz. Azt hiszem ilyenkor kezdünk valamiféle jógalégzéseket elkezdeni és lábat csereberélni. Ilyenkorra szó sem lehet hogy kiválasztod a neked tetsző kis rekeszt a 3-4 részből. Beéred azzal ami szabadul mikor te vagy a soros és ügyesen elgáncsolod az eléd tolakodni készülőt esetleg némi könyökütést helyezel be, de azért empatikusan gyomor vagy oldali érintéssel az alhast elkerülve elvégre pontosan tudod, hogy nőtársad is mindjárt ,de mindjárt becsorgat a nylonharisnyájába is. Bizony bizony ez a farkastörvény a színház illedelmes környezetében is működik a gyönyörű ruhák a hajköltemények parfűmök tengerében. Tehát ügyesen megszerzed a rádeső helyiséget. Szembesülsz azzal, hogy a kilincs furcsán nedves az ajtót pedig nem tudod bezárni. Nedvesebb mint a tenyered aztán a padlón kisebb csermelyeket találsz amibe igyekszel nem belelépni főleg ha magassarkúban tipródol. A wc üllőke vagy papírcsíkkal letakart és nedves vagy akár különböző színekkel festett is lehet illetve ezek kombinációja bármilyen felállásban előfordul.Esetleg barna pettyes a porcelán de ilyesmin nem akadsz ki a szemetes mellé dobott intim cuccost is ügyesen kikerülöd főleg ha hengeres fajta de a ragasztós cuccot is érdemes nagyívben elkerülni mert aztán az istennek sem tudod a cipősarkadról levakarintani a kezed segedelme nélkül. Erre még gondolni is szörnyű. A táskád, még azt a cseppet sem tudod felakasztani mert pont a te külön helyiségedben nincs meg a fogas vagy ha felakasztod a táskád akkor az a fogas pont olyan magas, hogy leérjen a tatyó gyanús nedves padlóig. Ilyenkor a nyakadba akasztod a táskácskád tekerve kettőt a szíjján a nyakad körül és örvendezve gondolsz arra hogy az alkalmi táskád van nálad és nem a munkába járós 20 kilós túlélőtáska. Felrántod a nyakadba a szoknyád ruhád és remegve igyekszel egy kézzel harisnyát és bugyit lecibálni mivel a másik kezeddel a nedves kilincsbe kapaszkodol, hogy zárva tartsd az ajtót és senki ne rontson rád.
Tehát mivel nincs már időd letakarítani az üllőkét felveszed a se nem álló se nem üllő helyzetet és megpróbálsz csorgatni. Ilyenkor rántják meg kívülröl az ajtót és válaszolsz lila hangon hogy foglalt !!Kényes egyensúlyodból persze kibillensz és a hólyagod pár másodpercre görcsöt kap ennek a felengedéséhez pár pillanatnyi szünet és relax gyakorlat szükséges mire ez megtörténik ismét megrántják kívülről a kilincset. Ismét kiszólsz hogy foglalt ki ki vérmérséklete alapján esetleg különböző jelzőket is hozzátesz. Miközben a pihe táskád himbálózását nézed próbálod elengedni magad és végre sikerül is. Minő megkönnyebbülés! Szinte kéjes öröm tölt el na ilyenkor érkezik a harmadik bepróbálkozás a kilincsnél. Ezt egyébként sosem értem akik kint vannak pontosan láthatják hogy bementem és még nem jöttem ki. Tehát bent vagyok. Vagy némelyek azt hiszik x aktásan képes vagyok onnan eltűnni és ők hamarabb bejutnak? Tehát érzékeled hogy némi melegség végigfolyik a lábad kicsi területén. Meg sem rezzensz igazítasz a helyzeteden és csorgatsz egy Buddha türelmével tovább. Mire befejezed a combjaid remegnek a szokatlan megterheléstől. Ekkor jössz rá, hogy elfelejtettél a bejáratnál tekerni magadnak papírt vagy nem olyan a szokás erre és a fülkédből viszont elfogyott. Na ilyenkor kezdesz a túlélő papírzsepiért kotorni az alkalmi táskádban egy kézzel. Végre megtörlöd magad és az a malőr sem ért hogy a feneked a rettenetes üllőkével érintkezzen. Fél kézzel ráncigálod magadra a bugyikád és a nylon harisnyád. Lehúzod az öblítőt.Felemelkedve letekered a nyakadról az alkalmi kistáskád és méltóságteljesen kilépnél a fülkéből mikor valaki szinte berohan melletted és kilök az ajtóval így kecsesen ráhajolsz a mosdóra és megkönyebülsz, hogy legalább van szappan. Igaz nyúlik és málik de szappan. Mert az általában nincs. A kézszárítóhoz nem sorakozol be nedves tenyereddel feligazítod a harisnyád egyúttal megtörlöd a kezedet. Odakint kellemesen mosolyogsz a párodra aki mit sem sejtve megkérdezi hogy mi tartott ilyen sokáig. Ilyenkor azt hiszem ismét veszünk egy mélyebb jógalégzést és nem válaszolunk esetleg dünnyögünk valamit.
Nos ezek a helyzetek pl sima nyilvános illemhelyen fokozottabbak lehetnek és ne beszéljünk a toy-toy cuccokról egy egy kültéri koncert alkalmával vagy a 200 kilométeres vonatút alkalmával mozgó járművön elkövetett pisiléssel egyéb elrettentő példáim már külországi illemhelységi állapotokról szólna ahol pl nem használatos az angol wc csak a taposó khmm rács és a lehúzóka kétméteres magasságban lengedez. Bár ennél lesúlytóbb pisildében is jártam valahol Oroszországban ahol az öblítés szuttyodékos vederből történt saját kézügyileg egy "taposós luk " felett ami átmérője sacc 15 cm volt na abba beletalálni bármivel szintén elég ügyességet és elszántságot igényel.
De megesett az ellentéte is egy ultramodern wc-ben elébb kezdett a fenekem alatt körbefordulni az automata üllőke mosó mikor még rajt ültem elég hökkenten ugrottam fel onnan. Na ott pl a különböző titkos hieroglifák tanulmányozása ellenére se tudtam kezet mosni addig amíg egy gyakorlottabb nőtársam megfigyelése után rájöttem se nem nyomni se nem csavarni se nem hajtani de sehol csak alátartani ....
Kipróbáltam az ilyen események ellen kifejlesztett női állva pisilő tölcsérszerű cuccot, de nem sikerült állva pisilnem valamilyen gátlásom miatt így tökéletes leírást erről az élményről nem tudok adni hacsak annyit: nekem állva nem megy:)

Tehát miért megyünk párban pisilni? Hogy segítsük egymást a kilincs az akasztóka hiánya esetén hogy beadjuk a papírzsepit megtartsuk a táskát a kabátot és őrízzük, védjük a barátnőnket az ilyen kényes műveletek közben.

megyünk

Szóval megyünk mindig a fenyő illatú úton egyre többször felragyogva Én Te és Ő és jönnek mások is és meg fogják érteni a fenyő illatát. A szeretet az igaz mindig és mindenhol.Legyél te bármi vagy bárki csak az a szeretet számít amit a fenyő illatában adsz.Mindig és mindenütt ott leszünk a fenyő illatában.Nemcsak egy perc, óra vagy év....Késő sötét éjjel pedig fényekké válunk egymásért. Fenyő illatú fényként ragyogva mutatjuk az utat minden fénynek csendesen. A szeretet maga a pihenés. A lélek pihen, ha a szív szünetelteti a ritmusát, ha a tüdő megszünteti a mozgását a szeretet akkor is létezik a fenyőillatban csendesen mindig....

széken a lepkék

Emlékszem az összes ígéretre amik beszennyezett lepkeként ülnek a széken.Kaptam a szenvedélyes ígéreteket a boldogságra. Elhangoztak a szavak "örökké" "szeretlek" "soha" és "mindig". Halott hazug szavak a sárga lámpafényben, szárny égett pillangóként repkednek. Meggyalázta őket a szerelem. A szerelmet karon fogta a Szeretet. A Te szereteted besétált az életembe és most ülnek a széken az égett lepkék.
Benned hiszek, hogy semmi szárnyam nem fogod megégetni.Mert a szerelem olyan nagy tűz aminek lángja túl forró, túl erős és túl birtokló.
A Te szereted az egyetlen ami alázattal térdelt mellém a sárba. Te térdelsz mellettem Kedves. És a szárnyunk összeérve remeg.Túllépek minden elhalt szerelmem sírján. A szárnyam ragyog. Minden szivárvány színében. Nézd meg a szívem! A szívem tiszta és szűz újra.
Minden égett szárnyú lepkét arra kérek fürödjön újra a szívemben és repüljön el a magas csillagokig.
Nincs bűn már és nincs tovább fájdalom mert a szeretet megérkezett.
Azt gondolom ha én is egy lepke vagyok, lángoló szárnyú lepke akkor repülnék égve. Engedem, hogy lássad minden fényem színem és ha a székedre esnék elszenesedve azt gondolnám utoljára: jártam a Szeretet Lángodban mert csak így volt értelme. Így lett az én szívem tiszta és szűz....Mert a szereteted szelíden megérkezett....

Nincs maszk a szíveken.

Ahogy húztad a kötelet
úgy ébredtem fel.
Lassan. A szemem
még zárva. Szivem
még tágranyílva lüktetett.
Aztán jött az idő a történések.
És belémkortyolt a tömeg.
Nézz rám! Ne keress
itt vagyok neked, itt lüktet
a szivem. Ne máshol keress.
Én ülök a hullámvasúton veled.
Emelkedek süllyedek. A tükörben
én nézek rád vissza. És a szíved
dobbanására én felelek.
Ahogy kinyitom a szemem
észreveszem a szívverésed
mintáiban a saját jeleimet.
Nincs maszk a szíveken.

A macska

Bringázni voltunk a fiammal. Béke volt szabadság és még a nyár illata. A folyópartig mentünk. A fiam gyakorlatlan bringás sokszor kellett megállni mert nem bírta a karja, de jött hősiesen örömmel. Élveztük a fényeket a levegőt a madarakat és az illatát a természetnek. A folyóparton leültem néztem a vizet és emlékeimbe merültem. Kisgyerekké váltam és emlékeimben nagyapámmal horgásztam, aztán a szerelemre emlékeztem. Kavicsokat dobáltunk a vízbe fűszálat, hogy a lusta sodrását nézzük a víznek. Néha halak ugrottak fel. A gyerek elbóklászott kicsit. Én még az emlékeimben jártam mikor meghallottam a segélyhívását fülemmel halottam, hogy nem neki van baja, de mégis elöntött az adrenalin a hangja irányába igyekeztem.
Macskanyávogást hallottam olyan panaszosat olyan kétségbeesettet, hogy a szánalom már összerántotta a gyomrom.Ott feküdt Ő az út szélétől bejjeb és a döglegyek sokasága zöldeskedett rajta.Elborzadtam.Nézet rám világoszöld szemével és jajongott odanyúltam lehajtottam a legyeket rólla megérintettem a gerincét és televolt légypetével csomókban fehérlettek rajta az élősködők.Iszonyat járt át.Kétségbeesettségemben egy pillanatig az járt a fejemben, hogy menthetetlen agyon kéne ütni.Akkor felállt és odatántorgott hozzám.Precíziós agyam felmérte, hogy nem túl sovány nincs még legyengülve annyira.... nemrég ütthette el valami. A legyek meg a felhámsérülését kezdték beköpni, rengeteg légypete volt rajta. Az agyam már az otthoni gyógyszereken szántott.A fiam rám nézett könyörögve, anya gyógyítsd meg.Ez az amire nem lehet nemet mondani.
-Jól van, ha megmarad a bicaj kosarában akkor megpróbálok mindent megtenni érte.
Már hozta a biciklit megfeszülő arccal a gyerek. Szinte égetett a tekintete. Semmiben nem vitázott szedte a friss füvet mert nem volt semmi amivel tompíthattam volna az út rázkódását. Óvatosan emeltem bele a kosárba a macskát. Ujjaim ismét végigszántottak a gerincén. Ott nincs sérülése. Dorombolni kezdett. Ettől gombóc lett a torkomban. Azt a kis erejét arra használja, hogy nekem kedveskedjen. Pár csepp vizet öntöttem a kezembe odatartottam neki a tenyeremből ivott. Hazafelé egyszer sem kellett megállni a fiam karfájdalma miatt. A nagy utat egyben tette volna meg, ha nem mondom hogy nekem van pihenésre szükségem és a macskát is megakarom nézni. Otthon kéjgyilkosként estem neki többmaréknyi légynyűnek. Mostam fertőtlenítővel pezsgett habzott a légypondrók dögledeztek.Minden lavor vízben több marék féreg volt. Ha nem kell a segítségem biztos hánytam volna, de így erősnek kelett lennem. A fiam minden kérésemet azonnal teljesítette. A macska sem tiltakozott.Mikor az írtást befejeztem megtörölgettem egy törölközővel amit halálra is ítéltem és a kukába dobtam.Ő hozzánk vánszorgott odadörgölődött és dorombolt. Óvatosan ivott és pár falatot evett. Nem mertem neki sokat adni nehogy a gyomra is beteg legyen. evett- A garázsban elszállásoltuk.Nem kiabált éjszaka.Sokat beszélgettünk róla mindkettőnk gondolatai rólla szóltak. Reggelre teljesen nyűtelenné takarította magát .Jobban lábra tudott állni megpróbált kísérni az udvaron.Betettem a csomagtartóba elvittem az orvoshoz kapott injectiót. Egyeztettük a gyógymódot és nem kért egy fillért sem az orvos.
Egy hétig volt velünk. A második nap estéjére voltam biztos abban hogy túléli. Egy hét múlva egy reggel nem találtam. Dani volt a bölcsebb.
-Anya elindult megkeresni a gazdáját. Te mondtad ,hogy a macskák a területüket és a gazdájukat nagyon szeretik és átölelt.Köszönöm anya, hogy segítettél rajta.
-Neked nem hiányzik?
-Nem magunknak gyógyítottuk meg, hanem annak aki a bolhaírtó nyakörvet rátette. Mert ilyen az én fiam :)

Egyedül vagy Minden.

Összetörsz és összeraksz. Mag hangod lelkemre hull. Egyedül vagy Minden.
Én kérdeztem az üres konyha romjaiban sután. Rántottát vagy tükörtojást? Mit kérsz
Ő válaszolt mindegy. Én kérdeztem, mit kérsz egyik sem gond, mindkettőt először készítem,
de képes vagyok rá. S ő válaszolt nekem mindegy kedves, és én zavartan topogtam.
Mi lenne neki jó. Rántottát csináltam, ropogós kenyérrel ettük és a fiam elment. Mi az ágyba borultunk. Szeretett és boldog voltam teljes és tökéletes és jött az este és együtt mentünk a gyerekért, beszélgettünk, és én bíztam benne. Azt mondta, bízzam benne, és még jobban bíztam
és akkor azt mondta, miért nem hagytam a fenébe a tojásokat. Neki nem ez kellett, neki én kellettem. Én csak életemben először enni akartam adni annak, akit szerettem és valami összetört, mert bennem a hang azt mondta, akkor miért nem ezt mondtad.
Zárva volt az ajtóm, lelkem befogadott, de nem nyílt senkinek. Egyszer vettem mimózát, az minden érintésre összecsukódott. Aztán keresztanyám macskája körbe- körbe szeretgette és a mimóza elpusztult a ráragadt macskaszőröktől. Nyomomra nem találhatott senki sem, ajtóm zárva volt. Most magamban kóborlok és a fényekkel beszélgetek. Ti vagytok a fényeim és én tudom, hogy a lelkem elpusztul, ha rám ragad a macskaszőr. De az érintésetek mindig hiányzik, és én látom a fényeiteket, és érzem a levegőt. Minden más lett attól hogy lettetek, olyan gazdaggá váltam és olyan méllyé, amit nem ismertem magamban, ott megpihenek nálatok. Valamiért megtalálom a harmóniát, a békét magammal a világban és nem fáj. Érdekes, tudtad hogy a fájdalmat mindig intenzívebben érezzük? És olyan kevés az öröm, és mind az, ami tiszta. Egyedül vagy Minden. Áldottnak érzem magam miattatok és köszönöm, hogy engeded elmondanom, mert jó kimondani. És nem sírok, csak csorog a könnyem, én nem az vagyok, aki voltam. Veletek változtam, veletek bejártam világokat, értettem, féltem vagy nem értettem.
És ti sem, de mégis ott voltatok velem, köszönlek titeket, én bennem béke van. S mikor majd útra kelünk a csillagok szőttesében jusson eszetekbe csöndben szálljunk.
A fák a virágok illatát és a harmat cseppjét magunkban őrizzük meg, csönd palásttal ők így védenek.

Nyitott kézzel szeretni.

Ki az aki nyitott kézzel képes szeretni? Aki képes a másikra odafigyelni és megérteni amikor az küszködik aki nem elbújik abbahagy vagy támad amikor a másik gondolatot cserél vele hanem megérteni akarja és elfogadni a másikat.Olyan hosszú utat tesz meg az ember mire felismeri a társa értékeit. Annyi hibát képes lazán felsorolni pillanatok alatt róla és magáról is, de az értékeket nem. Miért azokat jegyezzük meg amikor fájdalmat okoznak? Amikor vita van? Miért ilyen nagy bennünk az ellenállás magunkkal és a másikkal szemben? Talán a fájdalom erősebb lenne a szeretetnél? Vagy természetesebb? Vagy valóban egy "káros hiedelem lenne?"És ujra meg ujra generálja magát minden hasonlatos élethelyzetben és megteremté azt hogy valóban az legyen amitől félünk. Mert egyszer becsapott akkor azt mondta: " azt hittem" most azt hallom "azt hittem" és máris fájok támadok és végül igazam lesz én állok a romok tetején győztesen de a fájdalom gennye folyik ki belőlem. Mi a szeretet? Mi az amikor nem akarjuk a másikat megölni, megváltoztatni hanem pont olyannak szeretjük tovább amilyen ő valójában. A kedves, közvetlen és vicces fiúnak vagy a szeplős, félénk törékeny és csodálatos lánynak. Hogyan kezdem megváltoztatni és fosztom meg attól a jogától hogy felelősséget vállaljon a döntéseiért az életéért? Van erre bárkinek joga? Nincs? Akkor miért csináljuk? Ki vagyok én hogy hatalmat akarok gyakorolni rajta? Hogy csak az lehet jó amit én gondolok? És neki ehhez igazodnia kell? Hogyan lehet azt a lényt korlátozni bántani és sérteni fájdalmat okozni neki akit egykor társamnak választottam? És amikor félni kezd tőlem és elhidegülni akkor tolok rajta még vagy markolom vacogó szívvel-kézzel. Miért akkor válik értésessé az ember amikor már elveszíteni készülünk. Egy kapcsolatban MINDENT meg kell egymással osztani mindent ami jó bennünk és ami rossz. (Bár szerintem olyan nincs hogy jó vagy rossz de ezek az emberi fogalmak erre.) Őszintének lenni nehéz ha félünk a másiktól. Ha a másik nem képes magába befogadni minden sötét és világos tulajdonságommal ha nem képes annak elfogadni ami vagyok. Mi van ha nem vagyok képes magam adni mindenestől amilyen vagyok? Akkor az a kapcsolat hazuggá válik. Hogy mi teszi hazuggá? A félelem. A félelem az ami miatt annyi mindet elvétünk. Ami miatt hazudunk egymásnak. Ha túlzottan óvom, féltem azt erősítem benne hogy egyedül nem képes dönteni, felelősséget vállalni sem fejlődni és azt is hogy ő az enyém nekem kell vele törődni. Rabbá tesszük azt akit szeretünk.
Kinyílni a másiknak egy csodálatos élmény és olyan bensőséges dolog ami örökre összeköt.
Nyitott kézzel szeretni azt jelenti olyannak szeretni amilyen mert így önmaga tud fejlődni.
Nyitott kézzel szeretni az amikor nincs titkunk egymás előtt amikor együtt vagyunk bánatban örömben egymást erősítjük amikor kétségbe esünk. Amikor tudjuk hogy bármikor számíthatunk a másikra. Amikor figyelünk egymásra bár nem mindig fogunk egyet érteni olyankor vigyázunk rád hogy ne sérülj meg. Hogy elmondom ha dühös, ha kétségbeesett vagyok ha haragszom rád vagy a világra és azt is ha félek hogy tudd nem veled van a bajom.Ugye milyen egyszerű ha szólsz hogy ideges vagy vagy flúgos? Akkor a másik tudja és felkészülhet rá.... Elmondom neked ki vagyok és adom magam fenntartások nélkül és te elfogadsz engem. Néha ez nem sikerül de igyekszel mindennap minden pillanatában. Remélem.

életmorzsák (Misi)

-Jaj megint a pelenkába csináltam!
-Nem baj Misi ! Akkor jön a nővér.
- Ki van itt nővér mostan Feri?
- A Tulit láttam.
-Repülővel jött?
-Már hogy jött volna repülővel te bolond Misi! Helikopter volt az!
-Nincs is helikoptere te kikszemű cigány!
-Csengettél már Misi?
- Ja elfelejtettem, csengetel cigány? Szerinted kiabálni fog? Hehe nem szeretem ha kiabál, de majd jól kinevetem.
-Attól lesznek idegesek, hogy kineveted őket mondja Feri és
a pizsoma ujjába kezd beszélni -ellopták a nyugdíjjamat, 17 év óta nem voltam szabadságon! Fúj de büdös a disznó! Már megint kieresztette a bélsarát így kell szépen mondani!
-Hallod Misi? Bélsár!
-Nem bélsár az hanem széklet!
-Csöngettél már Miska?
-Nem még széjjelebbdolgozom akkor elvisz fürdeni. Akkor megmossa a babacsinálómat is az olyan finom érzés nekem. Képzeld tegnapelőtt nem húzott kesztyűt!
-Az ííígen! Nem volt kesztyű! Jelentés a pizsomaujjba: 17 éve nem voltam a házamban, 17 éve ellopják a pénzemet, semmim sincs. Kesztyűt sem vesznek, de az nem baj.
-Csengettél már? Nem? Mindig elfelejted! Akkor megyek én csengetek. Misi odadöcög a csengőhöz megnyomja és kikapcsolja
majd visszabiceg az ágyához félbéna karja szorosan könyökben behajlítva a hasához fogva. Pelenkája félig lecsúszva.
-Mikor jön már a nővér Feri?
-Most csengettél.
-Nem is csengettem megyek csengetek.
Ismét megjárja merev lábbal a pár lépést a csengőig csenget és kikapcsolja. Asszonyosan kerekké vált fenekéről térdig lecsúszik a nehéz pelenka mire visszaér az ágyához.
A nővér benyit a szobába gyorsan körbenéz szimatol egyet elfintorodik.
-Melyik disznózott be már megint?
-Kibacott velem a tyúkzsír. Nem való az csak az állatoknak.
-Az tyúkzsír! Az eszed tokja Misi! Szedjed elő a szivacsot megyünk fürödni hozom a kocsit.
-Ugye mondtam, hogy megfürdet! Mondtam! Jaj annyira örülök! Finom lesz nekem. Majd simogat a szivaccsal a finom meleg vízbe! Hehehe megmossa a babacsinálómat, na jó nem nevetek többet és derűs kék szeme villog a visszafojtott nevetéstől.
A kocsi zörögve érkezik a nővér megszokott mozdulattal rutinosan tolja.
-Űljél bele Misi, Várj leveszem a pelenkád! Ne röhögjél már a szentségit hajnal két óra van Csendesen legyél mert itthagylak.
-Ne legyél velem goromba Tulika! Mondtam a Ferinek hogy repülővel jöttél. Ugye azzal jöttél? Ha veszekedel akkor szomorú leszek. Megyünk pestre? Ott van bírkapörkölt meg pálinka meg csütemény fehér habos csütemény! Ebédre megjárjuk.
-Nem megyek én veled sehova Misi, de pestre főleg nem! mert csak szégyenkeznék miattad.
-Megyünk pestre? Ott van bírkapörkölt
- Van Misi de főleg birka!
-Jössz velem Tuli nővérke?
-Nincs is annyi pénzed Misi!
-Kell oda pénz? 2 forint a dinnye.
-17 éve ellopják a nyugdíjjam nincs meg a házam.
-Jaj Feri pihenjen már egy kicsit azzal a jelentéssel!
-Vigyázz Tuli még kiesek ne toljad olyan gyorsan. Félek!
-Csendesen legyél Misi olyan lassan tolom, hogy megfázol mire odaérünk csak csendesen legyél.
-Szép a szemed Tuli repülővel jöttél?
-Nem !helikopterrel .
- Mondta a Feri is.
-Jaj Te! Hogy jönnék repülővel? biciklivel jöttem.
-Úgy! Most toljál egész a csaphoz le ne essek. Meleg vizet csinálj nekem Tulika.
Egyszer Emese kiejtett a földre. Nem bírt felemelni.
-Nem foglak elejteni. Csendesen legyél már a többiek alszanak.
-A Feri nem alszik. Mossál meg jól Tulika. Most sincs kesztyűd? Megyünk Pestre? Van ott bírkapörkölt meg csütemény habos csütemény.Hehehe , jó nem nevetek többet. Adjál jó meleg vizet.Milyen finom szagod van megint. Kölni? Hehehe.
-Álljál fel hagy mossam meg a feneked is.
-És a babacsinálómat is mosod Tuli? Az is Tyúkzsíros lett. Mossad még már növekszik érzed?
- Ha disznólkodol itt hagylak!
-Nem disznólkodom csak dagad a babacsinálóm. Tele van a cicid tejjel attól ilyen nagy Tulika? hehehe
Milyen finom még mossad ottan! Látod már milyen nagy? Gyere aludj velem én alszom kívül te aludol belül. Csinálok neked két gyereket egy fiút egy kislányt nem tudja meg senki. Ha velem alszol bírkapörkölt sem kell. Ne zárd el olyan hamar még mossál Tulika még egy kicsit mossál. Még piszkos vagyok ottan. Mossál még nagyon finom a zuhany is. Mindig olyan hamar fürdetel meg Tulika. Adsz nekem csüteményt? Neked biztos van csüteményed. Még türüljél nem vagyok száraz. Nézd csak mekkora lila feje lett a babacsinálómnak. Már visszaviszel? Lassan toljál kiesek!
- Álljál csak fel had tegyem rád a pelenkát. Maradj már nyugton Misi.
Úgy mostmár aludjál!
- Gyere feküdj ide belűre nem tudja meg senki Tulika. Hát elment. Nem volt kesztyűje a Tulinak Feri. Jaj nagyon fáj a hasam. Nem szabad odanyúlni a pap bácsi megtiltotta de nekem muszáj odanyúlni. Becsukom a szemem akkor látom a Tulit. Nagyon fáj a hasam csengess a Tulinak Feri.
-Tulika csak a beteg kezemet fogjad kicsit űlj ide mellém. Fáj a hasam nagyon. Finom a szagod kölni? Megyünk pestre? Van ott bírkapörkölt meg csütemény. Még fogjad a kezem. Te szép vagy. Nekem a legszebb vagy Tuli. Örülök hogy itt ülsz és finom minden.Olyan finom mint a csütemény meg a bírkapörkölt. Láttad a babacsinálóm? Már nem dagadt megnézed? Teneked van a legjobb szagod Tulika.Most nem kérek már csüteményt se bírkapörköltet finoman vagyok.

hópehely peremén

Úgy szeretni, olyan mélyen
ahogyan te teszed velem.
Ahogyan magadba ölelsz
és belémcseppented
minden szeretetmeleged.
Kinyitottál egészen.
Amikor nem vagy velem
a melegedbe takaródzom teljesen.
Jó amikor megérkezel,
mert elmúlik minden
értelmetlen félelmem, fáradtságom.
Tenyereid összeborított védelmében
tükörsima tavon csónakázom.
Szívdobbanásaim benned
vernek viszhangot.
Homlokom közepére
csókoltad a végtelent.
Veled a Mindenség a szerelmem.


Úgy bízom benned, olyan feltétel nélkül ahogyan még senkiben.
Ha elengednél összetörnél egészen


Hagyom, hogy bennem élj
még egy pár napig remélj

Hópehelyperemén vacogó szivem
mosta lobogó életté szived.
Hajadban ujjaim dermedtsége
felengedett. Belédsímulok örökre
mert leég ebben a tűzben
rólunk a sok év alatt összeszedett
ránksimuló fagyott fekete csipke

lélegezz velem

Lélegezz velem
Azt érzem nem vagyok sehol
lélegezz velem
akkor megtalálom
magam a lélegzetedben
legyél a barátom
érezni akarom a meleged
most minden megváltozott
lélegezz velem
kitárom a karom
lélegzem a fényben veled
megmutatod, hogy szeretsz
és én megmutatom neked
mennyire szeretlek
csak kérlek lélegezz velem
hogy érezzem a meleged
Ma minden megváltozott
nem szégyenlem a hibákat
amiket annak gondolok.
Ez az életem
ami lehet sosem volt
lélegezz velem
kérlek ha már itt vagyunk most
megmutatom a szeretetem
látni szeretném veled az arany napot.
Megbocsájtok mindent ami nem volt
Én vagyok, aki sosem volt
csak egy álom benned
kitárt ölelő karom
egy kereszt neked
vagy nekem.
Lélegezz velem és emlékezz
Minden könnyre ami karcolt
minden ködre ami áthatolt
a szeretetre ami sosem múlt
arra amikor befagytak a szívek
az óceánokba és a hullámok
élesek voltak és hidegek.
Az egy másik idő volt
akkor is veled lélegeztem.
Itt vagyunk egymás szemében
megállt lélegzettel
törölhetetlen elfelejtett emlékekkel
de tudom hogy valami megváltozott
csak lélegezz velem